Te voltál az első tévés főnököm, épp tízenöt éve, amikor a TV2 Aktív című műsoránál riporterkedtem. Annak idején azt mondtad: a jó újságíró legfontosabb erénye az olvasottság. Ma is ezt mondod a kezdőknek?
Erre tán már nincs akkora szükség a televíziózásban, de ettől függetlenül: annak vannak jelzői, hasonlatai, aki sokat olvas. Kínos, hogy a pályatársaim egy része egy bulvárlap címlapjának szókincsével fogalmaz. Képtelenség bizonyos filmek, könyvek ismerete nélkül plasztikusan látni a világot. Évekkel ezelőtt kötelező olvasmányokat adtam fel a szerkesztőség tagjainak. Valamelyiküknek Bächer-kötetet nyomtam a kezébe azzal, hogy próbálja kiolvasni egy nyár alatt.
Nem tűnik teljesíthetetlennek. Használt a szöveg?
Ma már kreatív producerként dolgozik az illető. Nézett műsorokat csinál. Magának köszönheti a sikerét.
Most jelent meg könyved, az Anyasors, melyben az eddig három évadot megélt Jön a baba című műsorodban megismert szülők és gyerekeik történetei olvashatóak, az is benne van, mi történt velük a sorozat óta. Forgattál a szüléseknél, aztán évekkel később ismét megjelentél a családoknál, tragikus fejleményekkel is szembesültél. Ezt írtad meg úgy, hogy a kötetbe a magad viharos életét is beleszőtted. Féltél csak magadról írni?
A sorozat forgatása közben elképesztő írói alapanyagot gyűjtöttem. Ez volt a fő motiváció. De azért írtam így, mert az én életemben is párhuzamosan zajlottak az események. Hiába tanították, hogy tilos túl közel kerülni a riportalanyaimhoz, hamar rájöttem, hogy ez a műfaj kizárólag kölcsönösségi alapon működik: akkor fedik fel magukat előttem, ha én is felfedem magam előttük. Ők ugyanúgy tudnak rólam mindent, mint én róluk, de az előbbi televízióba nem való, viszont egy könyvbe nagyon is beleillik.
A sorozat harminc szereplőjéből mi alapján választottad ki a könyvben olvasható tizenegy sorsot?
Igyekeztem leképezni a magyar társadalmat, próbáltam látleletet felmutatni. Van asszony, aki súlyos gyermekágyi depresszióba esett, és meg akarta ölni magát. Van, aki a harmadik gyerekét várta, amikor elhagyta a férje. És van, aki maga lépett ki a régi kapcsolatából úgy, hogy egy új férfinak három gyereket szült, csoda boldogan.
Volt tévés alanyod, aki a könyvre nemet mondott?
Mindenki boldogan vállalta. Sziruposan hangzik, de a forgatás négy éve alatt fantasztikus közösség épült, amibe a nők mellett az apukák is beletartoznak. Rendkívül erős kapocs, ha valakinél jelen vagy az élete legintimebb pillanatainak egyikében, akkor, amikor életet ad, és mi ezt a kötődést mélyítettük még tovább az évek során.
Te is elváltál.
De most van férjem. Te is ismered.
A könyvben nem titkolod, hogy a mostani házasságod is meglehetősen temperamentumos.
Keményen gyűrjük egymást.
Legutóbb, amikor nálad jártam, rengeteg férfizokni lógott a szárítón, miután előző este megöntözted azokat ketchuppal. Ez elég kreatív módja egymás gyűrésének.
Kicsit hangosan élünk, fegyelmezetlenek vagyunk, ez van. De imádjuk egymást.
A szomszéd átkopogott már?
Áh, nem verjük egymást. Mondjuk, néha repülnek ki tárgyak az ablakon.
Legközelebb szólj előre, megyek lomizni. Mi volt a legértékesebb kidobott cucc?
A férjemtől kapott gyönyörű táskám.
Röhögsz?
Ma már vele is röhögök ezen. Igaz, egy teljes év kellett hozzá.
Miközben a könyvben szereplők életét próbáltad megérteni, a sajátodat is sikerült tisztábban látni?
Azt megtanultam, hogy a kimondott szónak sokkal nagyobb az ereje, mint gondolnánk. És azt is tudom már, hogy egy házasság nem azon megy tönkre, hogy kinek mekkora a segge, hanem a tisztelet elvesztése miatt. Akkor van baj, ha már nem tudtok megfelelő hangnemben közeledni egymáshoz. Na, ez ügyben nekem is van hová fejlődnöm. Szóval akadnak mondatok, amik sose múlnak el.
Azért kozmetikázhatóak?
Szép, kedves, figyelmes mondatokkal van esély kiegyensúlyozni a rosszakat.
A férjed mit szólt a könyvhöz? Érzi, hogy van feladata a kapcsolatotokkal?
Ő alighanem tökéletesnek látja magát. Amúgy meg büszke rám.
Fogjuk fel ezt kiegyensúlyozásnak.
Fogjuk fel annak.
A tévében az arcodat először a kétezres évek elején, doku-realitykben láthattunk. Az igazi vészhelyzet című sorozat már félreismerhetetlenül Hadas Kriszta hangvételű volt. Hogyan keveredtél onnan a teljesen eltérő műfajú Aktív főszerkesztői székébe?
Sváby András, a műsorgyártó cég vezetője munkamániás kollégát keresett a posztra. Tudta, hogy engem elmebeteg munkamorál és beteges megfelelési kényszer hajt, vagyis tudta, ha rám bíz valamit, az meg lesz csinálva.
Nem lehetett olyan korán érkezni a tévébe, olyan későn végezni a munkával, hogy ne ültél volna az asztalodnál.
Hosszú távon csak így működik.
Passzolt a bulvár a személyiségedhez?
Igazából sose szeretem csinálni. A bulvárnál csak a politikai újságírást gyűlöltem jobban. Ahhoz nem is értek.
A bulvárt értetted?
Jól muzsikált alattam a műsor, de nem leltem benne örömet, frusztrált.
Jó főnök voltál?
Gyakran nem tökéletes, néha nem a megfelelő kommunikációs eszközöket használtam.
Ordítoztál?
Emeltem olykor a hangomat. De akik velem dolgoztak, megtanulták a szakmát. Ha körbenézel a média romjain, sokuk még mindig a pályán dolgozik főszerkesztőként, műsorvezetőként, kreatív producerként, vezető riporterként.
Hiányzik a főnökösködés?
Nem. Terepen szeretek dolgozni, nem az irodában.
Akkor a mostani szabadúszás tökéletes állapot számodra.
Van előnye és hátránya is.
Mi a hátránya?
Nem mindig cseng a kassza. Egyszer hopp, máskor kopp.
Képes lennél olyan scripted realityt csinálni, mint az Édes Élet, amiben nincsenek valóságos fejlemények, csak megrendezett szituációk?
Nem szeretnék. De van az a pénz, amiért megcsinálnám.
Visszamennél a mostani TV2-höz?
Vártam ezt a kérdést.
Megúszhatatlan. Van annyi pénz, hogy odaszerződj a Fidesz kedvenc kereskedelmi csatornájához?
A hírműfajban biztos nincs. De nem létező ez a dilemma. Ők se akarnának engem.
A Napló ATV-s újraélesztésében miért nem vettél részt?
Mert Hajdú Péter volt a műsor producere. Vele nem dolgozom. Negyvennyolc évesen szeretnék olyan munkát és olyanokkal végezni, ami örömet okoz és építem vele magamat. Gyermekét egyedül nevelő anyaként nem engedhetném meg ezt a luxust, de a férjemnek van állandó keresete. Mázli.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
