Takarítás, főzés, mosás, kisebb ház körüli munkák. Mindezekben sok változás történt az elmúlt hetven évben. Boldogabbak nem lettünk attól, hogy nem a kútról kell hozni a vizet, ellenben sok időnk szabadult fel. A házimunkák könnyebbé válása elsősorban a nők felszabadulásával járt. Az automata mosógép és a szárító, valamint a félkész és csak a mikrohullámúban megmelegítendő étel pár perces erőfeszítést igényel ahhoz képest ugye, hogy nem is olyan rég még vagy személyzet kellett hozzá, vagy a paraszti létben az állat szaporítása, felnevelése, etetése, levágása, elkészítése, a ruhák teknőben való mosása és teregetése. A vasalás az, amitől még nem tudtunk mindannyian megszabadulni.
Néhány yuppie már úgy rendezi be a lakását, hogy abban elereszthetőkké váljanak az önjáró porszívók, a mosogatógépek már a legtöbb lakásban ott vannak, az ablakok takarításához vagy az autó rendbetételéhez pedig lehet takarítóvállalkozást kihívni, és be lehet állni egy kézi autómosóba. A nagyáruházak először a konfekcióruházatukkal kímélték meg attól a középosztályt, hogy szabókat keressen, ma pedig a széles választékukkal attól, hogy a ruhákat át kelljen alakíttatni. Ugyanezek a multik később a félkész élelmiszerekkel attól kíméltek meg minket, hogy valóban főznünk kelljen. Kemény árat fizetünk ezért, s itt nem a pénzre gondolok, hanem arra, hogy az illatszergyártók által előállított ízeket esszük.
Újra felfedezésre került, és az igényes szórakozás velejárója a konyhai munka, ahogy erre a szép számú televíziós műsor is utal. Egyes népek, mint például a franciák oly tökélyre fejlesztették a főzés iránti rajongásukat, hogy az embernek az az érzése, azért élnek, hogy egyenek, és nem azért esznek, hogy éljenek.
Várható, hogy hamarosan nemcsak a lakásberendezés kerül át valamiféle meditációs ünnepi tevékenységbe, de más, ház körüli tevékenység is az örömforrások közé tartozik majd. A barkácsolás, az anyagok ötletes átalakítása és teremtése már függetlenedett a nemektől. A háromdimenziós nyomtatási lehetőségbe pedig már bele se merünk gondolni.
A párkapcsolatok átalakulása is befolyással van a házimunkákhoz való viszonyra. Fiúgyerekek nehezebben önállósodnak, de aztán ők is nagy nehezen kirepülnek, megteremtik a saját egyszerű otthonukat, vagy ahogy Angliában látom, sokan albérletben tartósan együtt laknak.
(Magam is Londonban, egy szociológiai konferencián találkoztam egy erről szóló előadással.) A házasság és az élettársi viszony mellé sorakozott fel a külön élő tartós kapcsolat. Ebben és a szingli állapotban tulajdonképpen mindegy, hogy valaki fiú vagy lány, a háztartási munkák teljes terjedelmükben és egyformán, külön-külön nehezednek rájuk.
A nemek közötti házimunka-megosztás mégis végbemegy. Az együtt élőknél biztosan. Ismertem egy olyan idős kollégát, akinek miután meghalt a felesége, az egyik problémája épp az volt, hogy nem tudta, hogyan kell beindítani és beállítani a mosógépet. Hiszen azt sosem ő csinálta. A párok, amikor elveszítik társukat, az olyan, mintha fél karukat veszítenék el.
A nemek közti házimunka elosztását a hagyományok legalább annyira alakítják, mint akadályozzák. Van, amikor egy lány épp azért nem akar megtanulni főzni, mert abban az alávetettség érzése keríti hatalmába, inkább barkácsolni kezd, s van, amikor a fiúk épp azért érdeklődnek a főzés iránt, mert abban az önállóságukat, a kiszolgáltatottságuk csökkenésének érzését fedezik fel, a kreativitás lehetőségeit. Sokszor azt, hogy mit tudunk és mit nem, az autonómia-alávetettség bennünk lévő képzete dönti el.
