A Magyar Időknek készített reprezentatív közvélemény-kutatás alapján egy most vasárnapi választáson a legvalószínűbb listás eredményt nézve a kormánypártok újból kétharmad-közeli eredményt szerezhetnének.
A Fidesz-KDNP 41, a baloldali pártok együtt 27 (az MSZP 12, a DK 9, az Együtt 4, a PM 2), a Jobbik 24, az LMP 5, míg az egyéb pártok összességében 3 százalékot szereznének. 2014 áprilisában a belföldi listás eredményeket nézve a Fidesz-KDNP 44, a baloldali pártok együttesen 26, a Jobbik 21, az LMP 5, míg az egyéb pártok összességében 4 százalékot értek el. A mindössze 1-3 százalékpontnyi eltérések azt is előrevetítik, hogy
A Nézőpont Intézet szerint a kormánypártoknak rendkívül kedvező, hogy az erőviszonyok változatlanok a ciklus-félidőben, hiszen általában ebben az időszakban a támogatottság alacsonyabb szokott lenni. Mivel a Fidesz-KDNP előnye kimondottan stabilnak tekinthető, így a kormánypártoknak “a jelenlegi tábor egyben tartására kell koncentrálnia a következő választási kampány kezdetéig”.
Európa-szerte ritkaság
A ciklus közepén a kormányzó erők ilyen népszerűsége szokatlan. Ausztriában a ciklus félidejére a kormányzó nagykoalíció pártjai elveszítették az aktív választók abszolút többségének támogatottságát és mintegy 10 százalékponttal mindkét pártot megelőzte a bevándorlásellenes Szabadságpárt. Hasonló tendencia látható Franciaországban is, ahol François Hollande elnök népszerűsége a ciklus közepére erőteljesen lecsökkent.
A Nézőpont Intézet szerint figyelemre méltó példa Németország is, ahol a nagykoalíciót vezető CDU/CSU támogatottsága a 2013-2017-es ciklus közepéig 40 százalék felett stagnált, majd a választáshoz közeledve – nem függetlenül a bevándorlási válságtól –, csökkenni kezdett, jelenleg átlagosan 34 százalékos. Ezek alapján az elemzők arra jutotta, hogy az egyik legnagyobb kormányzati, politikai stabilitás Magyarországon van az EU-ban.
A kormány a következő két évben is stabil támogatói bázisra támaszkodva hajthatja végre programját, amelynek fókuszában
a polgári életminőség és a középosztályosodás további erősítése áll.
E két tényező (stabilitás és széles kormányzati mozgástér, illetve cselekvőképesség) értelmetlenné teszi egy esetleges előrehozott választás felvetését is. És míg a centrális erőtér megléte továbbra is biztos alapot jelent a polgári kormányzásnak, addig az ellenzéki erőknek az egyértelmű protesthangulat hiánya, illetve a belső megosztottság okoz tartós, régóta megoldhatatlannak látszó problémát.
