Annak ellenére, hogy a mentális problémák és betegségek, mint például a depresszió ma már egyáltalán nem számít tabutémának, és az érintettek nagy része gyógyszeres kezelést is kap, az öngyilkossági ráták továbbra is igen magasak – különösen a férfiaknál.
A WHO erre vonatkozó, legfrissebb felmérései szerint évente, világszerte egymillió ember vet véget életének, és ebben a számban még nincsenek benne a megkísérelt, de szerencsés véget ért öngyilkossági kísérletek. A statisztikákból az is kiderült, hogy a befejezett öngyilkosságok zömét férfiak követik el, ami a pszichológusok szerint azért is figyelemre méltó, mert a nők azok, akik hajlamosabbak a mentális betegségekre.
Bár az öngyilkosságok nagy részét a depresszió és a stressz számlájára írják, úgy tűnik nem csak ezek játszanak benne szerepet. Különösen nem a férfiak esetében, akiknél az életkor, a szociális helyzet, sőt még a párkapcsolati státusz is befolyásolhatja, hogy véget vetnek-e önkezükkel az életüknek.
Ezek közül a külső tényezők közül az egyik legerősebb a középkorúság. Míg korábban inkább a fiatalabb férfiak követtek el öngyilkosságot, a tendencia mára megfordult, és egyértelműen a középkorúak javára. Ennek oka egyrészt az, hogy az ő egészségi állapotuk a legrosszabb, másrészt az, hogy ők azok, akik a legrosszabbul reagálnak a változásokra.
Pedig egy ilyen bizonytalan és ingatag gazdasági helyzetben, amikor az emberek egyik pillanatról a másikra veszítik el az állásukat, a gyors alkalmazkodási készség mindennél fontosabb. További probléma, hogy sokan ebben az életkorban döbbennek rá arra, mennyi mindent kihagytak az életükből: egy ilyen irányú változás azonban a többséget anyagilag és emberileg is megterhelő helyzetbe hozza, adott esetben pedig házasságokat, biztosnak hitt kapcsolatokat zúzhat szét.
És ha már házasság… A pszichológusok szerint egy-egy válás is inkább a férfiakat viseli meg, elvégre ők azok, akik a házasságból – érzelmi és egészségi oldalról – többet profitálnak.
