Kezdjük a legelején. A labdarúgáshoz minden magyar állampolgár profi szinten ért.
Valaki gyerekkora óta Fradi-szurkoló, van olyan hölgy, akinek a párja tanította meg a szabályokat, és akad olyan is, aki életében látott már legalább egy NB I-es meccset a helyszínről. A lényegen nem változtat, mindenki szakértő.
A többi sportágat azért is lenne nehéz hétről hétre szapulni, mert a televízió ritkán ad más csapatsportot élőben, ha viszont ezt teszi, akkor épp a Győri Audi ETO KC Bajnokok Ligája menetelését láthatjuk, amire nem lehet panaszunk.
Ebből következik, hogy nem lenne kit megkövezni, hisz sokaknak a magyar női kézilabdáról Görbicz Anita és Pálinger Katalin neve ugrik be, holott utóbbi már réges-rég visszavonult.
A labdarúgó-válogatottban szereplő játékosok vezetékneveinek megjegyzésével nincs gond a szurkolók körében, de első blikkre kevesen tudnák, hol focizik például Elek Ákos. Egyébként a Diósgyőrben, és védekező-középpályás.
Fotó: MTI
Az OTP Bank Liga mérkőzéseit átlagban valamivel több, mint kétezren nézik a stadionokban, nekik talán van alapjuk fricskázni a játékosokat. Őszintén, én nem tartozom közéjük.
Vegyük például Angliát, ahol még a negyedosztályú összecsapásokra is több néző látogat ki, mint itthon az élvonalban. Persze ez már futballkultúra, és ott nem is ért mindenki a focihoz.
Egy éve már, hogy kikaptunk a románoktól 3-0-ra Bukarestben, cikkünk kapcsán pedig órák leforgása alatt több mint ötszázan hordták le mindennek a nemzeti csapatot. A hollandok elleni zakót követően ugyanez volt a helyzet. De tudok jobbat: a kazahok ellen 3-0-ra megnyert meccs után is szinte valamennyi hozzászóló szitkozódott. Majdnem annyian, mint az előző bajnoki fordulóban a lelátókon ültek.
„Azért semmi a magyar foci, mert nem megfelelő pályákon játszanak. Sok – sok stadiont nekik!” – egy, az elmúlt évben milliószor ismételt kommentár közül.
Tény, hogy mostanság erőtlenül és szürkén játszik a magyar csapat, de a stadionokat nem ők kérték. A kormány döntése nyomán épülnek az arénák, melyek mellesleg biztosan nem tesznek rosszat a magyar futballnak.
Mióta világ a világ az embereknek van a véleménye a labdarúgásról , lévén, a legnépszerűbb labdajátékról beszélünk. Csak az elmúlt esztendőkben valahogy nálunk a véleménynyilvánítás nem más, mint a folyamatos “csesztetés”.
Teljesen lényegtelen, hogy kivel, mikor játszunk és hogy mennyi lett az eredmény, magyarok ezrei harapnak rá a témára az interneten, mert ez az új hobbi.
A válogatott jövő héten Romániával játszik, és az anyázás valószínűleg csak akkor nem folytatódik, ha nyerünk legalább három góllal – amire valljuk be, nem sok esélyünk van.