Recep Tayyip Erdogan török államfő pontosan tudta, mi következik. Biztos volt, hogy a török hadsereg nem marad hű ahhoz az uralkodóhoz, aki az Oszmán Birodalom példáján épít hatalmat, aki szomszédait magára haragította és megcsúfolta saját országát.
Mátrix
Nagy hiba lenne azt feltételezni, hogy a puccskísérlet pillanatnyi megingás volt Törökországban és a hadsereg a jövőben csettintésre engedelmeskedik majd szultánjának. A 208 halálos áldozatot követelő harcok után többé nem állítható, hogy a közel-keleti nemzetállamokhoz elszigetelten működik az Erdogan-koordinálta terület.
A hétvégi események szorosan összefüggenek a tekintélyuralmi rendszerrel, amely Irakban, Szíriában, Egyiptomban és más arab országokban is előbb-utóbb erőszakba torkollt.
Az első világháború egyik nagy vesztese az Oszmán Birodalom volt, amelynek romjait a szövetségesek brutális királyok, ezredesek és diktátorok között osztották szét. Erdogan és a mellette – még – kiálló hadsereg tökéletesen illik a mátrixba.
Washington első reakciója tanúságos volt: a törököknek támogatniuk kell a demokratikusan megválasztott kormányt. A demokrácia szót nehéz ez esetben értelmezni. 2013-ban a Mohamed Murszi vezette egyiptomi kormány ellen indított puccsban – amely jóval véresebb volt a mostaninál – Washington a felkelők mellett állt ki. Kétségünk ne legyen afelől, hogyha Erdogan megbukott volna, ugyanolyan elutasítóan kezelték volna, mint annak idején egyiptomi kollégáját. Mert nyugatnak fontosabb a stabilitás a szabadságnál és a méltóságnál.
Erdogan megtanulhatta volna a leckét
Pakisztánban a városokat az amerikaiak által pénzelt korrupt állami hadsereg és titkosszolgálat bombázta szét Oroszország ellenlábasainak a segítségével, beleértve a tálibokat és a beszivárgott iszlamistákat, akik az országra is veszéllyel voltak.
Szintén az államhatalom bukását nézhette végig Erdogan, amikor Törökország felkelőket fegyverekkel támogatva elkezdett az USA kezére játszani Szíriában. Miközben a törökök ezzel egy időben támadást indítottak a kurdok ellen az ország dél-keleti részén.
Erdogan túl későn jött rá, hogy milyen szerepet választott az országának. Elnézést lehet kérni Putyintól és lehet küzdeni Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök kegyeiért, de amikor nem bízhatsz többé a hadseregben, akkor sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnod.
Valószínűtlen az újabb puccskísérlet
Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa a 24.hu megkeresésére úgy fogalmazott, nem volt teljesen átgondolatlan a kísérlet, inkább a szűkös erőforrások miatt buktak el.
Későbbre, a hajnali órákra szervezték, de a vezérkari főnök tudomást szerzett a tervről és gyorsan kellett lépniük. Nem tudták elkapni a vezető politikusokat, és nem tudták maguk mellé állítani a hadsereg másik részét és a kommunikációt sem sikerült átvenniük. Erdogan elérte támogatóit, ők nem hívták utcára saját híveiket. A török államfő most hasznot húzhat belőle, hogy a nép megvédte a demokráciát.
A szakértő hozzátette, a rengeteg őrizetbevétel miatt szerinte aligha elképzelhető újabb puccskísérlet a közeljövőben.
Jelenlegi információk szerint kilencezer embert tartóztattak le, amelynek csak egy része katona. A hadseregen belül most akkora a kontroll, hogy a kormányelleneseket teljesen ellehetetlenítik. Aligha mernek újabb akciót indítani a következő hónapokban, de lehetetlen megjósolni, mi lesz néhány év múlva.
Mentené a menthetőt
Erdogan nagyon jól tudja, magas rangú tisztviselők ezrei lázadnak csendben ellene. Az igazi kérdés most az, hogy az elnök – pillanatnyi sikere hevében – milyen mértékben börtönözi be újságíróit, ellenlábasait és öli tovább a kurd harcosokat.
A kívülállók számára gyakran nehéz megérteni, milyen rasszizmussal és undorral állnak a törökök a kurdokkal szemben. Az Egyesült Államok, Oroszország, Európa és általánosságban véve a nyugat terroristái a szemükben a kurdok, akik veszélyt jelentenek az államra. Úgy tekintenek rájuk, mint az örményekre az első világháború során. De akkor az Adolf Hitler által is csodált Mustafa Kemal Ataturknek a nyugati hatalmak befolyása miatt nem sikerült egységet teremteni az országban. Most ugyanez a helyzet.
A puccs pedig lélekben nem csak Ankarában zajlott. Lesz következő próbálkozás, csak azt nem tudni, mikor.
