A Vatya-kultúrához köthető temetkezési helyet és egy szarmata településrészletet tárnak fel Kecskemét belvárosában, a Balaton utcában egy építkezést megelőző régészeti feltárása során – tájékoztatta Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője és az ásatás vezetője az MTI-t.
A szakértők egy időszámítás szerinti 3. századra tehető, jellegzetes szarmata település részletét azonosították. A feltárások megkezdésekor nagy tárolóvermek, egy füstölőműhely, kemencék és szép kivitelezésű helyi készítésű, illetve római importkerámiák igazolták a szarmaták jelenlétét.
A régészek nagyjából kétezer négyzetméternyi területen végeznek ásatást, a vizsgálat során egy középső bronzkori, időszámítás előtti 1800-1600-as évekre tehető, a Vatya-kultúrához köthető temetkezési helyet is találtak. Wilhelm Gábor szerint az itt élők kettős rituáléval temetkeztek, ezt igazolja a területről előkerült mintegy harminc urnatemetkezés és egy “zsugorított csontváz”. Az urnába a halotti máglyán elégetett tetem hamvait helyezték, esetenként az elhunyt mellé ékszereit és fegyvereit is lerakták. Mintegy kétezer évvel később ugyanakkor a szarmaták építményeik kialakítása során megrongálták az urnákat.
A Vatya-kultúra időszámítás előtt 2000-1500 között létezett a Kárpát-medencében. A pásztorkodó és földművelő népessége főként a Duna-Tisza közén, illetve a Duna jobb parti sávjában, nagyjából a mai Bács-Kiskun, Pest és Fejér megye területén élt. Kada Elek Kecskemét egykori polgármestere, a helyi múzeum akkori igazgatója 1905-ben tárta fel Újlengyel határában, Vatyapusztán a korszak egyik jelentős temetőjét. A lelőhely lett utóbb a kultúra névadója.
Kiemelt fotó: iStock
