Élet-Stílus koronavírus

Volt már olyan, hogy betiltották a karácsonyt

A történelem valódi grincsei.

Akárhogy nézzük, veszélyben van a karácsonyunk. Az már biztos, hogy az ünnepi felkészülés nem lesz olyan az idén, mint máskor – az adventi vásároknak lőttek. A jelenleg érvényben levő korlátozások pedig legalább december első harmadáig tartanak idehaza, és ha karácsonyig esetleg lazítanak is, akkor sem valószínű, hogy minden korlátozást feloldana a kormány. Így a rokonokkal való találkozás sem lesz olyan könnyű, ám az is biztos: a szokásos karácsonyért sokan inkább képesek lennének megszegni a szabályokat, mint az év más részében.

De mit fognak tenni ennek megakadályozásához a hatóságok? Komolyabb ellenőrzések lesznek? A történelem során próbálkoztak már egészen drasztikus eszközökkel is: például megpróbálták betiltani a karácsonyt. A tapasztalat azt sugallja, ezt nem lenne jó ötlet megismételni.

Keresztények tiltják be a karácsonyt

1647-et írunk. Ez olyan év volt, amikor éppen nem volt Angliában, Skóciában és Írországban polgárháború: 1646-ban I. Károly és támogatói elbuktak, a királyt januárban a skótok átadták a New Model Armynak (az itthon vasbordájúakként ismert parlamentarista hadseregnek). A győztes puritánok két nagyobb csoportra oszlottak

  • az egyházat presbiteri zsinat alá helyezni kívánó presbiteriánusokra,
  • illetve az egyházközségek függetlenségét és autonómiáját követelő independensekre.

Az utóbbiak közé tartoztak a vagyoni egyenlőséget követelő diggerek és a teljes vallásszabadságot akaró levellerek, akik a „teljes körű választójogot” is szerették volna elérni. Az anglikán egyházat megszüntették – legalábbis átalakították és egy presbiteriánus rendszer jött létre.

A protestáns reformáció nemcsak átalakította a Brit-szigetek egyházait, de beszüntették az ünnepnapokat, így a karácsonyt is: a dekorálástól az összejövetelekig minden ünnepi cselekmény tilos volt, december 25. és január 5. között a szokásos ünnepségek elfogadhatatlanná váltak.

Korlátozták a nagy lakomákat és az alkohol fogyasztását. Abból indultak ki ugyanis, hogy a törvényeknek a Bibliát kell másolniuk, a Szentírás pedig nem említi a születés ünnepét, ahogy azt sem, hogy mikor, melyik évszakban született Jézus. Ráadásul a puritánok szerint nagyon nem volt keresztényi, ahogy az emberek Isten fiának születését ünnepelték.

A férfiak karácsony tizenkét napján jobban megalázzák Krisztust, mint a tizenkét hónap többi részében

– írta egy 16. századi lelkész, Hugh Latimer.

Hugh Latimer. Kép: Universal History Archive / Universal Images Group / Getty Images

Természetesen nem mindenki értett egyet az új szabályokkal, ami egy nagyjából másfél évezredes tradíciót akart hirtelen megszüntetni – egyebek mellett – azzal a magyarázattal, hogy egy ilyen szent időszakban nem szabad olyan erkölcstelenséget elkövetni, mint a mulatozás. Az emberek egy része fütyült a szabályozásra, Norwich polgármesterének még el is juttattak egy petíciót a karácsony megtartásának követelésével. Az elöljáró nyilvánosan nem bólintott rá a kérésre, de cserébe nem is büntette meg az illegálisan karácsonyozókat.

Canterburyben nemcsak azzal tiltakoztak a lakók, hogy magyalbokrokat helyzetek el a házaik ajtajai előtt, hanem azzal is, hogy fociztak.

Huligánok

1660-ban tizenhárom focistával szemben indítottak eljárást Scarborough-ban. Egyiküket, aki ráadásul annak a városi vezetőnek az alkalmazásában állt, akivel éppen packázni akartak a játékosok, a nyilvános megaláztatás kedvéért kalodába ültették. A bristoli inasok húshagyókedden zavarogtak, mert a hatóságok betiltották a hagyományos sportjaikat, a futballt és a kakasdobálást (nem a kakasokat dobálták el, hanem a póznához kötözött állatokat dobálták meg botokkal).

