Ha generációs különbségekről van szó, manapság egyre többször felbukkanó fogalom a digitális natív, ami azon gyerekeket jelöli, akik már úgy nőnek fel, hogy a számítógépek, táblagépek és okostelefonok veszik őket körbe. A szülőknek nemcsak a valódi világ, de a digitális tér veszélyeire is fel kell készíteniük a kicsiket, hiszen olyan gyorsan szoknak bele a kütyük kezelésébe, ahogy az evőeszközök használatába.
Hogy mennyire megváltozott a világ alig egy évtized alatt, jól mutatja, hogy a gyerekeknek szánt oktató jellegű könyvek piacán sorra jelennek meg olyan kiadványok, amelyek a digitális világ sajátosságairól és vívmányairól mesélnek élvezetes, könnyed formában.
Ilyen az egykor a NASA-nál is dolgozó Angie Smibert Mesterséges intelligencia – Okos gépek, gondolkodó robotok és tudományos gyakorlatok gyerekeknek című könyve, ami itthon a CSER Kiadó gondozásában jelent meg. A témával meglehetősen nehéz feladatot vállalt magára a szerző, hiszen a kötet a mesterséges intelligencia (MI) alapvető fogalmait, kérdéseit, múltját és jövőjét taglalja, ami egy nehezebben elmagyarázható, absztrakt fogalom még a legtöbb felnőtt számára is.
Éppen ezért az általános iskola felső tagozatába járó korcsoportnak szánt könyv borítóján olvasható, gyerekeknek szóló ajánlás ne tévesszen meg senkit: a téma iránt érdeklődő idősebb laikusoknak is ajánlott olvasmány a könyv, hiszen a mesterséges intelligencia alapvető koncepcióját, problémáit nem együgyűen vagy lebutítva magyarázza el, hanem úgy, hogy még a kisebbek is megértsék. Tengernyi információt sikerült belezsúfolni az elsőre talán kevésnek tűnő, alig több mint 100 oldalba, az olvasást könnyítő nagyobb betűk ellenére a lapok minden szeglete hasznosan van kitöltve.
A szöveget vicces, rövid képregénykockák dobják fel, ezzel képeskönyvesebb, szellősebb jelleget biztosítva, de rengeteg plusz információt találunk a főszöveg melletti keretes elemekben, fontos fogalmakkal, idővonalakkal, érdekességekkel. Első ránézésre akár még töménynek is tűnhet a mennyiség, de a mesélős stílusban megírt szöveg ügyesen lazít a téma összetettségéből fakadó szárazságon. Mindez néhol olyan bájosra sikerült, hogy az ember önkéntelenül elmosolyodik egyes részeken.
Akár a programozást is érdekessé teheti
Az ismeretek rögzülését és feldolgozását a fejezetek során különféle gyakorlatok és feladatok segítik. Az olvasó végezhet Turing-tesztet vagy kitalálhat olyan kérdéseket, amikre a számítógép nem tudna felelni. A könyv legfőbb erénye leginkább az, hogy az ismeretterjesztés mellett
Angie Smibert munkája megismerteti olvasóját a Scratch nevű vizuális nyelvvel, amiben a kódok puzzle-szerűen összeilleszthető grafikus elemek, a kötet levezeti, hogyan néz ki egy neurális háló, különféle robotok kitalálását adja feladatnak, amik elvégzésével kiderülhet, ha a gyerek fogékony-e a területre. Amennyiben igen, akár kedvet is kaphat ahhoz, hogy komolyabban belemerüljön a témába.
A témakört a számítógépek hajnalától egészen napjainkig követi le a szerző, és a jövőt is előrevetíti olyan párbeszédek beemelésével, hogy vajon a gépek helyettesíthetik-e az embert, mi történik, ha a gépagy fejlettebbé válik nálunk, és hogyan segíthetik az algoritmusok az emberi életminőséget. Mivel a popkultúrának szerves része a tudományos fantasztikum, ezért a témában meghatározó filmek, könyvek is ajánlásra kerülnek benne.
A több mint húsz, kifejezetten gyerekeknek szánt tudomány-technológia témájú könyvet jegyző Smibert elgondolkodtatóan, közérthetően és inspirálóan tálalja az egyáltalán nem könnyű témát kötetében, amiről még Dr. Eugene Santos Jr, a Dartmouth Főiskola mérnöki tudományok professzora is úgy gondolja, hogy bármilyen korosztály esetében képes megalapozni a mesterséges intelligenciáról való gondolkodást.
További technológiai témájú könyvajánlóink:
- Satya Nadella: Nyomj egy frissítést!
- Tim O’Reilly: WTF – Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő?
- Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu
