Orbán: létrejött az illiberális állam

mivel szerinte az illiberális pártok szerepeltek a legjobban. Felsorolásából aztán kiderül, hogy ez Magyarország mellett az olaszoknál, a lengyeleknél, a cseheknél történt így.

Újradefiniálja az illiberalizmus fogalmát, amit szerinte úgyis lehetne mondani:

keresztény szabadság,

amely azokat az értékeket és jogokat védi, amelyekkel a liberalizmus nem törődik vagy egyenesen megvet.

Zárásképpen azt mondja, a következő 15 év feladata az lesz, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, ami szerinte nem ígérkezik könnyűnek, mert a „pálya feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, és keresztény szabadságként foglalhatunk össze”.

– teszi fel a váratlan kérdést a miniszterelnök. Az egyik ok szerinte, hogy a liberálisok azt gondolják, az általuk képviselt tézisrendszer az egyedül helyes, így a világon mindenhol minden emberi viszonyt a lazán szerveződő üzleti kapcsolatok mintájára kell megszervezni. Szerinte ezzel áll szemben az illiberalizmus, amely védendőnek tartja a határokat, a nemzeti kultúrát.

Orbán a Gyalog galoppot idézi, hogy bizonyítsa, nem kell félni kimondani azt a bizonyos szót, esetünkben azt, hogy illiberális. Sőt hozzáteszi, az Európai Unió alapítóinak gondolatai a mai fogalmak szerint szintén illiberálisok voltak.

Orbán, aki szerint nyomorúságos vita alakult ki a korábbi gondolatairól.

Keresztény kultúra nélkül nincs liberális demokrácia – állítja, és nem fordítva: vagyis az nem igaz, hogy a kereszténydemokráciának kötelezően liberálisnak kell lennie.

Szerinte addig volt életképes a liberális demokrácia, amíg nem hagyta el a keresztény alapjait, és a személyes szabadságot és a tulajdont védte. Aztán azonban – folytatta – „megkérdőjelezte a nemi identitást, leértékelte a vallási identitást, fölöslegesnek minősítette a nemzeti kötődést”, vagyis megváltozott a tartalma.

Magyarországon mára sajátos államelméleti modellként létrejött az illiberális állam, és egy kereszténydemokrata rendszer – mondta a kormányfő.

Kissé újraértelmezi korábbi szavait is Orbán, aki szerint a Magyarország előtt álló feladatokra a liberális demokrácia nem ad válaszokat. Meg kell őrizni a liberális rendszerváltás vívmányait (tőkés piacgazdaság, demokratikus jogi keretek), de a társadalmi problémákra más típusú válaszokat kell találni, szerinte erről szól az illiberalizmus-vita.

lehet, hogy rögtön kettőre is, jövő tavasszal és ősszel, mert vannak kedvezőtlen jelek az európai, így a német gazdaságban.

És lesznek jogállami küzdelmek is, elsőként a finnekkel kell megvívni a harcot, a finn kormány ugyanis firtatja a magyar jogállamiságot – miközben ott még Alkotmánybíróság sincs, a bírákat az igazságügyi miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a tudományos akadémia pedig az oktatási miniszter felügyelete alatt áll, mondja Orbán, hozzátéve, az a feladat, hogy komolyan vegyük az ilyen kérdéseket, még ha megmosolyogtatónak látszanak is.

További fontos kérdésnek nevezte, hogy mi történik a Fidesz tagságával az Európai Néppártban, de ennek megválaszolásával egyelőre várni kell, mert szerinte a Néppárt az őszi kongresszusán dönthet arról, hogy milyen jövőt szán magának (és persze a Fidesznek).

szerinte nem az Európai Bizottság, hanem az Európai Parlament élére kell állítani az EP-választáson győztes párt jelöltjét. Hát ez nem jött össze.

Második feladatként azt emeli ki, hogy a migrációval kapcsolatos döntéseket a belügyminiszterek tanácsára kell bízni. Aztán arról beszél, hogy az új szocializmus építése helyett, amit szerinte az európai minimálbér ötlete testesít meg, adócsökkentésre, a bürokrácia leépítésére kellene törekedni. A migránsok helyett pedig természetesen az európai családokat kell támogatni.

sorol főleg gazdasági adatokat Orbán, és szerinte ezt a pályát inkább kívülről fenyegeti veszély, nem belülről. Ezeket a támadásokat kell elhárítani, az elsőt már sikerült is: azt, hogy alkalmatlan embereket válasszanak az európai intézmények élére.

Soros György jelöltjeit mindenhol elgáncsoltuk, megakadályoztuk, hogy ideológiai gerillákat válasszanak fontos posztokra

– mondja a miniszterelnök, aki szerint Ursula von der Leyen személyében az Európai Bizottság élére egy pragmatikus politikus került. Szerinte ezzel van esély arra, hogy a bizottság ismét csak a szerződések őre legyen, ne a politikai aktivizmus vezérelje.

a kormányfő ugyanis azt meséli, harmincadik házassági évfordulójukon megkérdezte Lévai Anikót, mit szólna, ha újra megkérné a kezét.

