Sikerült! Berki Krisztián olimpiai bajnok! Megmondom őszintén, hogy a selejtezők után nagyon féltettem Krisztiánt. Rettenetes feszültséget láttam az arcán, de ki ne lenne feszült, ha nagy esélyesnek számít, és élete versenye előtt áll?
Nem sikerült jól az első fellépés, de bíztam abban, hogy megcsinálja azt a gyakorlatot, amivel évek óta nem tud veszíteni. Már Pekingben is ott lett volna a helye, de a fura kvalifikációs szabályok miatt nem jutott ki. Most viszont ott volt, és megcsinálta.
Két héttel a döntő előtt jártunk Dr. Nébald György olimpiai bajnok vívóval (az Olimpia Bajnokok Klubjának elnöke) a Tornacsarnokban, hogy afelől érdeklődjünk, mennyire vannak formában. Berki Krisztián, Hidvégi Viddel együtt szívesen válaszolt kérdéseinkre, mi pedig igyekeztünk nem a versenyről beszélgetni velük.
Kovács István, Krisztián edzője és Laufer Béla a friss mesteredző elmondta, hogy tanítványaik rengeteget edzettek és megfelelő állapotban várják a versenyt.
Viddel lehetőségem volt kicsit többet beszélgetni. A nagyon szimpatikus fiatal versenyző elmondta, hogy pontosan tudja, nem sok esélye van dobogóra állni Berki mögött. Nem azért, mert ő nem eléggé kiváló tornász, sokkal inkább a pontozásos sportágak sajátossága miatt. Ő még kevés kiemelkedő eredményt ért el, így kevesebb figyelem kíséri szereplését, mint az esélyesekét.
Ennek ellenére ragyogó teljesítménnyel jutott a döntőbe. Megjegyezte, hogy míg Berki Krisztián évek óta építgeti karrierjét, és a londoni játékokra érte el a csúcsot, addig neki az idei játékok lehet – remélhetőleg hosszú és sikeres – pályafutásának kezdete. Abban bízik, hogy Rióban, a következő olimpián két magyar között dől majd el az arany érem sorsa. Így legyen! De most Berki Krisztián nyakába akasztották a legértékesebb medált.
Miközben a fenti sorokat írtam, fél szemmel már a televíziót néztem, mert Pars Krisztián döntője zajlott az atlétika versenyek helyszínén. Népes társaságban drukkoltunk a magyar kalapácsvető sikerének, mint ahogy ezt tette a helyszínen Gécsek Tibor, a szám Európa-bajnoka is.
Napközben beszélgettem Tiborral, aki elmondta, hogy a selejtezőn előtt az volt az elképzelés, hogy elsőre olyan nagyot dobjon Krisztián, hogy az döntőt érjen. Ezzel nem is volt semmi baj, a magyar versenyző a legnagyobb dobással jutott a legjobbak közé. Ennek a taktitának a folytatása volt az, hogy lehetőleg a döntőben is már az elején mutassa meg, ki lehet a legjobb ezen az estén. És mi történt? Pars az első körben a legnagyobb dobással hangolt, majd a harmadik sorozatban, az aranyat érő, 80,59 méteres távolságra hajította a kalapácsot.
Ez volt a magyarok eddigi legeredményesebb napja Londonban.
