„Azt mondja, hogy Orbán Viktor nem alakítója, hanem foglya saját politikájának?
A választások után nem csupán a miniszterelnök lépett lejtős kényszerpályára, hanem a Fidesz is. Orbán Viktor vezére akar maradni a jobboldalnak, hát kiszolgálja a két ve-reségtől még irracionálisabbá vált hívei vágyait. Az egyik legrosszabb hazai politikai tradíciót folytatva örökkön csak beszél, viszont keveset gondolkodik és cselekszik. Közben viszont nem szabadul Gyurcsány Ferenc gyors leváltásának reményétől. Tábo-rával együtt folyvást ez űzi-hajtja, mialatt továbbra sem néz szembe 1998 óta meglévő stratégiai bajaival. Ha nem képes végre megállni, üldözési szenvedélye még sokba ke-rülhet a jobboldalnak. Utóbb akár egyik előidézője lehet esetleg harmadik választási ve-reségének.
Mégis mit remélhet a „háromigenes” népszavazástól?
A már messzemenően intézményesült magyar demokráciában a narancsos ukrán utcai hatalombuktatás feltételei egy pillanatra sem voltak adottak. De ezt a lehetőséget a jobboldal előtt a köztársasági elnök megszólalásai is lezárták. (Amit viszont a baloldal véleményformálói szinte észre sem vettek. Hanem inkább tovább szapulták a hitbéli igazságaiktól sokban eltérően nyilatkozó államfőt.) Megannyi elvetélt ötlet után végül a Fidesz tiltakozásának kifejezésére a népszavazás gondolatánál maradt. Ami önmagában semmiképpen sem vezethet a kormány bukásához, de másfél évre elfoglaltságot és né-mi reményt ad híveiknek. Ma már a Fidesz-vezetők is sorra úgy nyilatkoznak: ha na-gyon-nagyon győznek, akkor az talán megbillenti miniszterelnököt.”
De ezt is Tölgyessy mondja: „Térségünkben a vezető minden, az intézmény meg majdnem semmi.”