– Ne kockáztass – ezt válaszolta. Orbán ezzel a történettel illusztrálja, lenne-e ismét erejük a politikában az elmúlt harminc évhez.

foglalja össze véleményét a miniszterelnök az 1989 óta eltelt időszakról.

A feladat szerinte a következő volt: a nemzet szabadságának kivívása, a piacgazdaság és egy demokratikus intézményrendszer kialakítása, ez volt a liberális rendszerváltás. Az 1994 és 2010 közötti időszakot a szocialista utódcsoportok elleni generációs küzdelemnek minősítette, ami után neki kellett kezdeni a második, a „nemzeti rendszerváltás” végrehajtásának, új rendszert kellett kiépíteni kellett 2010 után, de úgy, hogy miközben az egyik kezükkel építenek, a másikkal visszaverik az ezt nehezményező nemzetközi támadásokat.

– mondja Orbán, hogy harminc éve ott lehet Tusványoson, és Tőkés László oldalán szólalhat fel. Árulkodó, hogy miután Tőkésnek megköszöni az Európai Parlamentben töltött 12 évet, rögtön gratulál a Tőkés által szidalmazott RMDSZ-nek is a két, kutyanehéz körülmények között megszerzett mandátumhoz.

– mondja Tőkés azzal, hogy a posztkommunista rezsimet is meg kell dönteni, ahogy Magyarországon történt. Szidja az RMDSZ-t is, opportunista önfeladásnak minősítve a szociáldemokratákkal folytatott együttműködést, amit szerinte a Fidesz által újabban támogatott magyar párt az utolsó pillanatban mondott fel.

Ironikusan gratulál Kelemen Hunor pártelnöknek, amiért az RMDSZ 35 ezer szavazatot kapott az EP-választáson olyan területekről, ahol jóformán egyáltalán nem élnek magyarok. „Mondja még valaki, hogy a magyaroknak nincs jó dolga Romániában” – szúr oda Tőkés, aki fájlalja, hogy az RMDSZ nem fogott össze a többi erdélyi magyar politikai szervezettel, ami szerinte egy harmadik brüsszeli mandátumot is lehetővé tett volna.

Úgy véli, az erdélyi magyarság politikai vezetői már nem a kisebbségi jogokért, hanem a parlamenti képviselet fenntartásáért küzdenek csak.

A Fidesz példáját kell követni a rendszerváltás véghezvitelében és a nemzeti együttműködés megteremtésében – foglalja össze Tőkés.

az Európai Parlamenttől, ez alkalomból szidja – bibliai és a kommunista Románia időszakából vett párhuzamokkal sűrűsítve – a bevándorlásellenes uniós politikai vezetőket, az ENSZ és a „globális háttérhatalom” képviselőit, akik „el akarják árasztani” a kontinenst bevándorlókkal. Szerinte büszkék lehetünk arra, hogy a magyarok más közép-európai államokkal, az olaszokkal és amerikai támogatással ellenállnak ennek. Külön szívből jövő elismerés jár ezért szerinte Orbán Viktornak, aki az élén jár ennek a küzdelemnek.

hogy hat éve Tusványoson dél-tiroli mintára védhatalmi szerepkört kért Magyarországtól a romániai magyarságnak, ami miatt Klaus Iohannis államfő visszavonta tőle a Románia csillaga kitüntetést. Most Tőkés azt mondja, a döntés ellen fellebbezett, és az ügy tárgyalását 2020. június 4-én, a trianoni békediktátum századik évfordulóján tartják majd meg Bukarestben.

– kérdezi az asszony, mire férje azt válaszolja: a bűnről. És mit mondott róla? Ellenezte. Ezzel a székely viccel vezeti fel Németh Zsolt Orbán Viktor és Tőkés László beszédét.

Szerinte mindketten a magyar nemzet ügyéről fognak beszélni – és támogatni fogják.

amely jó ideje nem annyira a magyar (és a román) ifjúság találkozóhelyeként ismert, hanem afféle magyar kormányzati seregszemleként. A szabadegyetem csúcspontja hosszú ideje Orbán Viktor szombat délelőtti, kötetetlen formában elmondott szónoklata.

A miniszterelnök tavaly, bő három hónappal a parlamenti választás után arról beszélt Tusványoson, hogy nem csupán új rendszert, hanem új korszakot akarnak kiépíteni. Azt is mondta, hogy 2030-ig az unió öt legjobb országa közé kell kerülni, és itt a pillanat, hogy újra felépítsük a Kárpát-medencét, azt ajánljuk szomszédainknak, kössük az országainkat. Persze ostorozta Nyugat-Európát is, mondván, ott liberalizmus van, de demokrácia már nincs. Ami nyilvánvaló utalás máig legnagyobb port kavaró, öt évvel ezelőtti tusnádfürdői beszédére, amikor kijelentette, illiberális államot építenek.