A 2002. májusi, nyolc halálos áldozatot követelő móri mészárlás példa nélküli volt a magyar kriminalisztika történetében. Kaiser már két és fél éve börtönben ült, amikor egy amatőr hadszíntérkutató a móri fegyverekből származó töltényhüvelyekre bukkant egy Tatabánya melletti erdőben. 2007 februárjában elfogták a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót, és megtalálták a lakásában a móri rablógyilkosság során használt fegyvereket. Két nappal később vették őrizetbe a társát, Weiszdorn Róbertet, aki beismerő vallomást tett. Azt állította, hogy Nagy lőtte halomra az embereket, ő pedig a bank ajtajában őrködött.
A bankfiókba Weiszdorn lépett be elsőként, kezében a Nagy Lászlótól kapott csőre töltött fegyverrel. Miután észlelte, hogy a biztonsági őr a fegyvere felé nyúl, két lövést adott le rá. Az őrt mindkét lövés a mellkasán érte, az egyik halálos volt.
Weiszdorn lövései után Nagy is tüzelni kezdett az őrre, majd helyiségről helyiségre járva kivégezte az ott tartózkodó alkalmazottakat és ügyfeleket, akik közül hatan a helyszínen, ketten a kórházba szállítás után belehaltak a sérülésekbe. Weiszdorn életfogytig tartó büntetést kapott azzal, hogy leghamarabb 40 év múlva bocsátható szabadon feltételesen. A Blikknek adott mostani interjújában Weiszdorn azt állította, hogy a mai eszével lelőné a bűntársát, Nagy Lászlót.
Tudom, hogy sokan nem hiszik el, de nekem fogalmam sem volt arról, hogy miközben én álltam a bank ajtajában, Nagy halomra lőtte az embereket. Ha tudom, valószínűleg végeztem volna vele, hogy a többiek megmeneküljenek. Tompa puffanásokat hallottam, azt hittem, a falra vagy a levegőbe tüzel, hogy megijessze az alkalmazottakat és megkapja a pénzt. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy mit művelt. Rengetegen felróják nekem, hogy ha ez valóban így volt, miért nem mentem be a rendőrségre és mondtam el, hogy mit tettünk. Ma is csak azt tudom mondani, hogy egy rettentő naiv ember voltam, akit László totális lelki terrorban tartott. Féltem tőle, azzal fenyegetett, hogy a családomon áll bosszút, ha bármit teszek. És én ezt elhittem neki. Mindenki azt hiszi, hogy teljes fikció, amiket a halála előtt leírt, bizonyos külföldi bűnözőkről, akikkel kapcsolatban állt, de én a saját szememmel láttam, hogy ez így van. Ma sem tartom kizártnak, hogy valamiféle küldetést hajtott végre ezeknek a figuráknak a megbízásából. A bankban is iratokat keresett és nagyon ideges volt, amikor nem találta
– mondta Weiszdorn, aki elmondása szerint ma is szorongást és félelmet érez, ha eszébe jut a már halott bűntársa, aki öngyilkos lett. A férfi azt mondja, hogy emberi aggyal felfoghatatlan az a büntetés, amit kapott. Teológiát tanult, hogy túlélje a mindennapokat.
A vallás rengeteget segít, általa ma már teljesen másképpen látom a világot és benne magamat is. Én már nem ugyanaz az ember vagyok, mint 2002-ben, de pontosan tudom, hogy ez már nem segít sem az áldozatokon, sem a családomon, sem rajtam. Tisztában vagyok azzal is, hogy számomra a földi életemben nincs megbocsájtás, talán majd odafent. Még mindig álmodom a bankban történtekről, és pontosan tudom, hogy amíg élek, ez így lesz. Egyetlen vigaszom a valláson kívül, hogy a családom és a barátaim kitartanak mellettem
– tette hozzá Weiszdorn, aki továbbra is kitart amellett, hogy nem az általa kilőtt golyó oltotta ki a bankban dolgozó biztonsági őr életét.
Kiemelt kép: Marjai János / MTI