Öt éve történt a magyar kriminalisztika történetének egyik legsötétebb eseménye, a pécsi egyetemi lövöldözés. Soha előtte és azóta sem fordult elő hazánkban, hogy egy oktatási intézményben ragadjanak fegyvert. A kegyetlen pécsi ámokfutásban egy ember meghalt, három másik megsebesült. A tettest azóta elítélték, életfogytiglani börtönbüntetését tölti, amelyből legkorábban 26 év múlva szabadulhat.
A huszonéves fiatal lelki problémák miatt 15 éves kora óta járt pszichológushoz, és hangulatjavító gyógyszereket is szedett. Visszahúzódó volt, nem tudott beilleszkedni a közösségbe. Édesanyjának többször panaszkodott, hogy nem jön ki jól a csoporttársaival. 2008-ban lett az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja, 2009 tavaszán pedig meg is kapta az engedélyt, hogy sportcélra fegyvert tartson.
Egy hónappal a gyilkos ámokfutás előtt elégtelen lett a zárthelyi dolgozata, viszont társai jó jegyeket kaptak. Gyanította, hogy ők puskáztak, emiatt összeveszett velük. A lövöldöző akkor azt mondta nekik, a csalást jelezni fogja az egyetemen. A többiek akkor figyelmeztették, egyikük testépítő, úgyhogy rosszul járhat. Azt válaszolta, “a golyó mindenkin fog”.
2009. november 26-án délben, gyakorlati foglalkozáson vett részt a PTE biofizikai intézetében. Kétszer ment ki a mosdóba, ám másodszor már fegyverrel a kezében tért vissza a terembe és lövöldözni kezdett. Megölte egy 19 éves csoporttársát, míg egy másik hallgatót, az oktatót és a teremből távozva egy takarítónőt súlyosan megsebesített. Ezután a közeli négyszáz ágyas klinika egyik emeleti teraszára ment, az épületből fél egy körül telefonon értesítette a rendőrséget arról, hogy mit tett és hol van. Az egyenruhások elfogták, fegyverét pedig lefoglalták: két tár volt nála, összesen 44 lőszer.
Fotók: MTI/Kálmándy Ferenc
Összefüggő szóbeli vallomást nem tett, írásbeli vallomásában pedig tagadta, hogy tettét előre eltervezte volna. Állítása
szerint azért vitt fegyvert az egyetemre, mert a gyakorlat után a lőtérre akart menni. Amikor másodfokon sorsáról döntöttek, az utolsó szó jogán már azt mondta, megbánta tettét. A fiatal első és másodfokon is életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott, legkorábban 2039-ben, vagyis ötvenévesen szabadulhat.
A bíróság szerint az egyetemista előre eltervezte tettét, a lövöldözés előtti napokon ugyanis erőszakos cselekményekről szóló videókat, ámokfutásokat nézett, édesanyjának pedig említette, hogy rossz a hangulata, ismerősének pedig interneten olyan üzenetet küldött, hogy agydaganata van, “fel fog fordulni”, évek óta nem volt egy jó napja. Mindemellett kiderült, hogy – állításával szemben – aznapra nem beszélt meg időpontot a lövészklubban.
A lövöldöző azóta elzárkózik a riporterektől, akik a börtönben beszélnének vele. Eddig egyszer tett kivételt, P. Gál Judittal, aki a Halálosztók c. könyv szerzőjeként kereste fel. A könyvben közölt interjú szerint teológiai főiskolai tanulmányok megkezdésén gondolkodik. Akkor a következőket mondta: rengeteg dologra rájöttem a fogva tartásom ideje alatt, hogy miket rontottam el, hogy miért fulladtak kudarcba a kapcsolatteremtési kísérleteim. Megfelelő gyógyszeres terápia mellett még a börtönben is rendezettebb vagyok, mint sokszor a gyógyszermegvonási tüneteim mellett voltam. Rengeteg dologra rájöttem itt bent. Rengeteg kérdésre, ami kint megválaszolatlan maradt…
