A Microsoft-alapító, technológus, üzletember Bill Gates azon gazdag emberek közé tartozik, akiket a szülőbolygó jobban érdekel, mint a Mars vagy az űr, és ezúttal nem szoftverekkel próbálná megváltoztatni a mindennapi életünket, hanem vízióval járulna hozzá a klímaválság egyre sürgetőbb problémájának megoldásához. A 2021-ben megjelent Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát – lehetőségeink a megoldást jelentő áttöréshez című könyv azon kiadások sorát bővíti, amik szélesebb rétegnek próbálják közérthetően elmagyarázni a jelenség összetett okait, egyben pedig javaslatot is tesz.
A baj pedig nagy: a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok jelenleg több mint 51 milliárd tonnát tesznek ki évente, ami 65 százalékkal magasabb, mint amit 1990-ben mértek. Gates szerint egy olyan kollektív problémával nézünk szembe, amire korábban nem volt példa, így az összefogásnak is globálisnak kell lennie. A cél pedig nem más, mint levinni a számlálót nullára – amíg ez nem sikerül, addig a hőmérséklet emelkedni fog.
Ha a milliárdos korábban bejött jóslatait nézzük – úgy mint a világjárványt – akkor ez meglehetősen aggasztó határidő, annak fényében, milyen hosszan sorolta a változtatnivalókat.
Gates 2005-ben kezdett el foglalkozni a témával, az elmúlt években tudósokkal, mérnökökkel, politikusokkal beszélgetett. Elmondása szerint azért írt könyvet, mert párbeszédet szeretne elindítani, ami cselekvésre hív az összefogás szorgalmazásához és az átfogó tervek készítéséhez. Egy szikár, könnyen érthető kötet született, ami nem traktálja az olvasót száraz információval, mégis kellően tartalmasan marad olvasmányos. A szakzsargont mellőzi, nem feltételezi, hogy az oldalakat lapozó sok előismerettel bírna a témában.
Érdekes kérdés, mennyire hiteles a Microsoft-alapítótól, hogy a környezetvédelemről oktasson másokat, mivel saját bevallása szerint sem a legalkalmasabb személy a figyelmeztetésre. Magánrepülővel jár, nagy házai vannak, húst is eszik (igaz, néha növényi alapú hamburgerpogácsát választ), nagy energiafogyasztással járó életvitelt folytat, milliárdos befektetései vannak a szennyező szektorokban – ettől függetlenül a probléma valóban létezik, és mint a kötet végén kiderül, egyéni szinten valóban kevesek vagyunk ahhoz, hogy gyökeres változásokat indítsunk el. Vagyis hát annyira mégsem, de mégis.
Mindent máshogy kellene csinálnunk
A számláló nullára csökkentésének alapgondolata, hogy mindenekelőtt nulla kibocsátású villamosenergia szükséges. Át kell alakítani, miként működnek a számítógépeink, mi hajtja az autóink kerekeit, és hogyan gyártunk magunknak nyersanyagokat – lényegében a mindennapi életünk összes mozzanatát. Gates az alábbi területekre fókuszál elsősorban:
- áramellátás,
- gyártás,
- tenyésztés/termesztés,
- közlekedés,
- hűtés/fűtés,
levezetve, hogy ezek a részterületek hány százalékban járulnak hozzá a kibocsátáshoz. Ezek alapján megfogalmaz pár tételt. A fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiaforrásokat kell előtérbe helyezni, de nagyon nehéz lesz tiszta forrásokból fedezni a világon felhasznált összes elektromosságot. Taglalja a nap- és szélenergia előnyeit, hátrányait, költségeit, levezetve, hogy a tiszta energiának megbízhatónak kell lennie, ezért híve többek közt a nukleáris energiának, sőt szerinte atomenergia nélkül nehéz elképzelni a széndioxid-mentes áramtermelést. Az energiaellátás ingadozását kreatív megoldásokkal kell megoldani, még további fejlődési terület az energiatárolás, az elektromos hálózatok modernizálása – van hát feladat bőven.
Az ipar az összkibocsátás 31 százalékát adja, ezen a területen főleg az acél, a cement, a műanyagok előállításának eljárásait lenne szükséges újragondolni, mivel rendkívül magas energiaigényük van. Röviden és tömören: minden lehetséges folyamatot villamosítani kell, szén-dioxidtól mentesített villamosenergia-hálózatot kell kialakítani. Ezek pedig innovációt igényelnek.
A kibocsátás 19 százalékát termelő mezőgazdaságban nem meglepő módon a hústermelés és az el nem fogyasztott, megromló élelmiszerek jelentik főleg a problémát. Az üzletember szerint vissza kell fognunk a húsfüggőségünket, és fenntarthatóbb táplálékforrásokat kell beépítenünk az életünkbe, így a laborban tenyésztett húsok kutatását is folytatni ajánlott. Nem próbálja viszont ráerőltetni az emberekre a vegetáriánus életmódot, mivel szerinte a húsfogyasztás teljes mellőzése nem életszerű.
