A robotok tanulását kutató és fejlesztő intézet tudósai arra már sikeresen létrehoztak egy algoritmust, hogy a robot általa korábban még nem látott tárgyakat képes legyen a helyükre rakni, ráadásul nemcsak stabilan, hanem az emberi használt szempontjából logikus módon. Az üvegeket például nem függőlegesen tette a hűtőbe, a tányérokat pedig nem vízszintesen az edényszárítóba.
Ezzel azonban a kutatók nem elégedtek meg, ugyanis például az önmagában nem lehet elég, hogy a laptop nem fejjel lefelé kerül vissza az asztalra, a képernyőjének abba az irányba kell mutatnia, ahová az ember várhatóan le fog ülni.
Éppen ezért a robotokat megtanították néhány alapvető emberi pozícióra – például arra, hogy a kanapén a tévével szembe szoktunk leülünk. A robotok pedig viszonylag hamar felfogták, hogy a távirányítót nem érdemes a szekrény tetejére tenni, sokkal jobb helyen van a dohányzóasztalon.
Ennek ismeretében a robotok már úgy találták ki egy-egy tárgynak a megfelelő helyét, hogy a korábbi kritériumokat kiegészítették az emberi tényezővel is – konkrétan telehallucinálták a szobát különböző pozícióban ülő és álló emberekkel. Ezzel a módosítással 86 százalékkal pontosabb “rendrakási” eredményeket értek el.
