Az időérzékelés torzulására az egyik legjobb példa a visszaút-effektus. A jelenség lényege, hogy amikor az ember egy ismeretlen útvonalon halad, a visszafelé vezető út sokkal rövidebbnek tűnik.
Ozava Rjoszuke, az Oszakai Egyetem munkatársa és kollégái 2015-ben mutattak be egy tanulmányt, melyben a jelenséget vizsgálták – írja a The Washington Post. A kutatás során az alanyokat egy homályos szobába ültették, ahol egymás után két 20 perces videót kellett megnézniük, melyen egy-egy városi séta volt látható. A résztvevőket arra kérték, hogy jelezzék, érzésük szerint mikor telt el három-három perc. A kísérlet végén megkérdezték az alanyokat, hogy utólag melyik felvételt gondolják hosszabbnak.
A résztvevőket két csoportba osztották be: az egyikben a videón a távot oda-vissza tették meg, míg a másikon két különböző utat jártak be.
Az eredmények alapján a két csoport tagjai nagyjából hasonlóan érzékelték az időt a kísérlet alatt, a tesztet követően viszont rövidebbnek gondolták a második videót azok, akik a visszautat is végignézték.
TÖBB TÉNYEZŐ OKOZHATJA
A pszichológiának több magyarázata is van a jelenségre. Az egyik elmélet szerint a kulcs az lehet, hogy az út során az ember magára az időre vagy a környezetére koncentrál-e. Ha ugyanis nem a történésekkel, hanem az idő múlásával foglalkozunk, akkor sokkal lassabbnak érzékeljük azt. Az utazás esetében ez azt jelenti, hogy a cél felé vezető távon még inkább azzal vagyunk elfoglalva, hogy mikor érünk oda, míg a visszaúton már nagyobb figyelmet fordítunk magára az útra.
Egy harmadik hipotézis azt feltételezi, hogy az időt gyorsabbnak érezzük, ha ismerős dolgokkal találkozunk. Ez magyarázat lehet arra is, hogy fiatalabb korában az ember miért véli úgy, hogy lassan telik az idő, hiszen ekkor még folyamatosan új ingerek érik.
A fenti elméletek azonban nem magyaráznak meg mindent a visszaút-effektussal kapcsolatban. Egy 2011-es vizsgálatban olyan biciklisek vettek részt, akiknek egy előre kijelölt útvonalon kellett viszonylag nagy távot megtenniük, majd a célnál az alanyokat két csoportba osztották be. Az egyikben ugyanazon útvonalon indultak vissza, míg a másikban egy eltérő, de ugyanolyan hosszú távon tekertek vissza a kiindulási pontig. Meglepő módon mindkét csoport tagjai visszaút-effektust tapasztaltak.
A jelenség hátterében az állhat, hogy az emberek a célhoz vezető úttal kapcsolatban gyakran optimisták, és rövidebbnek gondolják azt a valóságosnál, visszafele ugyanakkor már átértékelik az utazás hosszát. Ez azt is megmagyarázza, hogy a gyakran használt útvonalakon miért nem érezzük a hatást: egyszerűen tisztában vagyunk vele, hogy milyen hosszú utazásra számíthatunk.
A fenti magyarázatok valószínűleg mind elősegítik a visszaút-effektus kialakulását, ugyanakkor elképzelhető, hogy további tényezők is hozzájárulnak a jelenséghez.
Kiemelt fotó: iStock
