2016. július 10-én Kolumbia megnyitotta a határait Venezuela előtt 12 órán át, ez idő alatt nagyjából 35 ezer venezuelai lépett át, hogy megfizethető élelmiszert és alapvető orvosi szereket vásároljon. Több százan illegálisan mentek át. Lássuk, mi történik Venezuelában, hogy ilyen dráma zajlik.
Nos, az ottani gazdaság minden tekintetben hanyatlik. Az infláció 400-800 százalék közé nőtt, és a venezuelai valuta, a bolivar minden nappal értéktelenedik. Idén júniusra elértünk odáig, hogy a lakosság közel 90 százaléka nem engedheti meg magának, hogy ennivalót vásároljon. Venezuela kezéből a kontroll 2013-ban kezdett kicsavarodni, és mára olyan alapvető áruk, mint az élelmiszer, a víz és a gyógyszerek is egyre nehezebben beszerezhetőek. Ez részben a kormányzat szigorú jegyrendszerének a köszönhető, amely megakadályozni hivatott, hogy az emberek felhalmozzák a tartalékaikat nehezebb időkre, amikor az árak még feljebb mennek.
Venezuelaiak csak hetente kijelölt két nap vásárolhatnak az állami tulajdonban lévő élelmiszerboltokban, ami gyakran egyet jelent a hosszú sorokkal és üres polcokkal. És bár sok alapvető áru megtalálható a fekete piacon, a legtöbb ember nem engedheti meg magának őket, mivel a magas kereslet és az árellenőrzés hiánya eltúlzott árakhoz vezetett. 2016. júniusban az élelmiszerhiány feletti frusztráció zavargásokhoz vezetett, több száz üzletet kifosztottak, és legalább öt ember halt meg.
A bajokat államilag jóváhagyott áramkimaradások is tetőzték. 2016-ban a kormány 40 napon, napi 4 órán át csökkentette a villamos energiát az ország államainak közel felében, arra kényszerítve otthonokat, vállalkozásokat, kórházakat, hogy generátorok és gyertyafény mellett működjenek. Az állam az órákat is fél órával előre tolta, és rövidebb, mindössze két napos munkahetet írt elő.
Még több a baj a venezuelai egészségügyi rendszerrel. A Gyógyszeripari Szövetség szerint az ország egészségügyi létesítményeiben az alapvető ellátás mintegy 80 százaléka hiányzik. Ez azt jelenti, sok kórház nem csak fejlett technológia, mint a röntgen vagy dialízis gépek nélkül működik, hanem ágy, tűk, szappan és még WC-papír sincs. És mivel a kormánynak kevés pénze van importálni, gyógyszerből is kevés van, ami miatt sokan meghaltak a fertőzésekben és más, amúgy kezelhetők betegségben. Mi több, sok a venezuelai kórház gyorsan veszített képzett személyzetet: orvosok és ápolók hagyják el az országot jobban fizetett pozíciókat keresve.
És ez mind-mind makacsul megalapozza a hátteret az erőszakos bűncselekmények magas rátájának, a kábítószer-kereskedelemnek és a korrupciónak. Venezuela legnagyobb városa, Caracas már a legveszélyesebb helynek nevezhető a világon, minden 100 ezer emberre közel 120 gyilkosság jut. Sok bűncselekmény kábítószer Kolumbiából az Egyesült Államokba történő szállítása miatt történik. Az esetek többségében az áldozatok nem számíthatnak a biztonsági erők segítségére, sőt, gyakran maguk a rendőrök követnek el ilyen bűncselekményeket. A Human Rights Watch szerint minden ötödik bűncselekményt rendőr követ el, és a hivatali személyek több ezer embert ölhettek meg büntetlenül.
Természetesen ez csak egy pillanatkép a venezuelai életről, mely az ország modern történelmének legmélyebb pontja. Bár a szegénység, az erőszak, a bűnözés és a korrupció korábban is ismert volt errefelé, de a mindennapi élet sokkal kevésbé volt komor öt, tíz, húsz évvel ezelőtt, amikor még az olaj iránti kereslet még magas volt. 2016-ban az életkörülmények Venezuelában egyre rosszabbak minden egyes nappal. Az országban pokollá vált az élet, ez most az egyik leginkább megnyomorodott gazdaság a világon.
