Megnyertük az [elnökválasztást], nagyon megnyertük és holnap is nyerni fogunk,
– mondta hétfői választási nagygyűlésén Donald Trump a georgiai Daltonban. És ahogyan a mondat első fele nem volt igaz, úgy a második sem jött be. Trump feladata az lett volna, hogy a szenátorválasztás előestéjén a két republikánus jelölt mellett korteskedjen, ehelyett azt tette, amit általában tenni szokott: saját magát állította a középpontba. A leköszönő elnök továbbra sem hajlandó elismerni a saját választási vereségét és arra biztatta a republikánus politikusokat és a híveit, hogy álljanak mellé kilátástalan akciójában. Ez a hergelés szerdán odáig fajult, hogy Trump melletti tüntetők betörtek a Capitolium épületébe.
Az Amerikai Egyesült Államokban nem minden választáskor szavaznak minden szenátorról, kétévente rotálódik, hogy éppen hol szavaznak. A georgiai úgynevezett Class III minősítésű szenátort 2016-ban választották meg, Johnny Isakson azonban 2019. december 31-ével lemondott mandátumáról, ezért ideiglenesen kinevezték a helyére a szintén republikánus Kelly Loefflert és új választást írtak ki, amelyen Raphael Warnock is elindult. A másik georgiai szenátori helyről (Class II) hivatalosan is 2020-ban szavazhattak a választók, itt a republikánusok jelöltje David Perdue, a demokratáké Jon Ossoff volt. A két választás tehát most kivételesen egybeesett, a végeredményük novemberben pedig ugyanaz lett: a republikánus és demokrata politikusok mellett indultak független jelöltek is, egyik jelölt sem szerezte meg a győzelemhez szükséges legalább 50 százalékos támogatottságot, így pótválasztásra volt szükség.
Az elnökválasztás még érdekesebbé tette a versenyt, ugyanis a hagyományosan republikánus államban a demokrata Joe Biden szerezte meg a legtöbb szavazatot, hozzásegítve őt a Fehér Ház elnyeréséhez. Biden győzelmével a szenátusi verseny tétje is nagyobb lett, hiszen plusz két demokrata szenátor azt is jelenti, hogy a szenátori helyek felével plusz Kamala Harris szavazatával együtt – több éves szünet után – újra a Demokrata Párt irányíthatja a szenátust. Ugyanakkor ettől még nem lesz a demokratáknak és Bidennek teljhatalma, mert több jogszabályhoz háromötödös többségre van szükség.
A vesztesek
Az amúgy is feszült hangulatot Donald Trump csak fokozta azzal, hogy híveit folyamatosan azzal hergelte – és hergeli –, hogy valójában ő nyerte az elnökválasztást, a demokraták pedig csaltak. Erre mindeddig egyetlen bizonyítékot sem mutatott, a bíróságok pedig rendre elutasították az ezzel kapcsolatos kereseteket. Trump végül egészen odáig ment, hogy felhívta Georgia állam választásért felelős legfőbb tisztségviselőjét és azzal nyomasztotta, hogy jó lenne találni annyi szavazatot, hogy Biden helyett ő, azaz Trump nyerjen. A hívásról szóló hangfelvétel néhány nappal a választás előtt került nyilvánosságra és bár nem tudni, hogy mennyiben befolyásolhatta a szavazókat, nem valószínű, hogy a bizonytalanokat a Trump mögé nyíltan beálló Kelly Loeffler felé sodorta volna.
Loeffler kampányát sokan a feketék vallási meggyőződése iránti támadásként érzékelték és több mint 100 vallási vezető nyílt levélben utasította vissza a republikánus politikus támadásait. Loeffler helyzetét az sem javította, hogy támogatásáról biztosította Trumpot, erősítve ezzel az állítólagos választási csalás mítoszát, ami georgiai szavazót akár el is riaszthatott a republikánusok támogatásától.
A Republikánus Párt másik jelöltje, David Perdue szenátor az idén azzal került a középpontba, hogy felmerült vele szemben a bennfentes kereskedelem gyanúja. Perdue üzletember és rendszeresen kereskedik részvényekkel, 2020. január 24-én pedig mintegy 65 ezer dollár értékben vásárolt DuPont-részvényeket. A cég egészségügyi védőeszközöket gyárt, és a tranzakció pont aznap zajlott le, amikor Perdue részt vett egy olyan zártkörű szenátusi megbeszélésen, amelynek témája a koronavírus volt. A szenátor Pfizer-részvényeket is vásárolt, márciusban pedig különösen aktívan adta-vette a részvényeket. Perdue ellen később vizsgálatot indítottak, végül nem találtak bizonyítékot arra, hogy szabályt sértett volna. Ellenfele, Jon Ossoff azonban gondoskodott róla a kampányban, hogy ne felejtsék el az ügyet: amikor az egyik vita során felemlegette ezt, Perdue csak hallgatott.