Nem állhatunk meg továbbá az elektromos autóknál: az összkibocsátás 16 százalékát adja a közlekedés és a szállítás, alternatív üzemanyagokra van szükség, és növelni kell az alacsony kibocsátású bioüzemanyagok hatékonyságát. Ezek pedig mind az innovátorok, a tudósok, a szakemberek megoldandó feladatai, be kell fektetni a kutatás-fejlesztésbe.
Ami nem biztos, hogy bekövetkezik
A geomérnöki kutatásokat (azaz a napsugárzás-menedzsmentet) mindig vegyesen fogadja a tudomány és a közvélemény, de Gates nem tud elmenni mellette. Könyvében elemzi, mi történik, ha mégsem sikerül a kitűzött határidőig jelentős eredményt elérni. Egy ilyen beavatkozás során a szakértők mesterségesen idézik elő a Föld hőmérsékletének csökkenését olyan módon, hogy napfényt szétszóró részecskéket pumpálnak a felső légkörbe, vagy részlegesen kifényesítik a felhőtakarókat.
A fő kockázat, hogy az ilyen beavatkozások megváltoztatnák a csapadékeloszlást, illetve a melegedés mérséklése nem egyforma lenne az egész bolygón – sőt akár ronthat is a helyzeten.
Gates szerint a módszer tíz-tizenöt évvel késleltethetné a problémát, amíg sikerülhet megszabadulnunk a kibocsátás-forrásoktól, de csak átmeneti intézkedést jelenthet. A szerző megkongatja a vészharangot, hogy eljöhet az idő, amikor már nem lesz más választásunk, de a legvalószínűbb, hogy nem lesz rá szükség.
Mi mit tudunk tenni?
A kötetben kevés szerepet kap annak taglalása, mit tehet egy átlagolvasó, lényegében azért, mert nagyjából már tudjuk a választ. Gates szerint minden egyes vásárlással, a választásainkkal szavazunk a piacon, jelzéseket küldünk arról, mire van kereslet. Felmerül, hogy a fogyasztási választásaink miként hathatnak, itt hozza példának a világjárványt, ami alatt ugyan kevesebbet utaztunk, a fogyasztás pedig kényszerűen visszaesett – ez sem volt elég ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a világ üvegházhatású gázkibocsátása, mivel mindössze öt százalékot sikerült csökkenteni. Sőt, Gates szerint a fogyasztást éppen növelni kell, csak másként: úgy, hogy a széndioxid-kibocsátás nulla legyen.
Az innovátor ugyan nagyot vállal a könyvvel, bevallja, mi az, amihez kevésbé ért: hogyan lehet ezt átültetni a politikába – megvallja, hogy ebben nem tudja a tutit, ő mérnökként áll a problémához. Márpedig a kivitelezés szorosan összefonódik a politikával és a kormányzatokkal, mivel a gazdasági és ökonómiai érdekek ütközése ellehetetlenítheti a közös fellépést. Az Egyesült Államokban például a politika is kedvezőtlenül hat a klímaváltozásról folytatott párbeszédre.
Lehetünk-e mégis bizakodók, merül fel a kérdés. Gates biztató jelnek tekinti a 2015-ös párizsi klímakonferenciát, ami alapján úgy látja, a párbeszéd elkezdődött, csak el kell kezdeni közösen kidolgozni a tervet. A fentebb vázoltak és a cél elérése lehetséges, ehhez mindössze arra van szükség, hogy a vállalatok és a kormányok több pénzt fektessenek az innovatív technológiákba, a megújuló energiaforrásokba, bioüzemanyagokba és az innovációk felgyorsításához szükséges szabályozási környezet megteremtésére.
A tanulság: fontos, hogy az átlagemberek milyen jelzéseket küldenek a feljebbi szintekre, de összehangolt politikai cselekvésre van szükség. A legfontosabb, hogy az ember bármilyen társadalmi háttere is legyen, részt vegyen a politikai folyamatokban. A választott tisztségviselők akkor fogadnak el bármilyen tervet a klímaválsággal kapcsolatban, ha szavazóik követelik tőlük, ezért végeznek fontos tevékenységet az aktivisták – emeli ki Gates a kötetben.
Korábbi, technológiával kapcsolatos könyvajánlóink:
- Satya Nadella – Nyomj egy frissítést!
- Tim O’Reilly – WTF: Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő?
- Seth Stephens-Davidowitz – Mindenki hazudik
- Angie Smibert – Mesterséges intelligencia – Okos gépek, gondolkodó robotok és tudományos gyakorlatok gyerekeknek
