Melyek a kockázati tőke lehetőségei Magyarországon a világgazdasági recesszió és a magyar piac régión belüli, romló pozíciója közepette?
T. P.: A magántőkére támaszkodó ipart kevésbé érintik az aktuális piaci mozgások, mivel a forrásgyűjtés évekkel megelőzi a közvetlen befektetéseket. Így némi időeltolódás tapasztalható a forráskihelyezés területén is. Partnereink cégeket vásárolnak, az egyedi befektetéseknél elsősorban a vonatkozó hozamkilátásokat nézik. Makroszinten ugyanakkor tekintetbe veszik egy-egy régió, ország gazdasági mutatóit mint egy megtérülő befektetéshez szükséges általános gazdasági környezetet, amely középtávon hatással van egy-egy régió vagy ország tőkevonzó potenciáljára is.
SZ. A.: Én is azt gondolom, hogy a tőkepiacok másként viselkednek, és csak hosszabb távon jelentkezhet a recesszió hatása. A forrásszerzési oldalon a világban ma „túllikviditás” működik: minden megtakarított dollár keresi a magasabb megtérülést. A kereslet tehát a forrásgyűjtési oldalon nem csökkent.
A magyar befektetési piac erősen koncentrált. A döntő többség 15 millió euró felett fektet be. Mi ennek az oka?
tánczos péter
Harmincnyolc éves, az Euroventures Capital Kft. egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Tizenhat éve dolgozik a magyar kockázati tőke iparágban. A tizenhat év során fontos szerepet játszott a Euronet-, a HGCC-, a Hilltop-, a Svábtej-, a Philos-, az Enigma-, a Lasram- és az AP Aqua-befektetések megvalósításban. Jelenleg a Montivíz Zrt igazgatóságának és az IND Group Holding felügyelőbizottságának tagja. Közgazdász diplomát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, jogi szakközgazdász diplomát az ELTE-n, MBA-fokozatot pedig az INSEAD-on szerzett Franciaországban. Két gyermeke van. Budán élnek, a XII. kerületben. Szabad idejében teniszezik és vitorlázik. Jelenleg egy Volvo gépkocsit használ.
T. P.: A magyar gazdaság gyengén fejlett, alapvetően két befektetői kategóriáról beszélhetünk. Az egyik jellemzően hazai – sok esetben állami – forrásból hazai vállalkozást céloz meg. Ezek többnyire 100 millió forint alatti befektetések, ilyenből nagyon sok van. A másik befektetői típus a nemzetközi tőke, amely óriási forráskészlettel van jelen, de nem országban, hanem régióban gondolkozik. Utóbbiak túlsúlya miatt csalóka kép alakulhat ki a befektetések értékéről, hiszen vannak olyan évek, amikor a nagyok nem fektetnek be az országban, legfeljebb csak néhány cégbe.
Az uniós átlag ugyanakkor jóval kiegyensúlyozottabb képet mutat.
T. P.: Mert az unió jóval nagyobb piac. A cégek és a tranzakciók nagyobb száma miatt kiegyensúlyozottabbakká válnak a statisztikák éven belül is.
Mikor jön el az az időszak, amikor a kockázati tőke számára vonzó lehet a magyar kkv-szektor?
szombati andrás
Harmincöt éves, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett. Az ING Banknál kezdett dolgozni, majd egy rövid dél-afrikai kiküldetés után a Concorde Értékpapír Zrt.-hez került. 1999-től a Concorde-csoport keretein belül működő, kockázatitőke-befektetésekre szakosodó Eclipse Zrt. portfóliómenedzsere, majd 2001-től vezérigazgatója. 2004-ben kollégájával létrehozta a Concorde Filmfinanszírozási Alapot, amelynek azóta is vezetője. Három gyereke van. Hobbija a biciklizés, a focizás, a squash. Családjával Telkiben lakik egy családi házban.
SZ. A.: Remélem, hogy minél hamarabb. A kockázati tőkebefektetők egyelőre ellentmondásosan gondolkoznak a kkv-szektor kapcsán. A vállalati kultúra fejlettsége, a menedzsment-erőforrások minősége is kulcstényező a kkv-szektorba való befektetéskor. Ugyanakkor kicsi a befektetési méret, a várható abszolút számokban mért tőkenyereség kisebb, mint nagyobb befektetések esetén. Nagyszámú és több alapkezelői figyelmet igénylő portfóliót kell kezelni. A kkv-szektorba való befektetés ezért speciális hozzáállást, alapstruktúrát és befektetési know-how-t igényel.
Önöknek milyen tapasztalataik vannak az induló vállalkozásokkal kapcsolatban?
SZ. A.: A sikeres induló vállalkozások Magyarországon általában egyedi technológiára, különleges know-how-ra épülő terméket gyártanak, forgalmaznak, esetleg piaci rések kitöltésére alkalmas szolgáltatásokat nyújtanak. Hadd mondjak egy példát: a 2002-es választások előtt megkeresett minket két srác egy ötlettel. Ebből nőtt ki a Political Capital elemző-tanácsadó csoport. Mi katalizáltuk a cég létrejöttét, tőkét adtunk. Viszonylag rövid idő alatt sikeressé is váltak, mert olyan koncepciót raktak le az asztalra, amely életképesnek bizonyult. A kockázatitőke-piacon a szokásos tartás 3–5 év, mi egy éven belül tovább tudtuk adni a céget, mert jelentkezett egy szakmai befektető, aki megvette.
Mekkora mérettől éri meg a befektetés?
