Ha egy idegen árt neked, a kutyád biztosan nem néz rá kedvesen, de a macskád valószínűleg közömbös marad. De már tudjuk is rá a magyarázatot.
A BBC cikke szerint régi sztereotípia van a macskák és a kutyák közötti különbségről: míg az ebeket szeretetteljesnek és hűségesnek állítjuk be, addig a cicákat általában tartózkodónak és közönyösnek. Viszont a legtöbb ember, akinek macskája van, valószínűleg nem ért egyet ezzel.
Az eddigi kutatások mind arra világítottak rá, hogy a macskák is érzelmi kötelékeket alakítanak ki a gazdijukkal. Jobban reagálnak gazdájuk hangjára, mint az idegenekére, és ijesztő helyzetekben keresik a lehetőséget, hogy gazdájuk megnyugtassa őket.
A kísérlet során egy macska figyelte, ahogy gazdája megpróbál kinyitni egy dobozt. Két idegen ült a két oldalán, a gazdi pedig egyikükhöz fordult és segítséget kért. A „segítő” idegen a próbák során segített a tulajdonosnak kinyitni a dobozt a „nem segítő” idegen pedig nem volt hajlandó.
Ezután mindkét idegen ételt kínált a macskának, és a tudósok figyelték, hogy a macska melyikhez közeledik először. Inkább egy segítőtől vett el ételt a passzív szemlélővel szemben? Ez azt jelentené, hogy a macska barátságosabb a segítőkész idegennel szemben. Vagy ódzkodott attól, hogy ételt fogadjon el a nem segítőtől? Ez a negatív hozzáállás azt jelentené, hogy a macska bizalmatlan.
Amikor ezt a módszert alkalmazták kutyák tesztelésére, egyértelmű negatív előítéletet mutattak. A kutyák nem vettek el ételt olyan idegenektől, akik megtagadták a segítséget a gazdájuktól. Ezzel szemben az új vizsgálat során a macskák teljesen közömbösek voltak. Nem helyezték előnybe a segítőkész embert, és nem kerülték el a haszontalan embert. Nyilvánvalóan, ami a macskákat illeti, az étel a lényeg.
Mit vonjunk le ebből?
A csábító következtetés az lenne, hogy a macskák önzőek, és nem érdekli őket, hogy bánnak a gazdájukkal. Bár ez illeszkedhet a macskákkal kapcsolatos előítéleteinkhez, ez elfogultság lenne.
Ahhoz, hogy valóban megértsük a macskákat, ki kell lépnünk ebből az emberközpontú gondolkodásmódból. Ha más szemmel nézzük őket, akkor a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a tanulmányban szereplő macskák nem önzőek voltak, csupán nem voltak képesek megfelelően értelmezni az emberek közötti társadalmi interakciókat.
Tehát nem szabad egyből arra gondolnunk, hogy macskáink nem törődnek azzal, hogy az emberek gonoszak-e velünk. Valószínűbb, hogy csak nem tudják kifejezni.
