A Bécsben élő újságíró, író a Népszavának azt mondja, egyelőre kiszámíthatatlan a nacionalista populizmus veszély Európában. Minden országban más. Ami mindenhol azonos, hogy a korrupció elválaszthatatlan a nacionalista-populista pártoktól. A legnagyobb veszélyt Olaszországban látja, ahol ott lebeg Mussolini árnyéka.
Paul Lendvai Nietschét idézi, mondván,
az igazságot nem akkor nehéz képviselni, amikor bátorság kell hozzá, hanem amikor unalmas. Az emberek megszokták, hogy itt van ez az Európai Unió, oda utazol, ahová akarsz, egy pénzzel fizetsz, tanulhatsz az egyetemeken, letelepedhetsz.
Az EU-nak tehát van vonzereje, csak nehéz mozgósítani. Ha arról kérdeznék az embereket, akarják-e, hogy újra vízumkényszer, pénzváltás legyen, mindenki nemmel válaszolna.
Elárulja, a Strache-botrány kirobbanása élete egyik legszebb napja volt.
Legszebb és legmeglepőbb.
Megerősítette azt, amit mindig írt, hogy a történelemben, a politikában semmit sem lehet előre megmondani.
Strache botránya gyógyító válságot robbantott ki Ausztriában. Ez egy ajándék. A politikában lebecsülik a személyiség szerepét, pedig enélkül nem lehet semmit megérteni.
A volt alkancellár bukása a sajtószabadságon múlott, az osztrák köztévé kilenc órán át csak ezzel foglalkozott, megszólaltatott a jobb- és a baloldalról mindenkit. A Fidesz összes funkcionáriusát, elküldené Ausztriába, megnézni, hogyan számol be ott a tévé az eseményekről.
Ha a magyar állami tévét nézed, onnan nem derül ki, hogy miért tört ki a botrány, csak az, hogy Strache buta volt. Szóval a médiának döntő szerepe van.
Paul Lendvai szerint az ügynek van egy olyan részlete, amelyet talán Ausztriában sem hangsúlyoztak eléggé, éspedig az, hogy a videón látható másik férfi, Johann Gudenus Moszkvában is tanult, a Szabadságpárt négy vezetője 2016-ban Moszkvában, egyedüliként együttműködési megállapodást kötött Putyin állampártjával.
Ez a botrány használ a szocialista, liberális, zöld pártokat, gyengíti azokat, akik összekötnék a középet és a jobboldalt, de
nincs európai megoldás, csak nemzeti megoldások vannak, és azokból tevődik össze Európa.
Szerinte az a kérdés, hogy akiknek Európa fontos, elmennek-e szavazni. Magyarországon sem lát esélyt a változásra, amíg az ellenzék nem fog össze, nem tisztítja meg magát a beépített vagy gyenge emberektől.
Egység nélkül nincs változás.
Ő mindig abból indul, ki, hogy meg kell mondani, ami van, márpedig Magyarországon különleges a helyzet, és nem lehet tudni, meddig marad fenn, „Orbán a politikai cinizmus bajnoka”, „egy kaméleon”, nem lehet tudni, mit hoz a választás, utána a marad-e a Néppártban vagy a szélsőjobboldali nacionalistákkal lép koalícióra. Bibó Istvánt idézi, aki szerint politikai programot nem lehet építeni hazugságra, de ábrándokra sem. Magyarország sajnos még mindig az ábrándok országa.
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
