A párommal lassan 4 éve vagyunk együtt, ő 23 éves, én 27. A kapcsolatunk első két és fél évét távkapcsolatban éltük le, azután költöztünk össze, hogy ő befejezte a szakmáját. Rengeteget jártam haza hozzá, külföldön éltem, és szépen működött a kapcsolatunk, nagyon vártam, hogy láthassam, hiányzott minden porcikája. Amióta együtt élünk, sok minden megváltozott. Kezdetben nem voltak zavaró szokásai a barátnőmnek, itt gondolok a túlzott higiéniára, a rendre a lakásban, amit én is szeretek. De nála ez elérte azt a szintet, hogyha iszom egy pohárból bort, és nem teszem azonnal a mosogatóba, mert még innék a pohárból, rám szól, hogy rendetlenség van, és mosogassam el. Ha nemet mondok, kiakad. Ha elhúzom a függönyt és nem úgy áll, ahogy állt, már háborút kezd velem. Szerintem ez nem normális dolog. A másik, amire keresem a választ, hogy előttem nem nagyon voltak kapcsolatai, maximum rövidek, és mondhatni velem volt a legtöbb szexuális kapcsolata is. Nem tudom, mennyire normális dolog tőle az, hogyha este megkívánom, és ő nem akarja, akkor azt mondja, menjek és végezzem el a vécén vagy keressek mást. De ha neki kell bármi, például, hogy masszírozzam, akkor rögtön ugorjak. Rabszolgának érzem magam ebben a kapcsolatban és bármit mondok, az nem jó. Csak az a jó, amit a barátnőm mond. Kezdek kicsit kifordulni magamból, nem vágyom a közös otthonunkba munkából, mert csak stresszt és veszekedés találok ott. Ha megkérdezem tőle, hogy szeret-e, azt mondja, igen. Több száz ezer kilométert vezettem csak azért, hogy vele legyek, és ez lett belőle. A szex sem igazán működik, az elmúlt félévben kétszer voltunk együtt. Leültem vele beszélgetni erről, és azt mondta, hogy ő elvan anélkül is, nincs rá szüksége. Nem értem az egészet, úgy érzem, mintha csak a lakótársa lennék.
Az olvasói levelet Valtertől kaptuk, neki is mi választottuk a nevet, hogy ne legyen felismerhető a személye.
Mit lehet tenni?
A párkapcsolatok első három éve az alkalmazkodásról, kompromisszumokról szól, és amikor a szerelmesek összeköltöznek, akkor kezdődik a hétpróba. A közös otthon berendezésétől fogva annak csinosítgatása, takarítása, fenntartása is a feladatok közé tartoznak, és mindenkinek ki kell vennie a részét ebből is. A randizások sajnos sok párnál elmaradoznak, amikor végre meglesz az áhított közös kuckó, a szenvedélyes érzelmek is lejjebb csitulnak, és felerősödik a kötődés, a ragaszkodás egymáshoz. Ez az időszak senkinél sem zökkenőmentes, nehéz kommunikálni egymással, hogy mit szeretnénk, hogyan szeretnénk, sőt, az attól való félelem, hogy elveszíthetjük a másikat sokaknál gátat szab annak, hogy a saját határaikat megfelelően érvényesítsék.
Olvasónk szerelmi története mesébe illően indult, a távolság, ami éltette a szerelmet, idealizálta is – a távolban lévő embert mindig könnyű idealizálni. Azzal, hogy összeköltöztek, megismerték egymás valódi arcát, nemcsak azt, amit látni szerettek volna a másikban, hanem az igazi embert is. És ez csalódás, mert a partner nem úgy viselkedik, ahogy korábban, sőt, annak teljesen ellenkezője. Ha valaki minden apróságból vitát indít, ha képtelen nyugodtan, hisztik nélkül harmonikus otthont teremteni, akkor be fog következni az, ami olvasónkkal is megtörtént: gyomorgörcse lesz, ha haza kell mennie. Itt kezdődik a gond.
Elvégez minden feladatot, amit kérnek tőle, még akkor is, ha nem szeretné, és ha meg is teszi, akkor sem kapja meg a várva várt szeretetet, közelséget. Ebbe a szexuális élet is beletartozik, a dominánsabb fél szinte uralja ezt is, könnyen a jutalmazó-büntető rendszer alá sorolódik a kapcsolatban a testiség. Ez hosszú távon mérgező kapcsolatot eredményez, olvasónk másfél év alatt ért el odáig, hogy nem szívesen megy haza. Innen talán csak nagyon nehezen lehet visszaút. A partnere 23 éves, tehát ez az első komoly párkapcsolata, ez az első olyan helyzet talán, amikor együtt is él valakivel. Feltehetően ezt a magatartásmintát hozta magával otthonról, és az édesanya és az édesapa kapcsolata köszön vissza.
Fontos megérteni, hogy ezeket a hibákat rengetegen elkövetjük, viszont a viselkedésünkön mindig tudunk változtatni. Azon is tudunk változtatni, hogy mit engedünk meg a partnernek, olvasónknak fontos lenne leülnie komolyan a lánnyal és elmondani neki, hogy gyomorgörccsel jár haza, nem tud sokáig ilyen légkörben élni, a célja a harmonikus, kiegyensúlyozott közös élet. Ha a lány ebben nem partner, és számára ez a kapcsolat kielégítő, akár a szexuális élet is, akkor a közös célnak lőttek, ez pedig egyet jelent azzal, hogy ideje végiggondolni, valóban érdemes-e további éveket beletenni ebbe.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
