Törökországban újult erővel folyik a nyomozás, miután az első napokban egy ártatlan személyt gyanúsított meg a rendőrség a szilveszter éjszakai merénylet elkövetésével. A hatóságok először Jake Masrapov kirgiz üzletembert gyanúsították meg, akinek a fényképes fotója 2017. január 3-án bejárta a világsajtót. Kezdetben azt vélelmezték, hogy a családjával tért vissza az Iszlám Állam területéről, azért, hogy elaltassa a hatóságok figyelmét, de miután a kirgiz és a török biztonsági szervek is kihallgatták Kirgizisztánban, kiderült, hogy sem nem járt a családjával Szíriában, sem nem ő az elkövető.
A hatóságok azóta új nyomon járnak, és egy új, majd tízperces videó is ismerté vált a jelenleg vélelmezett elkövetőről, Abdulkadir Masapirovot. A szórakozóhelyen készült videón azt látni, ahogy a férfi lövöldözik, az emberek kétségbeesetten próbálnak menekülni, asztalok mögé bújni. Percekkel később leveszi a kabátját, és lecseréli pólóját, nadrágját. A videón a következő percben azt látni, hogy valaki megüti Masapirovot, akinek ezután felrobban a kezében tartott hang- és fénygránát. Ennek hatására a férfi elvesztette az eszméletét, mozdulatlanul hevert 10-15 másodpercig, majd összeszedte magát és hamarosan távozott a diszkóból.
A rendőrség eddigi adatai szerint az elkövető 2011-ben érkezett Törökországba (valószínűleg vendégmunkásként) és Isztambulba Konyaból, az ország középső részén fekvő, konzervatív nagyvárosból érkezett. A hatóságok több helyen vizsgálódnak egyszerre, de a felbukkanó nevek, és lakóközösségek mind azt sugallják, hogy az Iszlám Állam ezúttal a törökökkel nyelvben és kultúrában rokon közép-ázsiaiakra támaszkodik.
2016 nyarán három dzsihadista támadta meg az isztambuli nemzetközi repülőteret, ez volt az ország máig legvéresebb támadása, több mint 40 halottal és 230 sebesülttel. A hatóságok szerint egy elkövető orosz volt (dagesztáni), egy üzbég és egy kirgiz.
Orosz nyelvű dzsihadisták az Iszlám Államban
Elsőre talán furcsának tűnik, hogy az üzbég Masapirovnak mi köze lehet az Iszlám Állam orosz kontingenséhez. A terrorszervezetről tudni lehet, hogy a nyugati gyarmatosítók által megteremtett arab államokban nem hisz, az Irak és Szíria között levő határt 2014-ben jelképesen eltörölte. Az iszlámban egyébként sincsenek nemzetállamok saját határokkal, csak az umma, a hívők közössége.
A gyakorlatban azonban az Iszlám Államnak is meg kellett valahogy oldania, hogy a mintegy 20-30 ezer főre becsült önkéntesei sok tucatnyi országból érkeztek, és majd ugyanennyi nyelvet is beszélnek. A „hivatalos nyelvet”, az arabot sokan nem is beszélik, ezért ezeknél a személyeknél, csoportoknál vagy tolmácsokra van szükség, vagy olyan vezetőkre, akiken keresztül lehet kommunikálni.
A terrorszervezetben a csoportosítás legegyszerűbb módja az azonos anyanyelvű személyek együtt kezelése, így lettek külön francia (benne a Franciaországból, Belgiumból, Svájcból vagy a frankofón afrikai országokból érkező önkéntesekkel), vagy angol nyelvű zászlóaljak. Róluk az Európát ért terrortámadások miatt többet lehetett hallani, pedig valójában az arabok után a második legerősebb csoport az ún. „orosz nyelvűek”.
Ebbe a kategóriába gyakorlatilag az egykori Szovjetunióban élt valamennyi népcsoport beletartozik (gyakorlatilag a baltikumiak, moldávok, ukránok kivételével), aminek nem az az oka, hogy a dzsihadisták alapos történelmi ismeretekkel rendelkeznek a csecsenek, kazahok, tádzsikok kapcsán, hanem az, hogy a több száz éves cári, majd szovjet uralom idején az orosz nyelv egyfajta közvetítőnyelvként funkcionált, amelyet többé kevésbé mindenki elsajátított a térségben. A Szovjetunió felbomlása után a gazdasági kényszer váltotta fel a kötelező orosztanulást, elsősorban a kaukázusi országokból és Közép-Ázsiából munkakeresők milliói kezdtek el dolgozni Oroszországban.
Az önállóvá vált Oroszországban továbbra is jelentős muszlim kisebbség él, a csecseneket mindenki ismeri, de a Kaukázusban számos más népcsoport is él. Mellettük a tatárok a legrégebbi, és leginkább eloroszosodott muszlim állampolgárokat jelentik.
Amikor kitört Szíriában a polgárháború és mágnesként kezdte el vonzani az önkénteseket a világból a különböző harcoló felekhez, a dzsihadisták is megkezdték a maguk toborzó tevékenységét.
Az egyik legfontosabb csoport természetesen a csecsenek voltak, akiknek keménysége harcedzettsége és radikalizmusa jelentősen emelte az Iszlám Állam erejét. Jellemző, hogy haláláig egy grúziai csecsen volt a terrorszervezet „hadügyminisztere”. A csecsenek és más kaukázusi szélsőségesek kiáramlása olyan mértékűvé vált idővel, hogy a Csecsenföldön 2007-ben dzsihadisták által kikiáltott Kaukázusi Emirátus egy ideje már tetszhalott állapotban van. Aki él és mozog, inkább Szíriában és Irakban építi a jövőt.
A kaukázusiak mellett van egy másik jelentős csoport is az Iszlám Állam területén, aminek elvileg a radikalizmuson kívül semmi köze sincs a csecsenekhez. Ők azok a közép-ázsiaiak, jellemzően üzbégek, esetleg tádzsikok, akik főleg az orosz vendégmunkáslét magányát, sivárságát cserélték fel az ideológiai hívő szavára. Az üzbég és a tádzsik radikálisok sem ma kezdték, de ők egészen 2012-ig főleg Afganisztánban és Pakisztánban mutatták meg magukat az al-Kaida szövetségeseként. Az Iszlám Állam népszerűsége azonban őket is megérintette, és egyre többen bukkantak fel Közel-Keleten. A radikálisok sikeresen végzik a toborzó munkát az Oroszországban élő közép-ázsiai vendégmunkások között, akiket néha pénzzel, reménnyel, ígértekkel hívnak el.
Ennek a kettős beáramlásnak köszönhetjük ma azt, hogy az arab után az orosz a második leggyakrabban beszélt nyelv az Iszlám Államnál és a mintegy 5-8 ezer főnyi önkéntessel az „orosz nyelvűek” alkotják a második legnagyobb közösséget. A Moszul városánál folyó harcokban az egyik legnagyobb csoportot ők alkotják, saját arab/orosz nyelvű feliratokat tartalmazó kiképzőbázisukat nemrég foglalták el a koalíciós erők és a mai napig gyakran hallani beszédüket a frontvonalon történő lehallgatások során.
Az orosz szál
néha az események elszenvedőjeként, néha aktív alakítójaként. Amíg Ankara és Moszkva kapcsolatai kiegyensúlyozottak voltak, a két ország titkosszolgálatai között kiválóak voltak a kapcsolatok. A csecsen politikai menekültek, az alvilág és a szélsőségesek számára Törökország mindig is egy magától értetődő menedék volt, ahol meghúzhatták magukat az orosz figyelem elől.
Oroszországnak megvan a maga terrorizmus-problémája, saját terroristái az elmúlt 25 évben több brutális terrortámadást hajtottak végre, gyakran civileket, sőt gyerekeket célozva. Moszkva sosem rejtette véka alá, hogy az ország határain túl is hajlandó utánamenni az elkövetőknek. Talán az egyik legismertebb ilyen akciója a KGB utódszervezetének Zalimkan Jandarbijev volt csecsen elnök felrobbantása volt Katarban.
Törökországban az elmúlt években rejtélyes támadás ért csecsen vagy üzbég vallási vezetőket, volt felkelőket vagy olyan terroristákat, akiket oroszországi terrortámadások elkövetésével vádoltak. Az eddig azonosított 12 kivégzésszerű akciót lehetne persze egyszerű bűncselekménynek is nevezni, de egy-egy támadás után konkrét bizonyítékok is előkerültek. Érdekes módon ezekből sem az derült ki, hogy az orosz titkosszolgálatok hajtották végre ezeket a leszámolásokat, hanem az, hogy az orosz alvilág bérgyilkosai hajtottak végre akciókat, gyakran csecsen bérgyilkos csecsen terrorista ellen.
Az Iszlám Állam lassú zsugorodása megindította a külföldi önkéntesek hazaáramlását és a terrorszervezet megnövekedett étvágyát a külső ellenségek támadására. Nem véletlen, hogy Európában 2015-2016-ban megugrott a támadások száma.
és potenciális elkövető rengeteg van. Ha az Iszlám Állam megbukik és Szíriában is elfoglalják a területeit, akkor valószínűleg Oroszország és a közép-ázsiai országok számára is súlyos kihívást fog jelenteni az ezerszámra visszatérő radikalizálódott önkéntesek visszaszivárgása.
