Budapest kivételes épületállományában megtaláljuk az elmúlt évszázadok minden korstílusát: romantikus egyemeletes lakóházakat, gótikus részleteket rejtő barokk polgárházakat, historizáló és szecessziós bérpalotákat, a két világháború közti modernizmus példáit, vagy épp a szocialista modern csak kevesek által értékként kezelt gyöngyszemeit.
A helyzet azonban távolról sem ideális, hiszen ezek a csodák sokszor igen rossz állapotúak, köszönhetően az elmúlt hetvenöt évben történt változásoknak, így a védettség hiányának, a szocializmus évtizedeiben uralkodó szemléletmódnak – felújítások helyett a homlokzatok, illetve a belső terek sokkal kisebb anyagi forrásokból történő egyszerűsítését részesítették előnyben –, vagy épp az átlagemberek, illetve önkormányzatok számára előteremthetetlen méretű összegek hiányának.
Mai cikkünkben öt példát mutatunk be ezekre.
Steindl Imre gyermekkorának tanúja
A XIX. század derekán előkelő villákkal és nyaralókkal beépülni kezdett Svábhegyen ma csodálatos épületek egész sora áll, a Jókai-kert szélén, a fák közt azonban egy bedeszkázott ablakú, egyemeletes épülettel találkozunk: ez az alig néhány évvel az 1838-as pesti nagy árvíz után született Steindl-villa, amit mára átépített ikertestvérével együtt egy gazdag ékszerész, Steindl Károly építtetett.
A Duna felé faszerkezetes terasszal néző épületek egyikét a Kádár-érában a Gyermekgyógyintézet Tüdőgyógyászati és Allergológiai Osztályaként működő Dreher-házhoz kapcsolták, a másik azonban túlélt, és ma, közel száznyolcvan évvel születése után is dacol az elemekkel, bár szemmel láthatóan egyre kisebb az esélye a túlélésre.
A kommunista hatalomátvétel után előbb az ÁVH által használt, majd több lakásra bontott épület első látásra talán nem képvisel értéket, pedig kora, illetve egykori lakója miatt 2009 óta műemléki védelmet élvez: itt élt ugyanis az ékszerész fia, az építészként Budapest arcát meghatározó Steindl Imre (1839-1902), aki olyan épületekkel gazdagította Budapestet, mint a Váci utcai Új városháza (1875), a Rózsák tere közepén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom (1893-1901), illetve az Országház (1885-1904).
Kalap és szalámi
A Steindl-villától alig néhány percnyi sétára figyeli a várost a Karczag-villa is: a reformkori Pest egyik legfontosabb tervezőjeként működött, de az esztergomi bazilikát is megálmodó Hild József (1789-1867) a Váci utcában kalapszalont vezető Karczag Benjámin számára tervezett épülete 1845 óta áll a város felett.
A századforduló után a szalámigyáros Herz Ármin tulajdonába került, majd bővített házban az 1952-es államosítás után két lakást alakítottak ki. 1960-ban befejeződött legutóbbi nagy felújítása során értékeinek egy része elveszett, fakeretes ablakai, illetve falai azonban még néhány éve is büszkén álltak a Diana utca mentén.
2017 júniusában azonban tűz ütött ki a tetőszerkezetben, aminek hatására az egész villa meggyengült, néhány hónapja pedig a timpanon felett még súlyosabbá vált a helyzet. Felújítási tervek léteznek, a munkák azonban mostanáig sem kezdődtek meg.
