Tudomány

Egyre jobban terjedhetnek a veszélyes kórokozók Magyarországon

Az utóbbi évtizedben egyre komolyabb járványügyi fenyegetést jelent hazánkban is, hogy számos ízeltlábú faj éves szaporodási ciklusa, egyedsűrűsége megváltozott, sőt új, egzotikus országokból származó inváziós fajok bukkantak fel. Minél jobb megismerésük a tudományterületek összefogásával, a társadalom tájékoztatása és a felkészülés jegyében szervezett hétfőn szakmai napot az MTA Ökológiai Kutatóközpontja.

A teljesség igénye nélkül emeltünk ki egy-egy, a laikus számára is könnyen emészthető, „nem túl szakmai” részletet.

Terjed a tigris és az ázsiai

A háromból az egyik fő témakör a csípőszúnyogok voltak, mivel ezek számos humán és állati kórokozó vektorai. Az Európába betelepült fajok esetén pedig – ha stabil populációkat képeznek – megvan a lehetőség, hogy a később behurcolt veszélyes kórokozók vektorai legyenek.

Az utóbbi évtizedben hazánkban három invazív csípőszúnyog is megjelent: az ázsiai tigrisszúnyog, a koreai szúnyog és az ázsiai bozótszúnyog. Az előadásokon elhangzott, hogy járványtani szempontból előbbinek van a legnagyobb jelentősége, mert

laboratóriumban már 22 arbovírust mutattak ki belőle, továbbá 4. helyen szerepel a világ száz legrosszabb invazív fajai között.

A lakosság segítségével végzett felmérés eredményeként június közepe óta 13 helyen azonosították a faj egyedeit Magyarországon – itt számoltunk be erről részletesen.

A koreai szúnyogot hazánkban 2016-ban írták le először Pécsen. Az azóta folytatott vizsgálatok megerősítették egy lokális stabil populáció kialakulását a városban, relatív növekvő egyedsűrűségét a helyi csípőszúnyog faunán belül, valamint azt, hogy már a környező településeken is megjelent – korábban itt írtunk a fajról bővebben.

Fotó: Roger Eritja/Biosphoto / AFP

A védekezés

Magyarországon a csípőszúnyogok irtása főleg kémiai úton történik, ám ezen irtószerek komoly veszélyt jelenthetnek számos vadon élő, „hasznos”, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltató rovarra, amelyekre az engedélyezésükkor végzett tesztek és az alkalmazásuk során felállított előírások nem terjednek ki. A kémiai anyagokat általában házi méhekre tesztelik, és szúnyogirtás előtt a méhészeket elvben figyelmeztetik is, ám ez nem véd meg más beporzókat, így vadméh fajokra sem.

A közvetlen lepermetezéstől a felnőtt, de a szennyezett virágpor fogyasztásától a még lárva stádiumú vadméhek is elpusztulhatnak.

Számolni kell ugyanakkor az úgynevezett szubletális hatásokkal is: a dolgozóknál rövidebb élettartamot, a lárvák kevesebb etetését és kevesebb hímivarú egyedet eredményezhetnek, más vegyszerekkel való szinergikus hatásuk pedig vadméhekre különösen erős lehet.

Támadnak a kullancsok is

A workshop másik nagy témájának középpontjában a kullancsok álltak, ezen vérszívók közül is új fajok felbukkanásával kell számolni a klímaváltozás, az emberi tevékenység és az urbanizáció okán. Két példa. Az úgynevezett Hyalomma marginatum kullancsfaj vándormadarakkal érkezik, és Krími-Kongói vérzéses láz vírusának potenciális terjesztőjeként igényel figyelmet. Nimfáját már megfigyelték egy Margit-szigeti sünön, a részletek itt.

A másik a Rhipicephalus sanguineus, amelyet hazánkba kutyákkal több alkalommal is behurcoltak már, és a humánegészségügyi mellett állategészségügyi kockázatot is jelent.

Újabb vérszívók és kórokozók jelenhetnek meg Magyarországon
Az invázió elkezdődött, a krími-kongói vérzéses láz hordozóját már kimutatták a Margit-szigeten.

