Régen nem látott kommunikációs krízissel küzd a Fidesz, amit az önkormányzati választás felerősített.
A kormányzati kommunikációs gépezet erősen központosított: amint arról a múlt héten írtunk, évek óta hetente többször szondázzák a közvéleményt, majd a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodában tömör üzenetekre és kommunikációs panelekre fordítják az eredményeket, amiket aztán sulykolhatnak a Fidesz-KDNP beszélő fejei.
Ebbe az Arthur Finkelstein amerikai politikai tanácsadótól származó, a Fideszben Habony Árpád által meghonosított modellbe kerültek homokszemek. De vajon miért, és mi lehet a kiút?
Elfáradt a migránsozás
Túlzás lenne azt mondani, hogy a migrációs tematika kifulladt, mert továbbra is rezonálnak rá a Fidesz-szavazók, akik vannak annyian, hogy választásokat lehet velük nyerni. De 4-5 év alatt kicsit elfáradt a migránsozás, és talán túl is toltuk
– foglalta össze a helyzetet az egyik kormánypárti elemzőintézet munkatársa, azt magyarázva, miért kezdtek új témát keresni a kormánypártok közelében a fájó vereségeket hozó önkormányzati választás után.
Többen arra az álláspontra helyezkedtek: a Rogán által irányított kommunikáció nem olyan hatékony, mint volt a Habony-érában, ezért nem ártana hazacsábítani Londonból a magyar politikából kivonult – vagy inkább kiszorított – tanácsadót, akinek a Rogánnal kialakult konfliktusáról 2018-2019 fordulóján számolt be a sajtó. A Népszava egy hónappal ezelőtt már arról írt, hogy Habony hazatér, amit sokan Rogán meggyengüléseként értelmeznek, és bár a visszatérés még nem történt meg, a kormányoldalon szinte biztosra veszik a tanácsadó reaktiválását.
Aggodalomra adhatott okot az is, hogy 2019-ben a klímakérdés és általában a környezetvédelem vált az egyik fő üggyé világszerte. Ez a téma több okból sem illeszkedik az Orbán-kormány politikájába és kommunikációjába, miközben még a Századvég mérései is az mutatják, hogy a kérdést a magyar választók is egyre fontosabbnak tartják, különösen a fiatalok, az ő körükben pedig a Fidesz amúgy is a leggyengébben teljesít, ráadásul az elmúlt másfél évben komolyan megerősödött a rájuk célzó Momentum.
A Fidesz fiatalításának viszont egyelőre inkább a felszínen találni nyomát: vezetőt cseréltek a Fidelitas élén, kinevezték az ifjúságüggyel foglalkozó helyettes államtitkárnak a 22 éves Rácz Zsófiát, kormányszóvivőnek pedig Szentkirályi Alexandrát.
Ezért sürgető munka indult a kormánypárti agytrösztöknél, hogy miként mondjanak valamit a klímaváltozásról úgy, hogy az hiteles legyen, ne hajtsa más pártok malmára a vizet, és oldalválasztásra kényszeríti a szavazókat ebben az ügyben is. Erre egyelőre nem sikerült megoldást találni, noha például az Index tavaly nyári cikke szerint a klímakérdésekkel kapcsolatban meglehetősen szkeptikus miniszterelnök januári sajtótájékoztatóján már fontos témaként beszélt az éghajlatváltozásról, és azt mondta, klíma- és környezetvédelmi akciótervet dolgoz ki a kormány, aminek a részleteit februárban mutatják be.
Ezen a téren viszont még lesz kommunikációs munka bőven, hiszen a klímavészhelyzet kihirdetését a magát zöld államfőként láttatni igyekvő Áder János retorikai fogásnak minősítette, Kövér László házelnök egyenesen az agymosás hatásának tudta be, hogy a nyugati fiatalok jobban tartanak a klímaváltozástól, mint a migrációtól, Gulyás Gergely – bár később bocsánatot kért – beteg kislánynak minősítette a klímaváltozás elleni mozgalom leghíresebb alakját, Greta Thunberget, Hoppál Péter pedig rácsodálkozott a decemberi havazásra, azon értetlenkedve, miért beszél mindenki globális felmelegedésről. De az Orbán-kormány milliárdos főtörténésze, Schmidt Mária is kizárólag az időjárás betiltásaként tudta értelmezni a klímasemlegességet, amit egyébként a kormány is célul tűz 2050-re.
Depolitizálják a klímaügyet
Nehezíti a dolgot, hogy a karbonsemlegesség felé mozdulást egyrészt drágának, másrészt az iparosításra hangsúlyt helyező gazdaságpolitikára nézve károsnak gondolják a kormányban, ezért uniós fórumokon is ennek árát hangsúlyozzák.