A modern kocka
Árkay Bertalan (1901-1971) neve a legtöbbek számára talán semmit sem mond, pedig a Bauhausból inspirálódott tervező édesapjával, Árkay Aladárral (1868-1932) együtt a győri gyárvárosi katolikus templom (1929), a mohácsi fogadalmi templom (1928-1940), illetve a Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom (1931-1933) tervezéséért felelt, de egyedüli munkái is megérdemlik a figyelmet. Számos villa mellett nevéhez fűződik az olasz modern elveit a magyar fővárosba mentő Csalogány utca 26., illetve az elfeledett Galántai utca 6. is
Az Orbánhegy lejtőjén álló ház építési engedélyét épp kilencven éve, 1931-ben adták ki, a következő évben pedig megszületett a bíróként működött dr. makai Makay Dezsőnek és feleségének szánt, tetőteraszt is kapott villa, ami a laikusok számára leginkább két különböző méretű, egymáshoz illesztett kockának tűnik, pedig az a korszak építészetének fontos, védelemre érdemes darabja lehetne, védelmet azonban nem élvez.
Rossz állapota az utcáról nézve is szembetűnő – főleg, ha az épületet a téli időszakban látjuk, mikor nem borítják zöld levelek –, így kérdés, meddig állhat még az értékes telek közepén.
Pávák és görnyedő férfiak
A három budai példa után pillantsunk át a pesti oldalra, és ismerkedjünk meg az Andrássy úttól mindössze néhány lépésnyire lévő Aradi utca 57. számú házával. A Platschek-házként emlegetett, a ruhakereskedő Platschek Vilmos megrendelésére született háromemeletes szecessziós lakóház tervezői a Kazinczy utcai zsinagógát is jegyző Löffler-testvérek, Béla és Samu Sándor, akiknek tervasztalát 1907-ben hagyták el az építkezéshez szükséges rajzok.
Az emeletenként két négy, illetve két ötszobás lakást rejtett házat az utcáról nézve görnyedő férfiakra, a tetőt tartó, morcos szörnyekre figyelhetünk fel, a díszes kapuzaton pedig pávák, illetve apró díszek tűnnek fel. A csoda a belépés után is folytatódik: az udvarra vezető, hermelinek által óvott ajtó felett üvegbe mart pávát, a lépcsőházban pedig csinos cmentlapokat, illetve ólomüvegablakokat találunk, míg a lépcsőház felett egy megkopott puttó száll át az égen.
A helyzet az épületbelsőben kezelhetőnek tűnik, a homlokzat megmentése azonban hónapról hónapra egyre sürgetőbbé válik – és nem csak a kisebb részletek leválása okozta balesetveszély miatt.
Középkori kastély a Városliget mellett?
A zuglói villanegyed a Budapesten élők számára is elképesztő mennyiségű meglepetést tartogat, hiszen nem csak egy építész domborművön megörökített játszó gyermekeivel, Rákosi Mátyás egykori villájával, az igazi Meseautó gazdájának is otthont adott házzal, vagy épp pompás villákkal találkozhatunk itt, de egy tündérmesékből kilépett kastélyba is belebotolhatunk: a Zichy Géza és Abonyi utcák sarkán álló, angyalalakkal megkoronázott épületet Gyalus László (1865-1941) a századforduló legnagyobb magyar portréfestője, László Fülöp Elek (1869-1937) számára tervezte, aki felesége, Lucy Guinness – a Guinness sörgyár tulajdonosának lánya –, illetve saját vagyonának egy részéből igazi művészházat képzelt el a telekre.
A négy műtermet is magában foglaló, bonyolult szinteltolásokkal megvalósult, 1897 óta kastélyban egymást váltották az otthonok és az alkotóterek, a gótizáló részletek mögött azonban ebből semmi sem látszik, így a jövőre százhuszonöt éves ház előtt a elsétálóknak fogalmuk sem volt arról, hogy dolgozott itt a szecesszió zsenije, Lajta (Leitersdorfer) Béla (1873-1920), aki a kapuban akár a lakást bérlő, legismertebb színművét, a Liliomot is itt írt Molnár Ferenccel (1878-1952) is összefuthatott.
Az épület külső állapota a nyers téglafalaknak köszönhetően kicsit jobbnak tűnik, mint a korábban felsorolt társaié, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a beavatkozás ne vált volna sürgőssé, hiszen a szmog, illetve a csapadék az utóbbi évtizedekben itt is megtette a hatását.
