A 2002-ben életre hívott új adózási formát az ellenzék nem támogatta. Tömeges méretűvé váló adózás elkerülést, kezelhetetlen mértékű adókiesést, a számlagyártás elterjedését vizionálták. Ezzel szemben azonban gyakorlatilag 100%-os adózási fegyelem mellett minden évben túlteljesülő bevételi tervek igazolják az új adózási formával kapcsolatos pozitív várakozásokat. Sőt egy új adózási morál van kialakulóban. A közteherviselés közérthetősége és mértékletes volta azt eredményezte, hogy az érintett adózók 10- 15 %-a nem a kötelező negyedéves befizetéskor teljesíti kötelezettségeit, hanem előre, havonta rendezi a számlát. Senki sem szeretne kimaradni évekre ebből az adózási formából holmi adminisztratív, vagy elszámolási probléma miatt.
Az Európai Unió sem fogadta kitörő örömmel az EVÁ-t. Egyes szakértők az uniós szabályokkal összeférhetetlennek tartották, sőt az uniótól érkező bevételeinket is féltették miatta. De hol van már a tavalyi hó? Az idei hóval ugyanis megszületett a brüsszeli ÁFA bizottság álláspontja, amely nem talált kivetnivalót az EVA rendszerében. A hazai adatok éppen azt támasztották alá, hogy nem csökkennek, hanem inkább növekednek az adóbevételek az új konstrukció következtében. Ráadásul pont az unió által is támogatni szándékozott kis- és középvállalkozói körben nyújt segítséget az egyéni és társas cégeknek.
A vállalkozók óvatosan fogadták a kezdeményezést Az első év 65 ezer belépője azonban eloszlatta a kezdeti kékétségeket. Igaz ez az adózási módszer elsősorban a magas hozzáadott értéket előállító, alacsony költségekkel dolgozó vállalkozásoknak kedvező. A bevezetést követő újabb egyszerűsítések és a feltételrendszer könnyítése miatt már 100 ezerre bővült az EVÁ-sok köre. A perspektíva is folyamatosan tágulása is várható, hiszen a középvállalkozások besorolásának megfelelő árbevételi plafon 50 millió forintnál van, míg a z EVA jelenleg 25 milliós korlátot állapít meg. De megfontolható az egyéni vállalkozók esetén a kétéves várakozási idő lerövidítése is. A kezdő egyéni vállalkozók részére akár azonnali belépés is biztosítható, hiszen ők nem tudnak osztódással szaporodni mint a társas vállalkozások, ezért fokozott támogatásuk indokolt. A bővítés további iránya lehet a jelentősebb költséghányaddal dolgozó vállalkozások bevonása is.
A modellszámítások alapján a jelenlegi rendszer 40 %-os költségig előnyösebb a hagyományos formánál, és mivel az EVÁ-sok átlagos árbevétele 2003-ban 5,4 millió forint volt, 2004.- ben valamivel 6 millió forint felett alakult, így még sok potenciális érdekeltett lehet megszólítani a jelenlegi feltételrendszer keretein belül is. Gondoljunk csak a kiskereskedésekre.
Ma egyébként is komoly társadalmi vita folyik az adóreform szükségességéről, fő irányáról, emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyfajta adóverseny is kialakulóban van térségünkben. A magyarországi munkavállalók 2/3-át a mikro-, kis-, és középvállalkozások foglalkoztatják, ezért ebben a szegmensben tartósan szükség van egy olyan ösztönző adózási formára, mely nemcsak kedvező fajlagos mértékével jelent csökkenő adóterhet, hanem egyszerűségével átlátható a gazdaság minden szereplője számára. Szigorú feltételei pedig kifehérítik azokat a szürke zónákat, ahol számosan inkább kockáztattak eddig. Az alacsony terhelés előtérbe helyezi a biztonságot, így kiszélesedik az adófizetők köre és a sok kicsinek köszönhetően növekvő állami bevételekkel lehet szert tenni.
Tanuljunk mi is szomszédainktól, ne sértődjünk meg azon, ha ők is felfedezik a mi ötleteinket, mint például a lengyelek. Így lesz stratégiai bevételi, adózási forma az EVÁ-ból, így lesznek a vállalkozások és az ország is versenyképesebb. Így legyen, de közben ne feledkezzünk meg azokról, akik megtették az első bátor lépéseket ezen az úton.
Kékesi Tibor
Országgyűlési Képviselő, a Költségvetési Bizottság alelnöke