 

Yorkban 1659-60-ban történt, hogy a focizók kirúgták a templom egyik ablakát. A polgármester elnökletével bírósági tárgyalás lett az ügyből, tizenegy játékost pénzbüntetés megfizetésére köteleztek. Délután ötre több mint száz ember jelent meg a polgármester házánál, akár egy háborúban: alabárdokkal, kardokkal muskétákkal, vadászpuskákkal, és más  fegyverekkel. Szétverték a bejáratot, és csak négy órával később sikerült visszaállítani a rendet. Külön bizottságot hoztak létre a hatóságok az elkövetők azonosítására és megbüntetésére, a fővezért tíz fontra (ez kb. 800 ezer forintot jelentene ma) büntették garázdaság miatt. Tizenhét másik vezetőt is elítéltek, de miután bocsánatot kértek, eltekintettek a szankcionálástól.

1647 karácsonyán Kent megyében nemcsak Canterburyben volt probléma a betiltást ellenzőkkel, akik szétverték a piacot is, mert nem tetszett nekik, hogy pár kereskedő eleget tett a hatóságok kérésének. Volt, ahol egyenesen a fegyveres erőket is be kellett vetni annak érdekében, hogy hagyják abba az emberek a mulatozást ebben a tizenkét napban.

A karácsonyt London szívében, Westminsterben is megünnepelték: a híres apátság Szent Margit-templomának templomőreit letartóztatták, mert nem tudták megakadályozni az ünneplést. De London más részeiben sem sikerült betartatni az új előírásokat, a boltok bezártak, az utcákat magyal és borostyán borította. A polgármester kapott hidege-meleget, lökdösték is, amikor harcban edzett veteránjaival megpróbálta eltüntetni a dekorációkat.

A reakciókból érezni, hogy a 17. századi karácsony nem egy bensőséges, meghitt ünneplés volt. A zabálás, a töménytelen alkohol, a szerencsejáték, a meglehetősen durva foci, a kártya- és kockajáték jellemezte.

Keserű másnap

Hozzá kell tenni, hogy az emberek nem is csak azért fogtak fegyvert vagy tiltakoztak különböző módokon, mert nem ünnepelhették meg a karácsonyt: ez politikai cselekedet is volt, elegük lett az „új normalitásból” – írta Martyn Bennett a Conversationön. Elegük lett az új korlátozásokból és a pénzügyi nehézségekből, ami a presbiteri rendszer és a polgárháború miatt alakult ki.

A karácsonyozásnak Norwich-ban volt a legdrámaibb következménye. A polgármestert az új évben, 1648-ban Londonba hívatták, hogy elmagyarázzák neki, hibát követett el, amikor nem akadályozta meg a karácsonyi ünnepségeket. A város lakossága, hogy ne tudják elvinni a polgármestert, bezárta a városkapukat. Emiatt fegyveres erőket vetettek be ellenük, zavargás tört ki, ami közben felrobbant a városi lőszertár és legalább negyven ember meghalt.

Kentben is lett következménye a karácsonynak: esküdtszék elé állították a résztvevőket, emiatt lázadások törtek ki a megyében, ami jól jött az új erőre kapó royalistáknak, akik szervezni kezdték a megmozdulásokat. A Brit-szigetek más részein is zavargások lettek az ünneplésből, amik aztán lázadásokká fajultak.

1648 májusában Kentben a végül előző novemberben a fogságból megszökött I. Károly támogatói (miközben a skótok a királlyal egy előzetes megállapodás után elindítottak egy déli inváziót) tízezer katonával összegyűltek – terveikkel ellentétben viszont nem értek el Londonig, mert hamarosan leverte őket Thomas Fairfax vezetésével a New Model Army. Károlyt bíróság elé állították és a következő év januárjában kivégezték.

Ez vezetett aztán az angol forradalomhoz, ezután vált Britannia és Írország is köztársasággá.

