A tizenegyedik kerületben járunk, körös-körül új utcák, a pár év múlva teljesen elkészülő lakópark házai pedig gombamód nőnek ki a földből. Meleg van, ebédidő. A munkások hűsölnek az árnyékban. Szendvics, ásványvíz a menü. „Ilyen melegben nem is esne jól a sör” – nevet egyikük. Nem szabad munkaidőben alkoholt inni – közlik. No, persze, ittasan nagyobb a balesetveszély. Munkavédelem, ugyebár. Az óvintézkedések azonban ezzel véget is értek.
Amikor azt tudakoljuk, hogy tudják-e, kötelező lenne mindenkinek védősisakot viselni, már kevésbé vidám válasz érkezik. Természetesen tisztában vannak vele. De ilyen hőségben? „Többet ártana, mint használna” – véli egyikük. „Vigyázunk mi magunkra” – teszi hozzá másikuk megnyugtatásul, bár egy munkavédelmi ellenőrt ezzel aligha nyugtatna meg.
Nagyobb építkezés, nagyobb biztonság
A vállalkozások nagy részénél még csak meg sem próbálkoznak a biztonságos munkafeltételek kialakításával – áll a Munkafeltételek alakulása az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) tapasztalatai alapján című dokumentumban. A szervezet minden bizonnyal emiatt is kötött partneri megállapodást az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetségével (ÉVOSZ).
Június 12-én, Együtt a foglalkoztatás biztonságáért címmel konferenciát is tartottak, ahol Tolnay Tibor, az ÉVOSZ elnöke elmondta, manapság az állami nagyberuházásokat sorra azok a cégek nyerik meg, amelyek a legalacsonyabb áron vállalják a kivitelezést. Azokba az összegekbe pedig nem igazán férnek bele a munkabiztonsági beruházások. Szerinte példamutatásra lenne szükség.
Akadnak azért, akik betartják a szabályokat (Fotó: Gáti András)
Nos, alacsony tenderárajánlatok ide vagy oda, azért a jelentősebb építkezéseken lényegesen jobb a helyzet, mint másutt. A nagyobb munkálatoknál hiába van akár az alvállalkozónak is alvállalkozója, a helyi munkavédelmi megbízott folyamatosan ellenőrzi őket is – tudtuk meg Kling Péter munkavédelmi szakmérnöktől.
Hogyan történik mindez, és mi történik, ha az ellenőrzés mulasztást talál? A négyes metró alagútjának építését a BAMCO Kkt. végzi – magyarázta Horváth Éva, a DBR Metró Projekt Igazgatóság sajtóreferense. A cég minden dolgozónak, így az alvállalkozóknak is csak akkor ad a munkaterületre belépőkártyát, ha részt vettek a kötelező munka- és tűzvédelmi oktatáson. Ha valakinél mégis hiányosságot találnak, először írásban figyelmeztetik, második alkalommal aznapra kitiltják a munkaterületről, ha pedig harmadszor is kiderül a mulasztás, végleg eltanácsolják a munkavégzéstől, elveszik a belépőkártyáját – számolt be a szigorról Horváth Éva.
Gyászos esetek idén
A munkahelyi balesetek gyakran rejtve maradnak, csak a legtragikusabbak, a halállal végződőek jutnak el a nyilvánossághoz. Sajnos ezekből is rengeteg van. Idén például január közepén Dunaújvárosban szorított falnak egy mozgó daru egy éppen hegesztő munkást, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe.
Márciusban Szegeden történt tragikus baleset egy épület felújítása közben. Az egyik munkás egy állványról esett le, s zúzta halálra magát. Ugyancsak tavasszal történt Mezőfalván, hogy egy közműárokban dolgozó munkásra omlott a föld. A szerencsétlenül járt férfit teljesen betemetve találták a helyszínre érkező tűzoltók, és nem tudták élve kimenteni.
Legutóbb pedig Békéscsabán történt végzetes szerencsétlenség, amikor egy cég telephelyén üzemcsarnokot építettek. Egy alumíniumállványt tolt két férfi, amikor annak a teteje magas feszültségű villanyvezetékbe ütközött. A két dolgozó egyike életét vesztette.
A legtöbb halálos munkahelyi balesetben gondatlan veszélyeztetés miatt indítanak eljárást. A tragikus események mögött legtöbbször mulasztás, vagy a védőeszközök, esetleg a szekértelem és a tapasztalat hiánya áll.
—-A dolgozón vasalják be—-
Az építkezéseken a munkások biztonságának egyik legsarkalatosabb pontja a leesés elleni védelem és a fej megóvása. Hiszen, ahol a tetőn dolgoznak, ott hullhat a cserép. Az ácsolaton, állványon dolgozóknak elviekben biztosítókötelet és sisakot kellene használniuk.
Mint Kling Péter munkavédelmi szakmérnöktől megtudjuk, miniszteri rendelet szabályozza még azt is, milyen típusú állványt, milyen magas korlátot kell alkalmazni. „Ám a munkavezetők legtöbbször nincsenek tisztában az előírásokkal, mert nem is veszik komolyan a szabályokat” – ezt már Kapocsi Ferenc, ipari alpinistától tudom meg. Kapocsi olyan esetről is hallott, hogy az elmaradt munkavédelmi oktatás után a védősisakot nem viselő dolgozón vasalta be a cég vezetése a több tízezer forintos büntetést.
Neve vállalása nélkül mesélte el egy építőipari dolgozó, hogyan is nézett ki náluk a munkavédelmi oktatás: a munkavezetők megkérdezték a munkásoktól, mit mondanak majd, ha a munkaügyi ellenőr kérdezi, voltak-e munkavédelmi oktatáson. Természetesen azt kellett válaszolni, hogy voltak.
Hogyan is fest egy munkavédelmi ellenőrzés?
„Nos, a munkavédelmi felügyelőt nem lehet kiszúrni. Lehet öltönyben, de megjelenhet rövidnadrágban és trikóban is” – mondta Kapocsi Ferenc. Olyankor pedig „vége mindennek”. A munkások lemásznak a tetőről, megáll az élet, az ellenőr bármire rákérdezhet, és a felszerelést is átnézheti. Hamar észreveszi, hogy nem volt munkabiztonsági eligazítás. Néha megkegyelmez, s csak szavakban figyelmeztet. Ilyen esetben szinte biztos, hogy pár nap múlva visszatér. Akkor pedig jaj lesz annak, akinél hiányosságot talál.
Messze még a cél
Az OMMF ellenőrei az idei vizsgálatok során eddig összesen csaknem 3 milliárd 900 millió forint bírságot szabtak ki. A tavalyi évben összesen 7 milliárd 220 milliót. A legproblémásabbak a kis- és középvállalkozások.
„Háttérbe szorult a munkavédelem, a kisebb cégek egyszerűen nem szeretnek rá költeni” – mondja Kling Péter.
Sokszor nincs is miből. A hozzáállás egy-egy helyen tényleg elkeserítő. A „ha akarsz valamit, vedd meg magadnak” fölfogáson kellene változtatni Kapocsi Ferenc szerint. Egy védősisak ára például 17 ezer forint körül van. Érthető, saját pénzből nemigen veszi majd meg a dolgozó.
Az OMMF elnöke, Papp István, az Együtt a foglalkoztatás biztonságáért című konferencián hangsúlyozta, a hatóság ezentúl háttérbe szorítja a bírságokat, és a segítésre, a támogatásra helyezi a hangsúlyt. A cél pedig az, hogy 2012-re – amint azt az Európai Unió célként tűzte ki – negyedével csökkenjen a munkahelyi balesetek száma.
