A Hugo-díj az egyik, ha nem a legfontosabb irodalmi díj, amit sci-fi és fantasy könyvek kaphatnak meg. Ha egy könyv borítóján szerepel az, hogy Hugo-nyertes, gyakorlatilag garantált, hogy az egy kiemelkedően jó könyv lesz. Ezt a díjat akarja most egy csoport szélsőjobboldali sci-fi író elrabolni.
A Hugo-díjat nem úgy adják, mint az Oscart, nem egy adott szervezet zsűrije szavaz. A díj meglepően demokratikus. Azok jelölhetnek, akik kifizettek negyven dollárt, hogy részt vegyenek az adott év WorldConján. Mivel a sci-fi és fantasy kiállítások sokkal népszerűtlenebbek, mint a hasonló filmes, vagy képregényes események, ezért a jelöléseket egy eltökélt, olvasott keménymag adja.
Gyurcsány kottájából
Pont ettől lesz könnyű kijátszani a rendszert. Idén éppen ez történik. Egy jobboldali írócsoport előállt egy saját listával, amin előre le lett írva, kit érdemes jelölni a kategóriákban. Ezután elkezdték durván promózni a rajongók között a saját listájukat. Emiatt rengeteg szavazat jött néhány névre, pedig általában rengeteg névre jön kevés szavazat. Könnyű volt a lista elejére kerülni.
A jobboldali íróknak azzal van gondja, hogy nem kapnak elég díjat. Szerintük az utóbbi időben a Hugo-díj egy baloldali liberális értelmiségi kör uralma alá került, akik fekete és női íróknak adják a díjakat, kizárólag politikailag motiváltan. Nem azok kapják tehát őket, akiket az emberek olvasnak.
(Itt azért érdemes megjegyezni, hogy az ameirkai politika bal- és jobboldala máshol található, mint a magyar politikáé. Inkább az állami szerepvállalás a döntő.)
A melegek mássága
És tényleg egyre több fekete és nő kapja meg a díjat. A Hugo-nyertesek köre egyre diverzifikáltabb lett. Olyanok nyertek díjat, mint Ann Leckie, Kameron Hurley, vagy John Chu. Már úgy tűnt, hogy a Hugo teljesen jó irányba halad.
Korábban is voltak hasonló esetek. Több író, például Orson Scott Card, az Ender-sorozat szerzője is felhasználta a befolyását, hogy másokat, vagy éppen magát toljon előre. De olyan még nem volt, hogy egy csoport egy konkrét listát adott volna, hogy tessék, erre lehet szavazni.
(Persze Orson Scott Card is érdekes ember volt. Írt egy sikeres sci-fit a másság – itt űrlények – elfogadásáról, majd az összes bevételét egy gigantikus melegellenes kampányba ölte.)
Szomorú Kutyusok
A lista tényleg nagyon homogén. A Sad Puppies (Szomorú Kutyusok) kampány szinte csak fehér férfiakból áll. A név egyébként ironikus odaszúrás a kisebbségekért aggódó liberálisoknak. Larry Correia, egy kifejezetten sokat hisztiző libertárius, fegyvermániás író találmánya. Két éve írta le először a blogjában, arra utalva, hogy a kutyusok szomorúak, mert nem ő nyerte a Hugo-t.
Correia a Szomorú Kutyusok szószólója. Pedig neki pont nem lenne oka panaszkodni. Több könyvsorozata is kifejezetten sikeres, a Monster Hunter-széria legújabb kötete még a New York Times bestseller-listájára is felkerült. A sorozat egyébként leginkább közepes. Fegyvermániás déli redneckek vadásznak benne szörnyekre, természetesen pénzért, mert Correia szerint a szörnyproblémára sem az állami szerepvállalás a megfelelő megoldás. Ahogy semmi másra sem.
Egy, csak egy ember jár jól
A legszebb az egész történetben, hogy bárki bármit mond, egyetlen ember jár jól vele. A Szomorú Kutyusok azzal magyarázzák a jelölések megtrükközését, hogy a valódi írók nem kapnak elég díjat, mert a liberális baloldal csak melegeket és feketéket díjaz. Csakhogy, amit ők ajánlanak, az ennél nehezen lehetne homogénebb.
A Szomorú Kutyusok listáján kilenc jelölést olyan könyvek kaptak, amiket egy nagyon kicsi finn kiadóhoz lehet kötni. Ez a Castalia House. A tizedik, legjobb szerkesztőnek járó jelölést pedig a Castalia House vezetője, Theodore Beale, vagy álnéven Vox Day kapta. Ráadásul ebből a kilenc jelölésből hatot egyetlen szerző, John C. Wright kapott.
Ez kicsit szemben áll azzal, amit a szomorú fehér férfiak mondanak. Saját bevallásuk szerint ugyanis azért hekkelték meg a jelölési folyamatokat, mert azt szeretnék, ha olyanok kapnák a díjakat, akiket tényleg olvasnak az emberek.
Trógerek Harca
A Castalia House-t viszont nem igazán olvassák. Ráadásul Beale, a tulajdonos, egy egészen ijesztő ember. A friss Nobel-békedíjas Malala Yousufzai fejbelövéséről például azt mondta, hogy a tálibok tökéletesen racionálisak voltak és a tettüket tudományosan indokolni lehet. Nem sokkal ezután fél-vadembernek hívott egy fekete írónőt, majd közölte, hogy a házasságon belül definíció szerint nem létezik nemi erőszak. És természetesen a homoszexualitás, a bestialitás és a pederasztaság között sem lát semmilyen különbséget.
Beale annyira ijesztő őrült, hogy sikerült kettészakítania a Szomorú Kutyusok kampányt is. Larry Correia már mindenhol megpróbált elhatárolódni töle, szerinte Beale listája és az övé nem egyezik. A díjakat augusztusban osztják ki, addig sok minden ki fog még derülni.
A vitába egyébként a Trónok Harcát (Jég és tűz dala) író George R.R. Martin is lendületből szállt be. A blogjában rengeteget írt a Szomorú Kutyusokról, és még vitatkozott is nyilvánosan Correiával, a kutyusok szószólójával. Martin véleményét egyébként az egyik saját idézete foglalja össze a legjobban. “Science fiction és fantasy rajongók vagyunk, akik imádnak űrlényekről, vámpírokról és tündékről olvasni. Tényleg ki fogunk akadni az ázsiaiak és az indiánok miatt?”