SZ. A.: Nincs aranyszabály. Minden befektetési alapnak más és más a befektetési stratégiája. Ez függhet az iparági kilátásoktól, az alap méretétől. Általában a minimum tőkebefektetés 500 ezer és 1 millió euró között van. Ez alatt nem lehet intézményesített formában alapot működtetni.
Az uniós forrásokon alapuló Jeremie program fog-e változtatni a középtartományon?
SZ. A.: Reményeink szerint igen, de elsősorban a kezdeti szakaszban lévő vállalkozásoknak lehet segítség. A program az előzetes információk alapján kizárólag tőkeemelés révén engedi a befektetéseket, tehát a cégen belül marad a pénz. Kivásárlásra nem használható fel. Ráadásul a programra csak tapasztalt alapkezelők pályázhatnak. A hitelprogram csak fix megtérülést kér, amely megegyezik a tízéves magyar állampapír hozamával. A limiten felüli hozam a befektetőé.
Az elmúlt fél év alatt 18 bejegyzett kockázatitőkealap-kezelő alakult, sokszorosa az eddigi létszámnak. A Jeremie program hogyan szűri ki a rendszerből a „pályázati potyautasokat”?
SZ. A.: Nagyon szigorú szabályai lesznek a részvételnek. Elsősorban a tapasztalattal rendelkező, bizonyítható portfóliókezelési háttérrel felvértezett alapkezelők pályázhatnak eséllyel a programra. Az alapkezelői díj csak egyike lesz a kritériumoknak.
A rendelkezésre álló 40–45 milliárd forint sok vagy kevés a magyar piacnak?
SZ. A.: A program alakulóban van, még nem látjuk tisztán, mekkora forrás hogyan áll rendelkezésre. Az induló vállalkozások számára mindenképpen jelentős ez az összeg – figyelembe véve, hogy a magántőke-hozzájárulás csak 30 százalékos.
Hogy állnak a hazai intézményi befektetők a programhoz, illetve a kockázatitőke-befektetéshez?
T. P.: Továbbra is gond, hogy a hazai magánnyugdíjpénztárak egyelőre nem szívesen fektetnek be a magántőke-befektetési alapokba, holott van erre lehetőségük az eszközeik 5 százalékáig.
Miért ódzkodnak a magánnyugdíjpénztárak a magántőke-befektetési alapoktól?
SZ. A.: A kockázati tőke speciális eszközosztály, a hazai intézményi befektetőknek meg kell ismerniük. Általánosságban nehézséget jelent a hazai nyugdíjpénztárak számára az alapok nyilvántartása, átlagosan 10 éves futamideje, zárt jellege, a hozamok alapkezelők, szektorok és időintervallumok szerinti magasabb szórása. Ugyanakkor ezek az elemek kezelhetők, és a kockázatitőke-alapok sok esetben a nyilvános, tőzsdén jegyzett befektetési instrumentumok átlaghozama feletti teljesítményt nyújtanak. A kockázati tőkének helye van a hazai intézményi portfóliókban, hiszen világszerte a kockázatitőke-szektor által gyűjtött források 20–22 százalékát a nyugdíjpénztárak adják. A Jeremie program korábban említett ösztönzőrendszere ezt a kezdeti idegenkedést próbálja ellensúlyozni, és ezáltal bátorítja a hazai intézmények belépését ebbe az új eszközosztályba.
T. P.: Az elmúlt évek magas állampapírhozamai is közrejátszanak az alapok óvatosságában. A nagyobb alapok esetében az ilyen típusú befektetésekről sok esetben a regionális központban döntenek, de szerencsére vannak üdítő kivételek, hiszen a Euroventures legutóbbi alapjában már van magyar nyugdíjpénztári befektető is.
Mit szólnak hozzá, hogy az OMV visszavonulót fújt Mol felvásárlása ügyében? Hogyan értékelik a kisrészvényesek szempontjából a lépést?
T. P.: Az biztos, hogy a visszavonulás miatt soha nem fog kiderülni, kit támogatott volna a piac a kétféle érvelés, stratégia közül. A nemzetgazdasági szempontokat nem tudom megítélni, mivel nincs elegendő információm.
SZ. A.: A magánvéleményem az, hogy a kisrészvényesek szempontjából nem volt feltétlenül pozitív fordulat a visszalépés, hiszen a bejelentés után a Mol papírjai máris veszítettek értékükből. Befektetőként én azt szeretem, ha egy vállalat transzparensen, a piac hatékonyan működik. Ebben az ügyben pedig mintha mindkét fél egy kicsit a határterületen mozgott volna. Az OMV tett egy feltételes ajánlatot – ajánlati kötöttség nélkül –, míg a magyar állami beavatkozás versenyjogi kérdéseket vet fel.
Önök magánemberként hova fektetik pénzüket a világban?
T. P.: Az egyik kedvenc könyvem a Bolyongás a Wall Streeten. Ebben az író, Burton G. Malkiel nem a gazdasági kilátások szerint alakítja befektetéseit, hanem az életkora szerint. Én most az életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor már gyerekeim vannak. Így most éppen ingatlanba fektetek. Persze lehet, hogy az aktuális gazdasági helyzetben szalmát vagy repcét kellene vennem.
SZ. A.: Most hazabeszélek: én befektetésialap-kezelőkre bízom a pénzemet. A kollégáim felkészült szakemberek, akik tudják, hogyan kell diverzifikált portfóliót összeállítani, és nem egyetlen részvénybe vagy termékbe fektetni.