A kullancsok ellen a szúnyogirtáshoz hasonlóan a növényzet permetezésével védekezni jelenleg illegális Magyarországon, védelmet az egyéni módszerek, és ezek együttes alkalmazása nyújt. A cél kettős, egyrészt a kullancs vérszívásának megakadályozása, másrészt a már bőrbe fúródott ízeltlábú kórokozó-átadásának megelőzése. Legfontosabb elemei pedig: riasztószerek alkalmazása bőrön és a ruházaton; a gazdaszervezetet aktívan kereső kullancsok jellemző előfordulási helyeinek elkerülése; zárt, világos színű ruházat viselése; a bőrbe fúródott kullancs mielőbbi eltávolítása; a kullancsencephalitis védőoltás alkalmazása.

Hazánkban egyébként a bejelentett kullancsencephalitis esetek száma a rendszeres adatgyűjtés kezdete (1977) óta csökkenő tendenciát mutat, átlagosan a legalacsonyabb az elmúlt tíz évben volt. A bejelentett Lyme borreliosis esetszám, a kötelező bejelentés kezdete (1998) óta mérsékelten emelkedik.

Krími-kongói vérzéses láz

A harmadik egység az új betegségekre fókuszált. A Krími-kongói vérzéses láz vírus (KKVLV) egy kullancsok által terjesztett kórokozó, amely Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten, a Balkánon és Európa egyes részein jelentős számú fertőzést okoz. Jelenlétét már előzőleg feltételezték Magyarországon, ám az elmúlt harminc évben jelentős kutatási aktivitás nem történt hazánkban.

Egészen a közelmúltig, amikor is új vizsgálati módszerekből származó eredmények egyértelműen kiegészítették azokat a történelmi megfigyeléseket, amelyek szerint a KKVLV endemikus fókuszai jelen lehetnek az országban.

Usutu és Nyugat-nílusi

A szúnyogok közvetítette, embert is megbetegítő (zoonotikus) flavivírusok közül a Nyugat-nílusi vírus (WNV) és az Usutu vírus (USUV) jelen van kontinensünkön, míg például a Dengue vírus, a sárgaláz vírus, a japán encephalitis vírus vagy a Zika vírus eddig csak néhány, behurcolt eset kapcsán fordult elő.

A WNV és az USUV az afrikai kontinensen alakult ki a madár gazdák és a madarakon táplálkozó szúnyog vektorok közti természetes körforgásban. A mediterrán térség országaiban a előbbi jelenlétét a XX. század közepétől rendszeresen dokumentálták szezonális emberi járványkitörések és lovak idegrendszeri megbetegedései nyomán.

Az észak-keleti irányú, kontinentális terjedés az 1996-os bukaresti és volgográdi járványkitörés, majd 2003-tól az állandósult Kárpát-medencei jelenlét nyomán lett nyilvánvaló.

A WNV és USUV járványtani jellemzőit alapvetően befolyásolják a környezeti tényezők – különösen a hőmérséklet és csapadékviszonyok – a szúnyog vektorokra és vadmadár gazdákra, illetve bennük a vírusok szaporodására kifejtett hatásukkal, valamint a fertőzött gazdák és az emberek közötti kapcsolatot biztosító szúnyog fajok megléte.

Fotó: iStockphoto

Ennél azért bonyolultabb

Mindez ugye azt feltételezi, hogy a klímaváltozással, az újabb fajok megjelenésével egyre nagyobb a járványveszély, de a képlet nem ennyire konkrét. A tudomány kénytelen „leegyszerűsített” üzeneteket küldeni, ami jelenleg tényleg így szól: „a klímaváltozás hatására új vérszívó (vektor) fajok jelennek meg, ezek pedig új kórokozó fajok megjelenését teszik lehetővé”.

A valós járványtani helyzet azonban bonyolultabb lehet. A klímaváltozással egyidőben, és valószínűleg annak hatására, olykor elterjednek új vektorfajok, de nem jelennek meg az általuk potenciálisan terjesztett új kórokozók – egyelőre ilyenek a hazánkban újonnan megjelent szúnyog- és kullancsfajok is.

Máskor nem jelennek meg új vektorfajok, de a korábban is nálunk őshonos vérszívók új kórokozó fajokat kezdenek terjeszteni, mint hazánkban például a Nyugat-nílusi és az Usutu vírus. Végül arra is van példa, hogy a nálunk honos vérszívók által terjesztett nálunk honos kórokozók tulajdonságai gyors evolúciós vagy ökológiai változásokon esnek át: megváltozhat gazda-fajlagosságuk, vagy növekedhet a virulenciájuk.

Kiemelt kép: CDC/PHANIE / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik