Szó szerint elhangzott már egy magyar faluban, hogy “nem kell ez a nagy hűhó, mert csak a városi népek csinálják ezt az egész globális felmelegedés dolgot”. A felvetést előterjesztő illető valószínűleg arra gondolt, hogy a klímaváltozásért nagyrészt felelős üvegházhatást olyan források táplálják, mint az autók kipufogógáza, az ipari létesítmények füstje, valamint a “városi népek” dezodoraiból kiáramló hajtógázok.
Most szívesen emberünk orra alá dörgölném ezt a cikket, és igen, az orr alá dörgölés még helytálló is, ugyanis Kaliforniában a klíma fontos ellenségének neveztek egy igazán nem városi dolgot, és Jerry Brown, az állam kormányzója törvényi alapokon szabályozza is a kérdést.
Most persze joggal kérdezhetné bárki, hogy a milliárdnyi autó vagy az ordítva füstölgő gyárak terméséhez képest hol van az a pár kósza tehénpuki, pedig tényleg elég durva a helyzet. Egyrészt a jámbor állatok metánt eregetnek, ami sokkal jobban erősíti az üvegházhatást, mint az ipar és közlekedés által kibocsátott széndioxid. Másrészt tessék szépen belegondolni, hány szarvasmarhát tartanak folyamatosan a világon (és ezek jó része egy helyre zsúfolva, telepeken él, ott tehát kifejezetten sűrű a metántermelés). Van például olyan videó, ami… nos, csattanós példa a dologra, evés közben senki ne kezdjen bele.
A kaliforniai szabályozás konkrétan metánkibocsátási limitet ír elő a szarvasmarhatartók számára, akik büntetésekre számíthatnak, ha ezt túllépik. Persze azért nem csak üt, de oszt is a kormányzó keze, ugyanis 50 millió dollárnyi közpénzre lehet pályázni azoknak, akik szeretnének elszívó berendezéseket és a metánt közömbösítő megoldásokat telepíteni a farmokra.
Persze az Egyesült Államok legnagyobb tejtermelőjének számító Kalifornia gazdái most erősen háborognak, egyesek azzal is fenyegetőznek, hogy telepeiket más államokba költöztetik. Ők ugyanis csak a saját megélhetésükkel törődnek, a globális felmelegedés veszélyeiről pedig… nos, fingjuk sincs.