A digitális fényképezőgépek legnagyobb érdeme, hogy jócskán gyarapították a fotózók táborát, olyanok is szívesen használják őket, akik korábban túl bonyolultnak találták a filmbefűzést, és sajnálták az elrontott filmkockákat. A szolgáltatóknál a digitális fotóról készült papírkép már nem drágább a filmről nagyítottnál, viszont megspórolható a film költsége.
A digitális kamerák négy kategóriába sorolhatóak: ultrakompakt, kompakt, bridge és DSLR (Digital Single-Lens Reflex).
Kicsitől nagyig
Az ultrakompakt kamerák
nem nagyobbak egy vaskosabb névjegytartónál, és tipikusan azoknak szánták őket, akiknek a fényképezés csupán az exponálógomb lenyomását jelenti. Egyszerű használatra szánták őket, és kevés beállítási lehetőséget kínálnak, de ebből nem következik, hogy gyenge minőségűek lennének – vannak közöttük drága típusok is.
Kis méretüknél fogva kicsi az akkumulátoruk is, így viszonylag kevés képet lehet velük készíteni. Különösen akkor, ha a képernyőjüket exponáláskor is használjuk, mert nincs optikai keresőjük, vagy ha van, nagyon kicsi.
Az egy akkufeltöltéssel készíthető képek számát a prospektusokban a CIPA (Camera & Imaging Products Association) módszerével mérve adják meg, előírása szerint minden második képnél használjuk a vakut, a külső hőmérséklet pedig 23 Celsius-fok. Alacsonyabb hőmérsékleten, például télen, az így megadottnál lényegesen kevesebb felvételt tudunk készíteni.
A kompakt kamerák
nagyobb méretűek, és több beállítási lehetőséget kínálnak, de fő tervezési szempontjuk még mindig az egyszerű használhatóság. A nagyobb méret azzal az előnnyel jár, hogy többségük két AA típusú alkáli elemmel vagy akkumulátorral működik, ezek nagyobb kapacitásúak az ultrakompakt kamerák miniakkumulátorainál.
A bridge („híd”) kamerák
onnan kapták nevüket, hogy a „komoly” SLR kamerák és a kompakt kamerák közti rést igyekeznek áthidalni, képességeik e két kategória közé esnek. Már ajánlhatók olyan fényképezőknek, akik jobban meg akarnak ismerkedni a digitális fotózással, szeretnek kísérletezni, beállításokat próbálgatni. Az ilyen gépek objektívje nem cserélhető, de nagyobb méretű és nagyobb optikai teljesítményű, mint a kompakt kameráké.
A DSLR kategóriából
érdemes választania annak, aki hobbijának tekinti a fényképezést, vagy olyan gépet szeretne, amely jó minőséget és szinte korlátozás nélküli lehetőségeket kínál. Ennek persze nemcsak pénzben kell megadni az árát: ezek a kamerák nagyobbak és nehezebbek, mint a többi. Objektívjük cserélhető, teljesítményük, reakcióidejük azonos a filmes SLR gépeknél megszokottal.
Mire figyeljünk?
Felbontás
Ma a profi célra szánt DSLR kamerákat leszámítva 5 és 10 megapixel (millió képpont) közé esik a kamerák felbontása. A szokásos 10×15 cm-es vagy 13×18 cm-es papírképekhez bőven elegendő a 6 megapixeles felbontás, ha nagyobb papírképeket szeretnénk, vagy gyakran nagyítunk ki egy-egy részletet, akkor jobban járunk a 8 vagy 10 megapixeles kamerával.
Zoom
A digitális kamerák zoomobjektívjein feltüntetett fókusztávolság-átfogás (például: 5,4–21,6 mm) önmagában keveset mond a kép látószögéről, az ugyanis függ a képérzékelő méretétől. A 135 mm-es film képkocka méreténél az 50 mm-es fókusztávolság áll a legközelebb az emberi szem látószögéhez, a rövidebb fókusztávolságot nagy látószögűnek, a hosszabbat teleobjektívnek látjuk. A digitális kameráknál ezért megadják a zoomobjektív látószögének a 135 mm-es film képméretének megfelelő fókusztartományt is. Ha nincs filmes gyakorlatunk, akkor a kiválasztott kamerával a zoomtartomány mindkét végén készítsünk pár felvételt, lehetőleg a szabadban. Sokan főként a teleobjektív tartományára figyelnek, pedig városi vagy tájfotózásnál sokkal nagyobb hasznát vesszük a rövid fókuszú nagylátószögnek.
Képformátumok
A kamerák általában tömörített JPG formátumban rögzítik a képeket. A JPG veszteséges tömörítés, azaz valamennyi információ elvész a képből. Ennek mennyisége a tömörítés mértékével befolyásolható két vagy három fokozatban (alap, normál, finom). A kompakt és a bridge kamerák egy része már tud veszteségmentes képformátumot is, általában a TIF-et. A DSLR kamerák a JPG mellett egy speciális formátumot kínálnak, a RAW-ot. Ez tartalmazza a képérzékelőből kinyerhető lehető legtöbb információt. Hátránya, hogy a legtöbb esetben csak a kameragyártó által adott szoftverek ismerik. A RAW-ot JPG-re konvertáló program jár az adott géptípushoz.
Vaku
Déli napsütésben is érdemes használni, mert eltünteti a modell álla, orra és szemöldöke alatti sötét árnyékokat – a mai típusok tudják ezt az úgynevezett derítő üzemmódot. A vaku teljesítményét a kulcsszámmal adják meg, a nagyobb kulcsszámú vakuval nagyobb teret tudunk bevilágítani, de figyeljünk arra, hogy a kulcsszámokat azonos érzékenységre megadva hasonlítsuk össze.
Kialakítás, kezelőszervek
Próbáljuk ki, hogy milyen könnyen áll rá a kezünk a gombokra, tárcsákra, milyen könnyen igazodunk ki a menükben (beállítható magyar nyelvre is), milyen a kamera fogása.
Tartozékok
A saját akkumulátorról működő gépekhez jár a töltő. Egy tartalék akkumulátorról mindenképpen gondoskodjunk, mert a gépek jelzik ugyan, ha az akku kimerülőfélben van, de ez után csak 6–8 képet tudunk készíteni, ami egy félnapos városnézéshez vagy kiránduláshoz meglehetősen kevés. Érdemes védőtokot is venni, mert egy kulcscsomó vagy egy hegyes golyóstoll összekarcolhatja a tömött táskában tartott gépet.
Végül: válasszunk!
A műszaki szempontok, a kipróbálás és pénztárcánk kapacitásának figyelembevétele után is legalább 3–4 típus, de ha márkaelkötelezettek vagyunk, még akkor is 2–3 jelölt maradhat. Közülük válasszuk azt, amelyik a legjobban tetszik, amelyiket a legszívesebben vesszük kézbe.
Bajnokok Ligája-elődöntő: Bayern München-Real Madrid 2-1
Az első helyzetéből vezetést szerzett a Real Madrid, de villámgyorsan fordított a Bayern München a második félidőben.
