Az emberek számára környezetük egyet jelent a biztonsággal. Megszokjuk a lakásunkat, a dolgaink helyét, a haza vezető útvonalat. Költözésnél mindez felborul, biztonságérzetünk meginog. Ez akkor is egy körülményes folyamat, ha nem kényszerből kell más helyen folytatni mindennapjainkat.
Rengeteg rutin van az életünkben, amit észre sem veszünk. A napi tevékenységünk nagy része megszokásból történik. Akár, ahogy automatikusan felkelünk, aztán kibotorkálunk a konyhába. A költözés következtében gyakorlatilag ez a rutin eltűnik. Mindezt újra kell tanulni és ez viszont elég sok energia.
Az elsajátítás menete nem csak figyelmi kapacitásunkat köti le, de alkalmazkodó képességünket is alaposan próbára teszi, erőt és időt igényel. Bárhová megyünk, ott fel kell deríteni a környezetünket, meg kell vizsgálni, mi hol van. Ösztönszerűen sokkal jobban odafigyelünk mindenre, hogy újra biztonságban érezhessük magunkat. Ez fárasztó, még abban az esetben is, ha tudjuk, aztán minden sokkal jobb lesz. El kell helyezni a tárgyainkat, a bútorokat. Azzal kell foglalkozni, hogy miként fogjuk magunkat otthonosan érezni, tehát nagyon kell összpontosítani.
Az ő életükben a szülő és a rutin a legfontosabbak. Nem jó, ha a gyerekeket többször költözésre vagy iskolaváltásra kényszerítjük. Az a legideálisabb számukra, ha minél tovább ugyanazokkal a gyerekekkel tudnak iskolába járni.
Nekik a beilleszkedés sokkal nehezebb, identitásuk még nagyon képlékeny, labilis. Az osztályuk és a barátaik által tudják meghatározni magukat. Ha ebből kiszakítják őket, felborul az identitás, amit aztán újra kell építeniük. Tehát mindenképpen valamilyen sérülést fog okozni.
Új otthon, új kihívások
Minden változásra úgy kell tekinteni, mint egy kihívásra, egy új lehetőségre, ami által fejlődhetünk. Egy új környezetben, új városban számunkra ismeretlen ingerekkel, emberekkel és szituációkkal fogunk találkozni. Idegen helyen alkalmazkodnunk kell, ezért nem érdemes bezárkózni.
Lehetőséget kapunk arra, hogy más dolgokat tapasztaljunk meg, ezáltal jellemünk fejlődik, világlátásunk nő. Nyitott, kíváncsi, érdeklődő hozzáállással megkönnyítjük a beilleszkedést – tette hozzá a pszichológus.
