Érdekes, a korábban a világ legjobb játékosának tartott (1994, 1996) kirgiz-spanyol szakember miközben klubedzőként a Kielcével sikert-sikerre halmoz, a válogatottakkal nagyon nem bír. Emlékezetes módon mi messiásként tekintettünk rá 2014-es kinevezésekor, de a magyarokkal csődöt mondott, a nagy várakozás ellenére nem tudta kijuttatni Nagy Lászlóékat az olimpiára.
2016 tavaszától a lengyel válogatottat dirigálja másodállásban. A lengyel férfi kézilabda-válogatott évtizede a világelitben tartózkodik. Ezt 2007-ben vb-ezüsttel, 2009-ben, 2015-ben bronzéremmel, nyomatékosította, míg a riói olimpián negyedik helyen zártak – már Talant Dujsebajevvel, ami az előző évi eredményhez képest aprócska visszaesés.
A sportág fellendülése arrafelé két dologra vezethető vissza:
- a kirakatcsapat, a Kielce megerősítése, BL-remeklése – 2016, arany, 2013, 2015 bronzérem a BL-ben,
- a világ legerősebb bajnoksága, a német, akárcsak a fociban, előszeretettel merít Lengyelországból, így számos idegenlégiós pallérozódik hétről-hétre extra körülmények között, színvonal mellett.
Mindezek következtében a lengyel válogatott kispadja is kellően hosszú, a mindenkori szövetségi kapitánynak van variációs lehetősége bőven.
Az olimpiát követően azonban a lengyelek fiatalításba kezdtek, kicserélődött a csapat gerince, így már nem teljesen igaz a fenti állítás.
Ettől még tény, Talant Dujsebajev szövetségi kapitány hétfőn csapatával az oroszoktól szenvedte el sorozatban harmadik vereségét (24-20), így óriási meglepetésre a lengyel válogatott ezúttal még a legjobb 16 közé sem jut be.
Hogy mindennek mi az oka, csak a fiatalítás következménye vagy más is közrejátszott, azt innen Budapestről nehezen ítélhető meg, de tény Dujsebajev a magyar válogatott után a lengyel élén is kudarcot vallott, ergo olimpiai negyedik hely ide, vagy oda, elég nagy a kontraszt a szövetségi kapitányi és a klubedzői munkássága közt.
A kirgiz szakember csapata így a kissé lesajnált Elnök Kupáért folytathatja, a vb 17-24. helyig.