Az évek során lassan kialakult a természetem: magányos-féle, kicsit orrszarvú jellegű
– mondta magáról tíz éve Tandori Dezső, aki nemcsak művei nyomán vált legendássá, de remetei életvitele miatt is. Ezt a visszavonultságot nem egy zsákfaluban, hanem Budapest kellős közepén valósította meg. Egész pontosan abban a Lánchíd utcai lakásban, ahol születésétől fogva élt, és ahol madarait is nevelte, akik a 70-es évek vége óta írásaiban is feltűntek szereplőként. 1938-ban született, a gimnáziumban tanára volt Nemes Nagy Ágnes is, aki egyből felfedezte benne a költői tehetséget, és meggyőzte Tandori szüleit, hogy a mérnöki pálya helyett engedjék irodalmi tanulmányait kibontakozni. Tandori csatlakozott Nemes Nagy Újhold köré csoportosuló írói-baráti köréhez, ahol többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal került szoros kapcsolatba, egymás gondolkodására és művészetére is nagy hatást gyakorolva.
Rémálomnak nevezem az életemet, de sajnos a rémálmok negyven százaléka elmondhatatlan (vétkek, rossz döntések, halálveszélyek okai), de vannak halálveszélyek, rossz döntések és mázlik, melyek elmondhatók
– foglalta össze Tandori, aki műveiben mégis sok mindent feltárt magából. Első, Töredék Hamletnek című kötete az 1958 és 1968 között írt verseit tartalmazza, 1973-ban megjelent, második kötetét (Egy talált tárgy megtisztítása) az első magyarországi posztmodern verseskötetként tartja számon az irodalomkritika. Ezeket számtalan gyerekkötet, verseskötet, tárca, regény és fordítás követte fél évszázados pályafutása során. Bár a tandoriságnak vannak visszatérő jegyei és szereplői, gyakori jellemzője például a nyelvi játékosság, változatos életművét képtelenség bekategorizálni. Műfordításai is elképesztő listát tesznek ki Rilkétől kezdve Virginia Woolfon és Graham Greene-en át, Mickey Spillane krimijeiig.
Tandori életművében kakukktojásnak is számíthat a gombfocikönyv-trilógiája, mellyel egy egész új olvasóréteget szólított meg, elsősorban a futball iránt érdeklődő gyerekeket. A Nagy gombfocikönyv (1980), az Új nagy gombfocikönyv (1985) és A legújabb kis-nagy gombfocikönyv (1989) egy egész generációval szerettette meg nemcsak az angol focit, de Tandori nyelvi leleményeit és játékait is. Aki nem olvasta volna őket: Tandori olyan témából írt rendkívül szellemes és olvasmányos könyveket, amelyből senki másnak nem jutott volna eszébe, azaz egyedül lejátszotta otthon az angol bajnokságot gombfociban. Az izgalmas tornákon pedig Minyutti felügyelő (azaz maga Tandori) játékmackói és madarai mellett valós szereplők is feltűntek, Puskás Öcsitől a svéd válogatott szövetségi kapitányáig, Georg Ericsonig, aki remekül zongorázott, és eljátszotta a Gombfocitornák Indulóját is, amely körülbelül így hangzott: „Pá-trá, csgröep-kzthra-tüők-pio-lhüo-grsdu-ááááá…!”
A kilencvenes években aztán a Magyar Narancsba írt tárcasorozatából az is kiderülhetett, az akkor már hatvan felé közelítő Tandorit a popkultúra sem hagyta hidegen, és az MTV (Music Television) klipjei inspirálták cikkírásra. Az idősödő költő ezekben olyan zenekarokról írt lelkesen, mint a Garbage, a Type O Negative vagy a Slayer – ezek hatása ezzel egy időben a lírájában is visszaköszönt.
Régóta érdeklődött a grafika iránt, az utóbbi években kevesebbet írt és egyre többet rajzolt. Visszavonult élete miatt ritkán tűnt fel rendezvényeken, a 80. születésnapjára megrendezett decemberi felolvasóesten sem vett részt. Egy verset viszont küldött maga helyett, amit Györe Balázs olvasott fel helyette:
Kiemelt kép: Honéczy Barnabás / MTI
