A 2006 novemberében, a polóniummal megmérgezett Alekszandr Litvinyenko az orosz FSZB titkosszolgálat ügynöke volt. Viszonya a munkáltatóival a 90-es évek végén romlott meg, azt követően, hogy – állítása szerint – az orosz vállalkozó, Borisz Berezovszkij megöletésére irányuló parancsot kapott, ami ellen több társával együtt fellépett. Először Putyinnak, majd az FSZB igazgatójának tett panaszt.
Miután néhányan árulónak nyilvánították és többször letartóztatták a hatáskörének túllépése miatt, családjával Londonba menekült, ahol menedékjogot kapott. Az Egyesült Királyságban dolgozott az MI6 brit titkosszolgálatnak, részt vett orosz személyek és vállalkozások ellen irányuló nyomozásokban privát cégek számára, valamint íróként és újságíróként is tevékenykedett.
Litvinyenko, aki halála előtt a brit állampolgárságot is megkapta, Putyin leghangosabb kritikusa lett. Két könyvet is írt, amelyekben többek közt azt állította, hogy Putyin áll a moszkvai lakásbombázások és egyéb terrorcselekmények, például az örmény elnök 1999-es meggyilkolása, vagy a 2002-es moszkvai színházi túszejtés mögött is. Litvinyenko számtalan megdöbbentő állítását nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, ennek következtében sokan állították be szenzációhajhásznak az FSZB munkatársai közül. Azzal is vádolta az elnököt, hogy ő rendelte el a szintén orosz újságíró, Anna Politkovszkaja meggyilkolását 2006 októberében. Politkovszkaját a lakása előtt lőtték le azt követően, hogy több rendszerkritikus könyvet is megjelentetett.
Ha újságíró akarsz lenni Oroszországban, be kell hódolnod Putyinnak. Különben jöhet halál, golyó, per vagy méreg – amit épp a titkosszolgálat, Putyin őrkutyái jónak látnak
– írta többek közt.
Litvinyenko 2006. november 1-én lett rosszul először, és 23-án hunyt el. A haldoklása és az azt övező értetlenség közepette kezdődött a nyomozás, aminek eredménye szerint – a világon valószínűleg elsőként – radioaktív polóniummérgezés áldozata lett. Habár a polóniumot “majdnem tökéletes fegyverként” jellemezték, az azonosítása után nyomon követhetővé vált. A szálak Londonon keresztül és azon túlra vezettek – a rendőrség egyébként a mai napig nem tudja, hogy a polóniummal való érintkezés milyen veszélyeket rejthet(ett) a londoniak számára. A radioaktív anyagot a bizonyítékok szerint egy csésze teába rejtették, amit a Pine Barban, a londoni Grosvenor Square-en található Millenium Hotelben ivott meg Litvinyenko egy találkozón két korábbi KGB ügynökkel. Dmitrij Kovtun és Andrej Lugovoj is tagad, ám egy kiszivárgott amerikai akta szerint Kovtun már előző tartózkodási helyein is polónium nyomait hagyta maga után.
A rendőrség szerint a gyanúsítottak tudták, hogy mérget szállítanak, azt azonban nem, hogy radioaktív. Lugovoj kezet fogott Litvinyenkóval a mérgezést követően, és a családját is a közelébe engedte. Egyik gyanúsított sem tett vallomást a nyomozás lezárása előtt, Kovtun az utolsó pillanatban az orosz nyomozókkal való titoktartási szerződésre hivatkozva lépett vissza. Mivel azonban személyes indítékuk nem volt, feltételezett, hogy más felkérésére követték el a gyilkosságot – a nehezen beszerezhető polónium használata is erre mutat.
Ha az orosz állam felelős, Vlagyimir Putyin is az
A Litvinyenko halála utáni napokban került nyilvánosságra egy búcsúlevél, amelyben Vlagyimir Putyint nevezi meg gyilkosaként. Putyin később kétségbevonta az irat eredetiségét. Litvinyenko özvegye, Marina kampányba kezdett az igazságszolgáltatás érdekében, ennek hatására 2011-ben újabb nyomozást indult. A rendőrségi ügyvéd Richard Horwell már tavaly nyári zárójelentésében úgy fogalmaz: “a bizonyítékok szerint az egyetlen szóbajöhető magyarázat, hogy az orosz állam szerepet játszott Litvinyenko meggyilkolásában”.
Putyin nincs név szerint említve, de Ben Emmerson, Litvinyenko özvegyének ügyvédje szerint a bizonyítékok “minden kétséget kizáróan az orosz állam érintettségére mutatnak. És ha az orosz állam felelős, Vlagyimir Putyin is az.”
Kovtun abszurdnak nevezte a nyomozás végeredményét. Úgy fogalmazott: koholt vádakkal illetik, amelyek minden valóságalapot nélkülöznek. Az orosz külügyminisztérium szóvivője is elítélő hangon nyilatkozott a nyomozásról.
Az eredményben nincs semmi újdonság. Logikus következménye egy pszeudo-legális folyamatnak, amely mindvégig megrendezett volt a brit bíróság részéről, és amely egy újabb kísérlet Oroszország befeketítésére
– mondta.
Theresa May brit belügyminiszter szerint az oroszok “égbekiáltó és elfogadhatatlan” módon szegték meg a nemzetközi jogot. Rendkívül nyugtalanítónak nevezte az orosz kormány érintettségét, és azt ígérte: komolyan fontolóra veszik a Marina Litvinyenko által kért korlátozásokat.
Elemzők szerint mégsem várhatóak komolyabb szankciók, a legfontosabb ugyanis még mindig a két nagyhatalom Iszlám Állam elleni közreműködése. Határozott fellépés nélkül azonban felmerül a kérdés, mit vihetnek el még az oroszok szárazon.
