A 2018-as választás azért is jelentős, mert megnyitja a lehetőségét, hogy a NER még jó ideig fennmaradjon és akár történelmi léptékkel mérve is jelentős időtartamot hagyjon a magyar történelem vonalán.
A választások egyik következménye, hogy az Orbán-rendszer folytathatja működését és az általa 2010-től létrehozott politikai rendszer stabilizálását.
A Fidesz fölényes győzelme nem magyarázható pusztán a migránskérdéssel:
Hangos, tüntetgető, elégedetlenkedő csoportok az elmúlt nyolc évben persze mindig is voltak és lesznek, de sokak számára – főleg vidéken – nem jelent tragédiát a mostani miniszterelnök uralma.
Az élet Magyarországon összességében továbbra sem könnyű, az egészségügy és az oktatás problémái közismertek, ha máshonnan nem, hát személyes tapasztalat alapján. Csakhogy a mindennapi élet nyugodtabb lett: a közbiztonság valamelyest javult az elmúlt nyolc évben, melyet jól mutat, hogy ezt a témát az ellenzék sem hozta fel – ellentétben például 1998-cal, amikor az akkori ellenzék, főleg a Fidesz, ügyesen használta a robbantásokat a maga politikai céljaira, bizonyítva az akkori kormány tehetetlenségét.
A bérek továbbra is jócskán elmaradnak a nyugat-európaiaktól, de a tömeges elvándorlás miatt fellépő munkaerőhiány következtében a magyarországi munkavállalók jobb alkupozícióba kerültek, ami 10 százalék reálbérnövekedést eredményezett az elmúlt egy évben is. Is, mondom, merthogy
A közigazgatási kormányablakok megnyitása, majd elterjedése, az adóbevallások mind nagyobb arányának NAV általi kitöltése valamelyest könnyítette az állampolgárok mindennapi ügyintézését. A családtámogatási rendszer, benne az adókedvezmények és a CSOK szintén számos munkavállaló helyzetét tette könnyebbé és hagyott több pénzt a zsebekben.
Ehhez képest akadt ellenzéki kritika, mely szerint az ország válságba került az elmúlt nyolc évben – ez hasonló a Fidesz „Rosszabbul élünk, mint négy éve” 2006-os kampányához. Se az, se ez nem jött be, a választók aligha érzékeltek általános összeomlást. Ellenben a nyugdíjasok közvetlenül a választás előtt Erzsébet-utalványt, számosan egyszeri rezsicsökkentést kaptak, ami szintén szerepet játszott a Fidesz újraválasztásában.
Bár tagadhatatlan az oktatás és az egészségügy állapotával való széles körű elégedetlenség, a választók jelentős része nem hitte el, hogy az ellenzék hatalomra jutása esetén jobban tudná ezeket a területeket irányítani. A mostani ellenzéki pártok közül az MSZP és részben a DK (ha nem is ezen a néven) már volt kormányon és nem olyan érzete maradt az embernek az akkori egészségügyi rendszerről, hogy ne feszítették volna súlyos problémák. Igaz, az ellenzéki pártok 2014-18 között gyakran bírálták a humán területek viszonyait és még választási programokban is részletesen foglalkoztak ezekkel.
És ezzel át is térünk arra, hogy az ellenzék ilyen mértékű megosztottsága azt a praktikus problémát okozta, hogy a választó csak akkor tudta követni az ellenzéki folyamatokat (ki éppen kivel van vagy nincs, ki és mit akar), ha az életéből erre napi két-három órát szánt. Egy megélhetéssel, gyerekneveléssel elfoglalt választó azonban tipikusan nem ilyen. Biztos, hogy sokan nem tudnák felsorolni a hét ellenzéki párt nevét és vezetői, mutatja ezt mások mellett Juhász Péter pártjának, az Együttnek látványos bukása.
Magyarországon két választás között a politika iránti érdeklődés nem éppen intenzív. A nézettségi adatok szerint a tévék politikai beszélgetős műsorainak viszonylag alacsony a nézettsége: 200-300 ezres elérés már jónak számít, miközben nyolcmillió választópolgár van. A legnézettebb műsorok között elvétve található politikai produkció, az emberek szívesebben néznek szórakoztató adásokat. Még a legolvasottabb kormánykritikus honlapok is csupán napi félmillió körüli olvasottságot érnek el.
A Fidesz a kormánnyal karöltve 2015 óta pénzt nem sajnálva, médiabirodalmát és médiafölényét használva, sikeresen megértette a plakátokkal és más állami hirdetésekkel még a legegyszerűbb választópolgárral is: Orbán a migránsok (értsd: muzulmán migránsok) ellen van.
Személyes tapasztalatom is az: minden egyes faluba eljutott a Fidesz azon üzenete, hogy nem engedi be a migránsokat. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy a Fidesz a falvakban kiemelkedően jó eredményt ért el.
A jó, sikeres márka azonnal tulajdonságokat, életérzéseket hív elő bennünk, melyek miatt szívesen használjuk a terméket, szolgáltatást. Azért kellett hát alapvetően egytémás kampányt folytatnia a Fidesznek, hogy senki előtt ne legyen kétség a bevándorlás elutasítását illetően, és ezért tett is: a kormány 2015-ben felhúzta a déli határon a kerítést.
2015 -ben még elítélte, kigúnyolta a kerítést, a kampányra meg, látva, hogy a társadalom többsége egyetért a kerítéssel, jobbnak látta megígérni a GYODA fennmaradását. Ezt a cikk-cakkot a kormányoldal kihasználta. Az üzenetet pedig azért hangolták végtelenül egyszerűre, hogy még a funkcionális analfabéta szavazó is megértse.
A választási eredmény alapján kimondhatjuk:
Ehhez képest az ellenzék mint egységes egész semmiféle márkajeggyel nem tudott előállni. Hogyan is tudott volna, amikor tagjai éveken át olykor kabarét idéző módon civakodtak egymással a kamerák előtt!
A Fidesz-KDNP ezzel szemben viszonylag egységes képet mutatott (kivéve a netadós politikai időszakot 2014 második felében).
A visszalépések körüli, heteken át tartó hercehurca erodálta azt a lélektani előnyt, melyet az ellenzék a hódmezővásárhelyi sikerrel szerzett. Ráadásul azt is lehetett tudni, hogy még a Fidesz esetleges kisebbségbe szorulása esetén sem lesz egyetlen ellenzéki pártnak abszolút többsége, vagyis akár 5-6 párt közötti koalícióra lehet szükség.
Jobb nem kockáztatni – gondolhatták sokan, és ezért a Fideszt érintő korrupciós ügyek, vádak ellenére is Orbán pártjára voksoltak.
Az ellenzéket sokkoló választás után megindult, megindul az egyes pártokon (Jobbik, LMP, MSZP) belüli hatalmi harc, melyet a Fidesz karosszékből figyelhet. Ha nem következik be koncentrálódás az ellenzéki térfélen, vagyis nem lesz domináns párt, illetve pártszövetség (élén egy karizmatikus, integráló politikussal) az ellenzéki oldalon, akkor Orbán ellenfelei legfeljebb a kormány melléfogásaiban és a majdani kedvezőtlen nemzetközi változásokban reménykedhetnek.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.
Kiemelt kép: Bielik István/24.hu