Jelenleg, ha meg akarjuk állapítani, hogy egy űreszközt milyen területen rakjunk le a Marsra, egy mérnökökből és tudósokból álló tanács hosszú, bonyolult tanácskozások közepette jut el a végső megoldáshoz. Ez nem is meglepő, rengeteg faktort figyelembe kell venni, hogy ne legyen katasztrófa a misszió vége, és arra is törekszenek a kutatók, hogy minél hatékonyabb, ezzel minél olcsóbb is legyen egy ilyen expedíció.
BONYOLULT, HOSSZÚ ÉS PEPECSELŐS MUNKA EZ
Az egész egy nagyon bonyolult folyamat: meg kell találni egy olyan környéket, ahol a rover (vagy akár emberes űrhajó) biztonsággal le tud szállni. Aztán össze kell vetni, hogy mennyi ilyen van olyan területek mellett, amelyek tudományos szempontból érdekesek lehetnek a missziónak. Ha ez megvan, akkor még a vizsgálandó területekhez vezető utat is meg kell tervezni, aztán az olyan apró-cseprő dolgokra is gondolni kell, hogy vajon süt-e annyit a nap a környéken, hogy a gép mozogni tudjon, vagy nem túl kies-e a terület az időjárási körülményeket tekintve, ami hozzájárulhat az eszközök idő előtti erodálódásához.
Szóval, ez egy nagyon bonyolult és hosszadalmas folyamat, de most végre az MIT kutatói találhattak egy módszert arra, hogyan lehetne egy kicsit felgyorsítani, és egyúttal segíteni is a tudósok idegőrlő munkáját. Az algoritmusnak csak annyit kell tudnia, hogy a szóban forgó missziónak milyen céljai vannak, és milyen más részleteknek kell teljesülnie, hogy sikeresen működhessen (napelemes eszközöknél megfelelő mennyiségű napfény megléte, például), ezekből
Ez így bonyolultnak tűnhet, de gyakorlatilag a missziós tanács is ugyanezt csinálja. A programba például betáplálható az, hogy a jövőbeli rover egy adott hegyoldalt szeretne tanulmányozni, ugyanakkor az is megadható benne, hogy egy bizonyos lejtési szöget ne lépjen túl az oda vezető útvonal, mert ezen az eszköz már nem tud felmenni, vagy elborulhat. A felhasználó specifikálhatja azt is, hogy milyen kőzetformációt kell a gépnek mindenképpen megvizsgálnia, és a rendszer még azt is kiszámolja, hogy hogyan jut oda a leszállási helytől a legegyszerűbben, és milyen útvonal a leghatékonyabb.
OLYAN TERÜLETEKET TALÁL, AMIT KORÁBBAN ELVETETTEK
Az MIT kutatói Victor Pankratiusszal és Guillaume Rongier professzorral az élen kiszámították például a NASA Mars 2020 roverének ideális leszállási helyét, amiről annyit kell tudni, hogy egy vízszintes, sima talajra van szüksége a landoláshoz, ráadásul olyanra, ami viszonylag lerakódás- és pormentes, és az a célja, hogy ősi, potenciálisan lakható, magmás kürtőkkel teli környéket találjon egy későbbi emberi misszióhoz.
Az algoritmus megtalált több olyan landolási helyszínt, amit korábban a tanács is felvetett, de több olyat is megtalált, amit a tudósok nem tartottak annyira használhatónak. “Találtunk olyan területeket, amelyeket a már létező rovertechnológiákkal is fel lehetne térképezni, a kutatóknak ezeket újra kellene tárgyalniuk” – írta egy sajtóközleményben Pankratius.
Persze a kutatók nem úgy gondolják, hogy az algoritmusnak helyettesítenie kéne a tanács munkáját, sokkal inkább azért hozták létre, hogy segítse, felgyorsítsa, és hatékonyabbá tegye azt.
