A Jászberényben őrzött Lehel kürtje vagy Jászkürt a magyarság egyik legfontosabb nemzeti ereklyéje, eredetét és szerepét immár 240 éve kutatják. Nem is igazán hangszer, hanem egy középkori, elefántcsontból faragott, gazdagon díszített luxustárgyról van szó. Az egyetlen ilyen, ami fennmaradt a Kárpát-medencében.
A kürt és Lehel vezér összekapcsolásának első írásos emléke 1682-ből maradt fenn. Mikó János, a felcsíki hadak hadnagya feljegyezte:
…voltam a jászberényi templomban, és úr Haller Pál uram ő nagysága és Apor Lázár is jöttek, ott ettünk fölöstököt, ott láttam az Leend kürtjét, melylyel megölte volt az királyt.
– idézi Farkas Kristóf Vince a Rubicon Történelmi Magazin legfrissebb számában.
Nem lehetett Lehelé
A kürtről ma már kijelenthető, hogy nem lehetett Lehelé, később készült. Feltehetően a középkorban kapta egy előkelő jász vezér ajándékba az uralkodótól, vagy maga zsákmányolta, nem tudni. Az ő neve feledésbe merült, a kürt azonban fennmaradt, és csorbasága miatt a XVII. századtól már bizonyíthatóan Lehel legendás kürtjével azonosították.
Jászberényben ősi hagyományvolt, hogy a jeles vendéget a kürtbe töltött tokajival kínálták, miután a jászkun kapitány áldást mondott a jászok és kunok népére. Ivott belőle orosz herceg, de Ferenc József és Erzsébet királyné is.
Elképzelhető, hogy zenei célokra is használták, ám első dokumentált megszólalása 1893-ban történt. Azóta többször is szólt és szól a híres kürt, a nemzeti Vágtán például.
Gyengeelméjű, aki elhiszi
Kétszer szenvedett sérülést, először ugye 955-ben – legalábbis a monda szerint. A történetet mindenki ismeri, az augsburgi csata után Lehel és Bulcsú fogságba esett, kivégzésük előtt Lehel utolsó kívánsága az volt, hadd fújjon bele utoljára kedves kürtjébe. Amikor azonban kezébe kapta, “Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!” felkiáltással halálra sújtotta vele a német császárt.
Azt már kevesebben tudják, hogy Kézai Simon a XIII. században a mese világába sorolta e történetet:
… Regensburgon átkeltökben fogságba vetvén a császárhoz küldenek, s a császár őket akasztófára itélvén Regensburgban bitófán végeztette ki. Némelyek ugyan mesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy a mint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével a császárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmek színe elé.
Bosszút álltak, mint sebzett oroszlánok
Anonymus is említést tesz Lél és Bulcsú haláláról, de sem kürtről, sem vaskos szidalmakról nem számol be. Annál inkább viszont szörnyű bosszúról:
… Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le.
A jászkun kapitány és a hideg sör
Visszatérve a kürthöz, második sérüléséről már hiteles adatok állnak rendelkezésre. Ferenc József 1867-es koronázására a Jászkun kerület 200 fős bandériumot állított ki Ráday Gedeon jászkun főkapitány vezetésével, aki arany zsinóron, az oldalán viselte az ereklyét.
A jászok a koronázás második napján ismét díszőrséget álltak. ekkor figyemeztette egy hadnagya, hogy a kürtből közben letört egy darab.
A főkapitány először kikérte magának, majd vállalta: úgy hozatja helyre, hogy nem is fog látszani a sérülés. Látszik. A toldást két ezüst szeggel egy pesti aranyműves végezte, de a régi és az új anyag színe, az eltérő faragás már akkor is szembetűnő volt – írja Farkas Kristóf Vince.
(Kiemelt kép: Wikipedia)