A médiában a tudományos irányzatok ismeretterjesztő lecsapódása is tetten érhető. A második világháború után a társadalom által meghatározott nemi szerepek paradigmája terjedt el (gender studies), aztán a 80-as évektől a szociobiológia jött divatba, és ez alapján lett megmagyarázva például, hogy miért mennyiségcentrikusak a férfiak és miért minőségcentrikusak a nők. Ma pedig a hormonműködésből kezdik levezetni az eltérő agyi működéseket, mert egyfajta biokémiai forradalom megy végbe. Az első azt vallotta, hogy a házimunka és a ház körüli tevékenységek csupán a társadalom által meghatározott szerepek, melyek tetszés szerint változtathatók, a szociobiológia – az udvarlásra koncentrálva – a fiúk szakácstehetségét emelte ki (gondoljunk csak az e paradigmára felfűzött valóságshow-kra, ahol a fiúk otthonukban próbálnak hódítani vakrandin, s keresik a párjukat), a hormonális elméletek pedig eleve más érzékenységűnek tekintik a nemeket, s alighanem ezt a házimunkák tekintetében is ki tudják majd fejteni.
A régi receptek is működnek. Nem rosszak azok a stratégiák, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni, ami egyébiránt mint filozófia kiterjed a házimunkák legnagyobb spektrumára, a takarításra, a varrásra, a főzésre, a vasalásra. Hisz az ilyen lány nyilván alkalmasabb lesz a gyereknevelésre és a család egyenesben tartására, mint aki ezeket nem tudja. Amikor a férfi már a családalapításon gondolkodik, ezek az oblomovi, lustasági, kényelmi és élvezeti szempontok felerősödnek. Nem kötelező jelleggel. Félszáz évvel ezelőtt a lányok felkészítése a ház körüli tevékenységre „eladhatóságuk” feltétele volt. Másfelől viszont megszerezni egy lányt se volt egyszerű. A szexhez való hozzájutás – ha csak nem a pénzért kapott szerelem nélküli szexről volt szó – roppant nehézségekbe ütközött. Vigyázni is kellett a lányokra, és nekik magukra, mert a teherbeesés a családjuk jó hírét, nekik pedig az életük tönkretételét okozhatta. Ezért aztán, hogy egy férfi nőhöz juthasson, mindenféle társadalmi sikerességről kellett előbb számot adnia. Származása, munkahelye, egzisztenciális, szolgáltatási képesség határozta meg, hogy tud majd házasodni. A házasság végső soron normaként funkcionált.
A fogamzásgátlók elterjedésével azonban – a 60-as évektől kezdve – a polgári világ nemi értékrendszere gyorsan erodálódott. A kérdés ma az, hogy a két nem közül melyiknek fontosabb a tartós párkapcsolat kialakítása. Nagyon úgy tűnik, hogy a nőknek, ami miatt az utóbbi évtizedek átalakulásban a nők jártak rosszabbul. A férfiak jelentős részét egyre nehezebb az oltár elé vinni, egyre inkább kitolják házasodási, de még csak élettársi kapcsolati hajlandóságaikat is. Mindez pedig egy konzervatív fordulattal jár együtt. Elő kell bányászni a szekrény mélyéről a nagymama receptjeit, értékeit, normáit, stratégiáit.
A férfiak életében is akad azért változás. Egyszerűbb ház körüli munkákra szakembert találni jóformán lehetetlen, vagy legalábbis nem könnyű, és igen sokba is kerül. Vízvezetéket, elektromos áramot, festést, tapétázást, netán fából galériaépítést és az autón elvégzendő karbantartási vagy kisebb szerelési munkákat meg kell tudnia oldani. Legalábbis, ha nem készül arra, hogy öreg koráig a haverjaival albérletben lakik, ha egyszer, valamikor mégis csak meg akarja találni az igazit.