A győztesek
Az 1969-ben született Raphael Warnock az 1990-es évektől kezdve dolgozott baptista lelkészként, és 2014-ben került a politikai figyelem középpontjába, amikor a georgiai állami szenátus épületében részt vett az állami egészségbiztosítás kiterjesztését támogató ülősztrájkban. 2017 júniusától 2020-ig egy, a választási regisztrációt népszerűsítő nonprofit szervezet elnöke volt, majd tavaly januárban bejelentette, hogy elindul a szenátori címért. Olyan prominens politikusok is a támogatásukról biztosították, mint Barack Obama és Jimmy Carter volt elnökök, vagy Bernie Sanders és Elizabeth Warren. Annak ellenére, hogy Georgia Martin Luther King otthona és a polgárjogi mozgalom egyik központja volt, Raphael Warnock lesz az állam első fekete szenátora.
Warnock, aki azt tervezi, hogy szenátorként is fog vasárnaponként igét hirdetni, a hivatalos eredményhirdetés előtt mondott beszédében többek között édesanyját is megemlítette és felidézte a szegregáció korszakát:
[Édesanyám] 82 éves kezei, amelyek egykor valaki másnak szedtek gyapotot, elmentek szavazni és megválasztották a legfiatalabb fiát az Egyesült Államok szenátorának.
Az 1987-ben, zsidó családba született Jon Ossoff már középiskolában belekóstolt a politikába, amikor az azóta már elhunyt John Lewis kongresszusi képviselőnél gyakornokoskodott. (Lewis az amerikai történelem egyik legfontosabb polgárjogi aktivistája volt, róla hosszabban itt írtunk.) Amerikai és londoni egyetemi tanulmányai után Ossoff tényfeltáró újságíróként dokumentumfilmeket készített, amelyek témája főleg a korrupció volt, de cége forgatott a BBC-nek is az Iszlám Államról. 2017-ben elindult a képviselőválasztáson, akkor ellenfele legyőzte, ez azonban nem tántorította el attól, hogy 2020-ban szembe szálljon a regnáló szenátorral, David Perdue-val. Utóbbi kampánya egy ponton igencsak eldurvult: az egyik facebookos reklámban Ossoffot a valóságosnál hosszabb orral ábrázolták, amelyet Ossoff hevesen kritizált, mondván az „egy klasszikus antiszemita toposz”. A reklámot később eltávolították.
Ossoff szerdán mindenkinek megköszönte a választáson való részvételt és hogy megbíztak a demokráciában:
Akár engem támogattak, akár nem, mindenkit képviselni fogok a szenátusban.
Abrams nélkül nem ment volna
Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy Biden georgiai győzelméhez kiemelkedő mértékben járult hozzá Stacey Abrams munkája, és nem kétséges, hogy a szenátori versenyben is így van ez. Az USA sok államában külön regisztrálni kell ahhoz, hogy valaki szavazhasson, ezért minden választás előtt az aktivisták és a politikusok rengeteg energiát fektetnek abba, hogy minél több új szavazót regisztráljanak. Abrams egyik legfontosabb eredménye az, hogy számos fekete szavazót tudott rávenni arra, hogy éljenek a választójogukkal.
Abrams 2018-ban elindult a georgiai kormányzói címért, ám mindössze 55 ezer szavazattal alulmaradt a republikánus jelölt, Brian Kemppel szemben. A választás azért is várt országos hírűvé, mert Kemp, mint az állam belügyminisztere, maga felügyelte a lebonyolítást, miközben ő is jelölt volt. Ráadásul Kemp vezetésével több mint 700 ezer embert töröltek a választói jegyzékből a választást megelőző két évben, és több mint kétszáz szavazóhelyiséget zártak be, elsősorban a többségében kisebbségi szavazók lakta körzetekben. Pár héttel a választás előtt pedig több mint 53 ezer ember választói regisztrációját függesztették fel, akiknek majdnem 70 százaléka fekete volt, miközben az állam lakosságának nagyjából 32 százaléka fekete.
Abrams azonban azzal, hogy választási aktivistaként főleg feketéket és más kisebbségi csoportok tagjait el tudta érni és rá tudta venni a szavazásra, pontosan az ellentétét csinálta annak, mint amit Kemp. Munkájára sokan felfigyeltek, és arra számítanak, hogy 2024-ben akár el is indulhat az elnöki posztért.
