Nem áll sorsdöntő meccs előtt a magyar válogatott. Ezt azért mondom, mert minden egyes tétmeccs előtt ennek ellenkezőjét írják le, legyen hát most másképp.
Már annyi sorsdöntő meccsünk volt, és már annyiszor eldőlt a sorsunk (igen, az a bal), hogy ma semmi sem dől el. Úgy érzem. Ugyanis, ha nem nyerünk az észtek ellen, még megvárják az illetékesek a törökök elleni hazai találkozót, és utána lépnek. Feltéve, ha ott sem nyerünk.
Becsüljük le az észteket! Ezt csak azért gondolom, hogy jó megoldás lenne, mert a közelmúltban mindig elmondtuk, hogy senkit sem szabad lebecsülni, megtettük a kötelező köröket, aztán lett, ami lett (igen, Lettországtól is kikaptunk). Legyen hát most másképp!
A sportban is van ha. Mert ugye azt szoktuk mondani, hogy nincs, mondjuk hát azt, hogy van. Például ha Dzsudzsák Balázs Finnország ellen nem lövi be azt a helyzetet Elek Ákos megindulása után a 93. percben, akkor nem lenne olyan édes az elmúlt két év. Merthogy állítólag az, hiszen megvertük a svédeket is. Ennyi.
Sosem akartam szkeptikus lenni a magyar focival kapcsolatban, hiszen rendkívül naiv vagyok, van kedvenc magyar csapatom is, akinek a meccseire olykor még ki is járok, és a tabellát is tudom meredt szemmel nézni percekig, hogy hogyan tudnánk feljebb kapaszkodni, ha meg ők kikapnak, akkor előzünk. Lehet, hogy ciki, hogy valaki a magyar focinak és a válogatottnak szurkol, azonban annál is cikibb, ha valaki ellene.
De egyszerűen az Izrael elleni meccs után megint visszaestem a hullámvölgybe, már ami a reményeket és a lelkesedést illeti. És most sem én voltam a hibás. Olyan a magyar foci, mint a magyar politika. Idővel mindig mindent elfelejtünk.
A hollandok ellen bődületes hibákat követett el a védelem egy-két tagja, de eltelt azóta több hét, semmi következménye nem lesz mindennek, ugyanazok az emberek játszanak majd a mieinknél, akik akkor. Ne legyenek következményei, ha kikapunk! Ezt csak azért teszem hozzá, mert így talán lesznek. Ha az ember úgy kívánta, vagy az igazságérzete azt követelte az elmúlt hosszú-hosszú években, akkor nem volt.
Elkelt 14 ezer jegy a törökök elleni meccsre – írja a szövetség. Ilyenkor szoktunk azzal szembesülni, hogy a meccsen végül 12 ezren ülnek, tehát nem kelt el 14 ezer jegy. Persze még van pár napunk a meccsig, még akár 27 ezren is lehetnek a Puskás Ferenc Stadionban, hiszen megnyitnak eddig lezárt szektorokat. Ha tényleg eladtak ennyi jegyet, le a kalappal a vásárlók előtt.
Szóval nem érzem magam hibásnak, így 31 évesen, nem látván és élvezvén egyetlen igazán jó válogatottat sem eddigi életéveim alatt, hogy kicsit szkeptikus lettem. De hát pont arra vannak a srácok, hogy leszámoljanak ezzel, bennem és bennünk.
Csak ők tehetnek erről. Úgyhogy hajrá magyarok, aztán majd meglátjuk!
| Világbajnoki selejtező, D csoport |
|
Észtország–Magyarország Tallin, 20 óra 30 perc – M1 |