Mivel elhallgatni nem lehet az ügyet, az éghajlatváltozást tagadó vagy hatását kisebbítő szkeptikus megszólalások pedig szinte biztosan ártanak a Fidesznek, így marad az a megoldás, hogy depolitizálni kell a klímaügyet. Erre utaló nyilatkozatokat Orbán Viktortól is lehetett hallani: azt próbálják kommunikálni, hogy a klímaváltozás valós, de nem szabad politikai kérdéssé tenni, „a józan ész” alapján kell kezelni a kérdést, és nem is elsősorban Magyarországon, mert mi – a miniszterelnök szavaival – „klímabajnokok vagyunk”, hanem a nagy szennyezőket kell megrendszabályozni, fizessenek a károkozók, és ne az emberek.
Ezt a gondolatmenetet G. Fodor Gábor foglalta össze a legösszeszedettebben Jobboldali klíma című írásában. A már a polgári Magyarországot is „politikai termékként” azonosító 888.hu-főszerkesztő, politológus szerint a globális felmelegedés létező probléma, a klímaválság tematizálása azonban a bevándorláspárti baloldal csele, hogy „új harci mezőt nyisson, elterelve a figyelmet és a hangsúlyt a migrációs krízisről”, magát a menekültválságot is részben a klímaválsággal magyarázza, és „kimutassa, hogy míg a baloldal a szívügyének tekinti a klímakérdést, addig a jobboldal érzéketlen a probléma iránt vagy egyenesen tagadja azt.”
G. Fodor ezért arra jutott, hogy technokrata, szakpolitikai diskurzusba kellene terelni a pártpolitikával átszőtt klímakérdést.
Ha a klímaválságról úgy beszélünk, hogy minden normális ember azt gondolja, ezzel kezdeni kell valamit, akkor nem tudják ezzel ütni a Fideszt
– mondta lapunknak egy kormánypárti elemző is, aki szerint a képernyős megmondóemberek buta beszólásai ezen nem segítenek.
A cigány nem lesz az új migráns
Ez viszont csak védekezés, ami Orbánnak kevés. Így jöhetett a képbe a cigánykérdés, bár ezt a hangsort szinte biztosan nem fogjuk hallani.
Kizárt dolog, hogy fideszesek kiálljanak cigányozni. Az más kérdés, hogy választók hogyan értik a dolgot
– vallotta meg egy fideszes kommunikáción dolgozó forrásunk.
Mint emlékezetes, januári sajtótájékoztatóján a kormányfő a gyöngyöspatai romáknak a szegregált oktatás elszenvedése miatt megítélt kártérítésről azt mondta, sérti az emberek igazságérzetét, hogy „egy etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”.
Forrásunk szerint bár cigánysággal szemben is negatív attitűdjei van sok magyarnak, egyértelműbb a kép, ha bizonyos csoportokról van szó – akik között sok a cigány. Ez látszik a mérésekből is, a Századvég már elő is állt eggyel, amely szerint a magyarok bő kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését, és pontosan ugyanilyen arányban ítélik el a „börtönbizniszt”.
Nem arról van szó tehát, hogy általánosságban pécézné ki a Fidesz a cigányokat, mint azt a migránsokkal teszi 2015 óta, hanem arról, hogy
Előbbi esetben kizárólag cigányokról és inkább egy szimbolikus ügyről van szó, az utóbbi ügyben pedig összességében valóban milliárdos összegekről – a közös bennük legfeljebb az, hogy a fideszes megszólalók azt emelik ki, hogy igazságtalan módon, munka nélkül húznak hasznot az államból emberek, az igazságszolgáltatásnak köszönhetően, olyan módon, amit a többség nem néz jó szemmel. Hiába, hogy bizonyos jogai még az elítélteknek is vannak – a gyöngyöspatai romákat pedig nyilvánvalóan súlyos hátrány érte az elkülönítéssel.
Mindezzel kipipálják azokat a kritériumokat, amiket fontosnak gondolnak Orbánék: törésvonalat képeznek a társadalomban, a többségi véleményt lovagolják meg, ellenzéki szavazókat is megszólítanak, ha pedig az ellenzéki pártok szembehelyezkednek velük ezekben az ügyekben, akkor a választóik egy részével is szemben találják magukat.
Ráadásul az új ügyekhez is megtartották Soros Györgyöt és az általa „pénzelt” jogvédőket, civil szervezeteket, mint akik ismét a magyarok ellen szövetkeznek, így a migránsozás toposzaival is összekötik a témát. A kormány így továbbra is a rendpárti szerepben tetszeleghet, csak a migránsokkal szembeni félelem helyett a többség által igazságtalannak tartott helyzetekre játszik rá.
Fideszes forrásaink szerint ezzel együtt a migránsozás is fennmarad, mert működik, és több is kommunikációs fogásnál, vannak, akik csakugyan afféle történelmi küldetésként könyvelik el a kormányban a nem keresztény bevándorlók kívül tartását.
Ahogy Lakner Zoltán politológus írta lapunkban, Orbán rángatja a célkeresztet, de az még nem dőlt el, hogy hová irányítja, és egyáltalán nem biztos, hogy csak egy puska van a kezében.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