I. Károly kivégzése egy korabeli metszeten. Fotó: Culture Club / Getty Images

Az óceán másik partján

Abban az időszakban még egy helyen betiltották a karácsonyt, nem függetlenül a Brit-szigeteken történtektől. Mielőtt ugyanis kitört volna a polgárháború, Károly abszolút uralkodóként nem volt széles körben kedvelt vezető: 1621 és 1640 között számos 21 ezer puritán hagyta ott Angliát Új-Angliáért. Létrehozták a Massachusetts-öbölbéli kolóniát, majd szülőhazájukhoz hasonlóan 1659-ben bűncselekménnyé minősítették a karácsonyt, és pénzbüntetésre ítélhették a szabályszegőket.

Ez azt jelenti, hogy Massachusettsben még akkor is tilos volt az ünneplés, amikor az anyaországban (Oliver Cromwell halála után, a Stuart-restaurációval, azaz II. Károly hatalomra lépésével) eltörölték a tilalmat. Végül 1681-ben adták be a derekukat – javarészt a Brit-szigetek nyomására. Viszont ahogy a tiltás bevezetésével nem lehetett eltörölni a karácsony tradícióját, így a tiltás eltörlésével sem szűnt meg az „új” hagyomány: még a 19. században is szerte Massachusettsben az iskolák és az üzletek nyitva, míg a templomok zárva maradtak.

Nem kell messze mennünk a tiltott karácsonyért

Azon kívül, hogy jelenleg is tilos a karácsonyt ünnepelni például Észak-Koreában és olyan, a többség vallását féltő muszlim államokban, mint Szomália, Szaúd-Arábia, Brunei vagy Tádzsikisztán, Fidel Castro hatalomra lépését követően Kubában is betiltották a karácsonyt. Csak aztán meglátogatta II. János Pál pápa a kubai vezetőt, és először egy évre, aztán állandóra munkaszüneti nappá nyilvánították december 25-ét. Később ugyanezt érte el nagypéntek-ügyben XVI. Benedek 2012-es látogatásával.

II. János Pál pápa az Apostoli Palota magánkönyvtárában beszélget Fidel Castro kubai elnökkel 1996. november 19-én. Fotó: Vatican Pool / Getty Images

A kommunizmusban ez nem példátlan. A Szovjetunióban a Katonai Ateisták Ligája az 1920-as években arra ösztökélte az iskolásokat, hogy ne akarjanak se ünnepet, se karácsonyfát, ha pedig feszületet látnak, köpjék le. Később aztán csak visszaengedték a karácsony kellékeit, a feldíszített fát, az ajándékozást, visszatérhetett a Télapó is, csak már nem ugyanakkor, mint azelőtt. (Ismerős lehet ez Magyarországról is a karácsony helyett megtartott fenyőünnepekkel.)

És hogy még egy lépést tegyünk hátrébb, a francia forradalom idején az addigi egyházakat betiltották és fel akarták váltani a Legfőbb Lénnyel és az ész kultuszával. A Gergely-naptár helyére valami forradalmi kellett, ami megmutatja a köztársasági erényeket, a korszakváltást. Emiatt jött létre a köztársasági naptár, amelynek több változtatás mellett az is a része volt, hogy átnevezték a hónapokat, a napoknak meg nem volt szentje, vagyis nem voltak névnapok, hanem mindegyiket egy-egy állat, mag, fa, zöldség, gyümölcs, eszköz után nevezték el. Így lett december 25. a kutya napja. A naptárt végül Napóleon állította vissza 1806-ban.

És ha már egyenlőség, térjünk ki a – főleg az Egyesült Államokban egyre inkább terjedő – megfogalmazásra, hogy karácsony helyett ünnepeket említenek, hogy ne sértse senkinek se a vallási hovatartozást a kifejezés. Ami miatt persze mások meg felháborodnak, de fontos különbség az előzőekhez képest, hogy attól, hogy valaki kellemes ünnepeket kíván boldog karácsony helyett, azok, akik az utóbbit szeretnék megünnepelni, továbbra is nyugodtan megtehetik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik