Egyre több viperafélén veszik észre a tudósok, hogy tud az ivartalanul szaporodni. A gerinctelenek körében ez egy viszonylag gyakori szaporodási forma, a gerincesek körében viszont ritka, de nem teljesen ismeretlen.
A szűznemzés – parthenogenesis – az ivartalan szaporodás egyik formája, amikor egyetlen nősténytől származnak csak a nőstény utódok. Képes rá a komodói varánusz, a világ legnagyobb élő gyíkja, de már cápáknál, a madaraknál és kétéltűeknél is lejegyeztek szűznemzési eseteket.
Amikor a közönséges óriáskígyóról bebizonyosodott, hogy szintén hozhat világra utódot ivartalan szaporodással, akkor már nem tartották kizártnak a kutatók, hogy a viperafélék szintén megtehetik.
Az első tetten ért viperafajta az Agkistrodon contortrix – azaz a mexikói mokaszinkígyó – fajhoz tartozik. Egy észak-karolinai terráriumban Gordon Schuett és Warren Booth figyelte meg, amint egy nőstény példány öt esztendő után négy utódot hozott világra, holott előtte az elmúlt öt esztendőben csak egy gabonasiklóval akadt dolga, a két faj közötti keveredés pedig elvileg lehetetlen.
A négy utód közül az egyik halva született. A DNS elemzés kimutatta, hogy mindegyikük ugyanattól az anyától származik, de egyikük genetikai állománya sem egyezik meg a gabonasiklóéval, ez a tény igazolja, hogy valódi szűznemzés történt.
A szűznemzés valószínűleg akkor jelentkezik a viperafélék estében, ha nem tudnak párt találni, és ezért valamilyen alternatív módszerre van szükségük ahhoz, hogy reprodukálják magukat.
A második szűznemzéshez közeli szaporodáson tetten ért viperaféle egy nyugati gyémánt csörgőkígyó volt. Szintén öt esztendőn át tartották fogságban, mire 2010-ben 19 egészséges utódot szült.
A genetikai elemzés alapján kiderült, a nőstény példány képes volt öt éven át konzerválni a testébe jutott spermiumokat, és ezeket felhasználva hozta világra csemetéit.