Az elmúlt év elején 790 ezer elvált ember élt az országban, ami a felnőtt lakosság 9,3 százaléka. Ennek az aránynak a növekedése folyamatos: az 1960-as két százalékról harminc év múlva 7,4-re, 2000-ben pedig kilencre emelkedett. A folyamat azt mutatja, hogy rövid időn belül minden tizedik felnőtt magyar elvált lesz.
Az ezer fennálló házasságra számított válások aránya Magyarországon 1960-ban még csak 6,5 volt. Ez az érték a rendszerváltáskor már megközelítette a tízet, tehát egyetlen évben (1990) a házasságok egy százalékát felbontotta a bíróság. Tavaly pedig eljutottunk a 11,6-os értékig. Az azonos korcsoportú házasokhoz viszonyítva a férfiaknál a 25 és 29 év közötti elváltak vannak a legtöbben, a nőknél a 20–24 évesek generációja “vezeti a mezőnyt”.
Az évente felbontott házasságok száma 1960-ban alig haladta meg a 16 ezret, 1985-ben eljutott 29 ezerig, a kilencvenes évektől 24 és 25 ezer körül mozog. Mivel az ezredforduló tájékán a házasodási kedv is visszaesett, és az elhalálozások miatt is egyre több hivatalos párkapcsolat szűnt meg, a fennálló házasságokhoz viszonyítva egyre növekedett a válások aránya.
