Azok az ínyencek, vagy akik jártak már Iránban, bizonyosan hallottak a faloodeh nevű, tradicionális perzsa édességről. A talán rizstészta-sörbetként körülírható finomság úgy készül, hogy félig megfagyasztott cukorszirupba kevernek bele rizstésztát, majd ezt valamilyen gyümölcs, általában lime vagy meggy levével leöntve fogyasztják.
A feljegyzések szerint ezt az ételt, illetve hasonló elődeit hosszú évszázadok, már az ókor óta készítik Perzsiában, és elsősorban persze a forró nyári napokon fogyasztják előszeretettel.
Jogos a kérdés, hogyan állítottak elő jeges ételt az ókorban elektromosság nélkül? A helyzet az, hogy hajlamosak vagyunk lebecsülni eleink találékonyságát. A perzsák ugyanis a téli hónapokban képesek voltak nagy mennyiségben jeget készíteni, és aztán hosszú hónapokig anélkül tárolni, hogy nagy része megolvadt volna.
Hatalmas hűtőházak
Ehhez elsősorban a jakcsálnak nevezett, lefele fordított tölcsérre emlékeztető építményeket használták, amelyeket a régészeti feltárások szerint már legalább Kr.e. 400 körültől nagy számban építettek ezen a vidéken.
Vastag falaik egy hosszas kísérletezéssel kialakított, homokot, agyagot, meszet, tojáshéjat, kecskeszőrt és hamut is tartalmazó keverékből készültek, amely egyrészt nagyon jó hőszigetelő volt, másrészt teljesen vízálló is. A tölcsér alatt a földbe ásva nagy méretű, akár 5 ezer köbméteres befogadóképességű üreget alakítottak ki, majd ide föld alatti csatornákon vezették be valamelyik környékbeli magaslat talajvizét.
Hűtő és légkondi
Az építmény ügyes konstrukciója miatt a jakcsálon belül állandóan mozgott a levegő, a meleg a fent elhelyezett nyílásokon távozott, az eleve hűvös víz párolgása pedig tovább hűtötte a kamra belsejét, ahol néha még a nyári sivatagi reggeleken is fagypont alatti hőmérséklet alakulhatott ki. Télen pedig az ügyesen elvezetve, lassan becsorgatott víz magától, esetleg néhány, a hegyekből hozott jégtömb körül könnyedén keményre fagyott, és a nyári hőség hónapjai alatt sem olvadt meg.
A perzsák persze nem csak desszertkészítésre használták e megoldást, hanem így tartottak sokáig frissen a melegben egyébként gyorsan romló élelmiszereket, illetve ezen az elven működtek a házakat hűvösen tartó „légkondicionálók” is.
