Valószínűtlennek látja Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás mozgalom egykori vezetője, hogy belső ellenzéki mozgalmak felemelkedése hozná el a kommunista hatalom bukását Észak-Koreában.
Kétséges, hogy az észak-koreaiak a jelen helyzetben harcba bocsátkoznának a szabadságukért, ugyanis túlságosan szegények
– mondta Walesa az Amerika Hangjának.
Lech Walesa alapítója volt a vasfüggöny mögötti első független szakszervezeti tömörülésnek, amely 1980-ban jött létre a munkások jogainak védelmére a fennálló rendszerrel szemben. A hatalom hadiállapot bevezetésével szállt szembe a Szolidaritással, Walesa viszont 1983-ban Nobel-békedíjat kapott tevékenységéért, a kommunizmus bukása után pedig 1995-ig Lengyelország elnöke volt.
Az egykori mozgalmár egy szöuli nemzetközi fórumon osztotta meg tapasztalatait abban, hogyan szállhat szembe egy békés ellenzéki mozgalom egy elnyomó kommunista rezsimmel, és hogyan járulhat ehhez hozzá a nemzetközi közösség. Azt mondta: a Szolidaritás győzelmének kulcsa a saját hitük volt abban, hogy ha egységesek maradnak, változásra kényszeríthetik a rendszert.
Nyilvánvalóvá tettük, hogy bebörtönözhetnek, vagy akár meg is ölhetnek bennünket, de a hitünket soha nem adjuk fel
– mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy Észak-Koreában sokkal brutálisabb és elnyomóbb hatalom van, mint Lengyelországban vagy akár a Szovjetunióban volt akkor, amikor megszervezték a Szolidaritást. Egy 2014-es ENSZ-bizottsági jelentés szerint 120 ezer politikai fogolyról lehet tudni az országban, akik kényszermunkának, szexuális erőszaknak és kényszerabortusznak is ki vannak téve. A Human Rights Watch jelentése szerint egész családokat küldhetnek „átnevelő táborokba” tárgyalás nélkül.
Walesa úgy véli, Észak-Koreára nem lehet puszta nyomásgyakorlással hatni. Szerinte Dél-Koreának és a nemzetközi közösségnek párbeszédet kell kezdeményeznie a Koreai-félsziget békés újraegyesítéséről, a nagyobb Korea-közi együttműködésről, elkötelezni magukat a gazdasági feltételek javítása mellett, és biztosítani a phenjani elitet, hogy ők is profitálhatnak abból, ha a szabadság és demokrácia felé halad az ország.
Amit először mondanék nekik, az az, hogy a világnak szüksége van rájuk. Élhetnének jobban és gazdagabban, ha kihasználnák a szabadságot. De ehhez mindenkinek együtt kell működnie, és meg kel érteni egymást. A világ nyitva áll Észak-Koreára, Észak-Koreának nem kell elszöknie. A szabadság sok ajtót megnyit
– mondta az egykori mozgalmár.
