Minősíteni sem voltak hajlandóak egészségügyi kutatók és kórházigazgatók az egészségbiztosítás átalakításáról múlt hétfőn született koalíciós megállapodást, a lényegi elemek ugyanis – szerintük – rejtve maradtak. „Nevetés, sőt hahota fogadta szakmai körökben az alkut” – számolt be lapunknak az egyik budapesti egyetem szakcsoportjának vezetője, aki bizarrnak nevezte a koncepciót. Szerinte úgy helyezik üzleti alapokra a hazai egészségbiztosítást, hogy az állam „meghuszonkétszerezi” önmagát – 22 pénztár alakul -, az üzleti szellemet képviselő tőkecsoportokat pedig gúzsba köti. „Nem tudni, miféle szerzet lesz a tigrissel keresztezett tehén” – utalt az elmúlt hetek mosolyogtató hasonlataira.
Magánemberként sem lép be az ember olyan üzletbe, amelyben semmilyen stratégiai feltételről nem határozhat. „Hogyan gondolják akkor a koalíció politikusai, hogy vonzó lesz a konstrukció a tőkecsoportok számára, s el tudják fogadtatni a részvényeseikkel: nem dönthetnek semmiről, 15-20 év a megtérülési idő, de azért szálljanak be, s tegyék le az asztalra azt a 20-30 milliárd forintot, amit a 49 százalékos menedzsmentjogokért kér az állam” – dohogott az egyetemi kutató. A lapunk által megkeresett szakértők szinte egyhangú véleménye az volt, hogy egyelőre nagyon keveset lehet tudni arról, milyen konkrét intézkedéseket tartalmaz majd az átalakításról szóló törvény, márpedig ebben van a lényeg.
Bűvészmutatvány
Az egészségügyi szakma értetlenkedése és információhiánya érthető, hisz a kormánypártok valóban csak az átalakítás sarokköveit jelölték ki. Megmarad az egy biztosító, ám átalakul az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, s mellette 2008. január elsejéig 22 teljesen állami tulajdonú egészségpénztár jön létre: 18 megyében egy-egy intézmény (bázisukat a mai megyei egészségpénztárak adják), a fővárosban és Pest megyében összesen négy pénztár alakul. A tulajdonjogot szerezni kívánó társaságok az év elejétől licitálhatnak egy-egy megyére, s amelyik a legtöbb pénzt kínálja az adott területért, az nyerhet pozíciót a megyei pénztárban.
Blöffnek, politikai bűvészmutatványnak nevezték többen is a lapunk által megkérdezett szakértők közül a megállapodást, amelyet – álláspontjuk szerint – elsietve, a koalíciós béke fenntartása érdekében hozott meg a két párt. „Annyira létfontosságú volt számukra az egyezség, hogy ha a lábukat fűrészelik le, arra is azt mondják: vállalható kompromisszum született” – fogalmazott egy forrásunk. Kökény Mihály, az Országgyűlés szakbizottságának elnöke ugyanakkor lapunk kérdésére kifejtette: szó nincs arról, hogy pusztán a politikai béke érdekében csaptak egymás tenyerébe. „Tavaly számtalan szakmai anyag, koncepció, hatástanulmány, törvényjavaslat-töredék született, ezek alapján formálódott ki hosszú szakmai egyeztetés alapján a megállapodás” – hangsúlyozta a volt egészségügyi miniszter.
Nincs titok
Amit ma már tudni lehet
● A járulék mértéke egyelőre nem változik ● 2008-tól minden-kinek rendelkeznie kell valamilyen címen egészségbiztosítással, azaz nem lehetnek potyautasok; akinek nem lesz biztosítása, annak már 2008. január elsejétől meg kell fizetnie az orvosi ellátás teljes költsé-gét ● Az Országgyűlés évenként a költség-vetéssel egy időben határoz a járulék-kulcsok nagyságáról, az ellátásra fordítható éves keretről, és a biztosítottak után járó fejkvótáról ● Az üzleti biztosítók jövő év májusától toborozhat-nak tagokat; egy-egy társasághoz legalább 500 ezer ügyfélnek kell tartoznia, a felső határ pedig 1,5 millió fő ● Jövőre a bizto-sítási rendszer még ugyanúgy működik majd, mint az idén, az új rendszer 2009-től startolna
A liberális párt egészségpolitikusa úgy vélekedett, a részletszabályok kimunkálása a szaktárca, a norma elfogadása pedig az Országgyűlés feladata. A rendszer átalakítása ugyanis nem a magántőke kívánságlistájának van alárendelve, hanem 10 millió ember jobb egészségügyi ellátásának. „Az, hogy milyen paraméterek, népegészségügyi mutatók és más szempontok alapján állapítja meg az Országgyűlés a finanszírozás módját, például a biztosítottak után járó kvótát, szakmapolitikai kérdés, amelyekhez a tőketársaságoknak alkalmazkodniuk kell” – fogalmazott.
Csábító falat
A biztosítók ennek láttán nem fognak boldogan tapsikolni, hiszen pénzükért cserébe beleszólást kérnének a stratégiai döntésekbe. Béki szerint azonban idővel finomodik a rendszer, mindkét fél – az állam, illetve a 49 százalékos magántulajdonosi részesedéssel működő pénztárak – tapasztalatai is beépülnek a szabályozásba. Ráadásul, az egészségügyi piac túl csábító falat ahhoz, hogy az üzleti biztosítók ne harapnának bele. Ennek ellenére a szabad demokraták és a szocialisták is arra számítanak, hogy az első körben nem kel el mind a 22 egészségpénztár, így a kedvezőtlenebb adottságú megyékben továbbra is 100 százalékos állami tulajdonú intézmények működnek majd.
A Figyelő megkeresett néhány kórházvezetőt, értékeljék, mit hozhat számukra az új rendszer, ám ők is csak kérdéseket fogalmaztak meg. Elsőként azt, változik-e a jelenlegi, a szolgáltatások valós költségeit nem fedező finanszírozás. Korrekt finanszírozás nélkül egyetlen tőketársaság sem lép be a rendszerbe, ezt egy üveg pezsgőbe hajlandó vagyok lefogadni!” – jelentette ki egyikük.
A kórházak vezetői a biztosítótársaságok menedzsereihez hasonlóan egyelőre homályosan látnak, szeretnék már a részleteket tanulmányozni. Direkt elutasítást egyikük sem fogalmazott meg, ami azonban nem jelenti azt, hogy azonnal ugranak, ha a parlament elfogadja a vonatkozó törvényt. A koalíciós sietség ugyanakkor rányomja a bélyegét a törvényelőkészítői munkára, október végéig ugyanis a kormányfő az Országgyűlés asztalán szeretné látni a javaslatot, s a törvény jövő januárban már hatályba is lépne. Kár lenne elkapkodni annak a rendszernek az elfogadását, amely évtizedekre határozza meg a hazai egészségügyi ellátást.
