Szili Katalin a Magyar Időknek azt mondja, nem bánta meg, hogy miniszterelnöki megbízott lett. Noha nagyon sok támadás érte, úgy gondolja, vannak olyan nemzeti ügyek, amelyekben párthovatartozás nélkül konszenzust kell teremteni.
Az autonómia kérdése pontosan egy ilyen ügy, a magyarságnak ehhez való jogát egyetlenegy politikai erő nem kérdőjelezheti meg.
Ő 2004-ben is kiállt a határon túli magyarokért, most is úgy gondolja, segíteni kell azokat a kéréseket, amelyeket ők megfogalmaznak. Szerinte a kettős állampolgárságról szóló referendum összetörte a nemzet gerincét. Biztos volt benne, hogy a baloldalnak egyszer azért elnézést kell kérnie.
Mint azt már tíz éve megfogalmaztam, a baloldaliság nem lehet soha egy fékezett habzású liberalizmus vagy neoliberalizmus. Ha ezt megértették volna, jelenleg nem itt tartanának. Egy politikai erő célja nem lehet pusztán a hatalom elvtelen megszerzése.
A határon túli autonómiakoncepciók kidolgozására felkért miniszterelnöki megbízott csaknem minden párttal egyeztetett, csak a Demokratikus Koalíciót nem kereste meg, mert tudja, hogy nem nemzetben gondolkodik.
Ezt nem én mondom, ezt ők tették mindig nyilvánvalóvá az elmúlt években, kezdve azzal, hogy nem értenek egyet a határon túli magyarok állampolgárságával, a választójoggal. Szerintem az Európai Unió attól tud erős lenni, ha a közösségei is azok. A határon túli autonómia kérdésében valamennyi megkeresett párt együttműködő volt.
Az egyeztetések eredményeként elkészült a „Joggal Európában” című összefoglaló, ami az utóbbi huszonöt év nemzetpolitikai munkájának tükre. Áttekintették a nemzetközi jogrendszert, a különböző elképzeléseket az autonómiáról. Ez heteken belül nyomtatásban is megjelenik. A magyarság megtartása kapcsán Szili Katalin a migráció mellett a demográfiai folyamatok fontosságát emeli ki. Kimutatásaik szerint átlagosan tíz százalékot esett a magyarság létszáma egy-egy területen. Éppen ezért fogalmazzák meg célként, hogy a szülőföldön maradás lehetőségét biztosítani kell.
A migrációról szerinte úgy érdemes beszélni, mint korunk népvándorlásáról. Ő egy baloldali párt vezetője helyében támogatná Orbán Viktort, ha a miniszterelnök azt mondja, a határokat, az értékeinket és a nemzetet meg kell védenünk. Egy önmagára valamit is adó politikai vezetőnek azt kell mondania: üljünk le, tárgyaljunk, én önt ebben támogatom, nézzük meg, mik a lehetőségek.
Egy politikai vezetőnek abban kell gondolkodnia, amit a társadalom elvár tőle.
Szerinte generációja átélt egy ezredfordulót, egy rendszerváltást, és most olyan átalakulást a világban, amely olyan új kihívásokat hoz, amelyek megoldására a régi sémák már nem megfelelőek. Arról, hogy ő személyesen miket élt át azt mondja, rosszulesett neki, hogy nem lett államfő, méltatlannak tartotta a választás körülményeit..
Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök azt mondta nekem, számára mindegy, ki masírozik a díszszázad előtt, de láthatóan mégsem volt mindegy. Ez most már történelem. A törésvonal nem a pártok között volt, hanem a párton belül, ahol a neoliberális kör állt szemben a szociáldemokratákkal és népnemzetiekkel.
Mellékszereplővé vált attól kezdve, amikor bizonyos belső körök eldöntötték, nem akarják a poszton látni, annak ellenére, hogy az MSZP kongresszusa jelölte, és senki nem kérte a visszalépését. Szili korábban a miniszterelnöki posztra Gyurcsány helyett Kiss Pétert támogatta, de legendának nevezi, hogy Gyurcsány zsarolta volna bármikor, szerinte az igazi probléma köztük az eszmei, elvi különbségek mellett az volt, hogy nem bíztak egymásban.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, ő a nagytőkét szolgálta, én pedig a nemzetet. Ennyi. Ez a kettősség végigkísérte a Magyar Szocialista Pártot.
A kongresszuson, 2010-ben, amikor felszólalt, azt mondta, el kellene dönteni, milyen irányba megy a párt: neoliberális elveket valló politikai erő kíván lenni, vagy valódi szociáldemokrata elveket vall.
Akkor sokan nem értették, ez miért kérdés, pedig jelenleg is ezzel viaskodik az MSZP. Ha ez eldőlt volna, most nem lenne a párt körül ennyi politikai piranha, akik mardossák ki belőle a még megmaradt életképes darabokat.
Szili azzal cáfolja, hogy köze lett volna az őszödi beszéd kiszivárogtatásához, hogy nyert egy pert az ügyben a volt DK-s Szabó Bálint ellen, de abban az időben neki egyébként is kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy Gyurcsány Ferenc beszédeivel foglalkozzon. 2009-ben ő kérte Lendvai Ildikó pártelnöktől, hozzák nyilvánosságra a vizsgálat eredményét, de erre a mai napig nem kapott választ.
Ez az ügy belül is mételyezte, mételyezi a pártot. Valakiknek feltehetően érdekében állt, hogy ezt egy Imre, Kati, Feri című történetbe beágyazzák.
A volt házelnök 2010-ben azért ült át a függetlenek közé, mert júliusban volt egy MSZP-kongresszus, ahol mindenki úgy tett, mintha nem kétharmaddal győzött volna a Fidesz.
A vereséggel azóta sem néztek szembe. Sőt még egyszer hatalomra juttatták – szintén kétharmaddal – ugyanazt a politikai erőt.
Ezek után nem kiabálni kell az új alkotmány elfogadása miatt, mert ahhoz szerinte is kapott a Fidesz társadalmi felhatalmazást, hanem a társadalmi bizalmat kellett volna visszaszerezni. Annak dacára sem menne vissza az MSZP-be, hogy már nincs ott Gyurcsány Ferenc. Ő azt is idézőjelbe tenné, hogy Gyurcsány-mentes lenne a párt.
Nézzük meg, ki diktál. Minden lehetőséget megragad arra, hogy a szocialista pártot kívülről ellehetetlenítse, s vannak „baloldali” médiumok, amelyek ebben partnerei.
Neki nem önmagáért a Magyar Szocialista Pártért, hanem a magyar baloldalért vérzik a szíve. Egyébként teljesen jól van. Örül, hogy nem kell pártpolitikával foglalkoznia. A lelkiismerete tiszta, amit a baloldalért meg kellett tennie, megtette. Elvei változatlanok, a népet, nemzetet szolgálja.
