Nem tanultak a múlt hibáiból a lakáspolitika-csinálók, most egy ugyanolyan túlgerjesztett lakásépítési konjunktúra előtt állunk, mint 2001-ben. Annak pedig egyenes következménye volt a 2010-es mélypont, illetve lesz a 2020 utáni visszaesés, és az egyenlőtlenségek konzerválása, vagy akár növelése – állította Varga Dénes gazdaságkutató, a 2017-es építési piaci prognózis készítője az elemzést bemutató sajtótájékoztatón.
Az elemzés fő megállapítása, hogy a 2015. végi lakáspolitikai intézkedéscsomag eredményeként megismétlődik a 2001-es támogatási rendszer bevezetésével gerjesztett konjunktúra, csak éppen fele akkora sem lesz és még fele annyi ideig sem fog tartani. A konjunktúra lezajlása után, 2020-tól pedig ugyanúgy jön a visszaesés, mint a 2010-ben, amikor százéves negatív rekordra zuhant a lakásépítés. Abban azért bízik Varga Dénes, hogy ezúttal megáll 15 ezernél az új lakások számának csökkenése.
Csak a gazdagok
E mellett a túlzásba vitt ösztönzés növeli a gazdasági, lakáspiaci egyenlőtlenségeket is. Az egykulcsos adó, a családi pótlék befagyasztása és az áfaemelés tovább növelte a regionális szintű jövedelemkülönbségeket, amiket a mostani intézkedések nyomán elinduló konjunktúra hasonlóképp fog érinteni.
A jelenlegi rendszerben azon kell szerinte rövidesen változtatni, hogy egyelőre nem számít, hogy a csokot igénylők korábban éltek-e a támogatással, illetve indokolatlan a két illetve a három gyerekesek közötti ekkora mértékű különbség. Nagy hibának tartja az uniós joghézagot kihasználó ötmilliós áfakedvezményt, valamint azt a tényt, hogy a méltányolható lakásigény fogalma nem játszik szerepet a támogatásban.
Mindez tulajdonképpen nem is csoda, hiszen a lakáspiaci döntéseknél (is) olyan szintű az elméleti megalapozatlanság, amit egy átlagember el sem tud képzelni. Ha egy vegyi gyárat úgy üzemeltetnének mint a magyar gazdaságpolitikát, akkor az minden nap felrobbanna – fogalmazott Varga Dénes.
(Napi.hu)
