Kicsit késve ért ide Adam Smith közleménye a mai taxisblokádról.
Szakmabeli összejövetelek, még ha szórakozás és vigadozás volt is a céljuk, majdnem mindig azzal végződnek, hogy a résztvevők mintegy összeesküsznek a közönség érdekei ellen, valamiféle áremeléseket gondolnak ki.
[..]Az az állítás, hogy céhekre a szakmák erősebb kézbentartása céljából van szükség, teljesen alaptalan. A kézművest igazán és hatékonyan nem a céhe, hanem a vevőköre szorítja fegyelmezettségre. Fél, hogy elveszítheti megbízóit és ez az, ami visszatartja a csalástól és a hanyag munkától. Ennek a fegyelemnek a hatóerejét a zártszámú céh egyenesen gyengíti. Ahol ilyen van, ott egy bizonyos számú kézművest foglalkoztatni kell, ha jó, ha rossz a munkája. Innen van az, hogy számos nagyobb városban még a legfontosabb iparágakban sem lehet megközelítően jó munkást találni. Aki tűrhetően jó munkát akar kapni, az kénytelen azt az elővárosokban elvégeztetni, ahol a kézműveseknek nincsenek kizárólagosságot biztosító előjogaik, s így csak a jó hírnevükre támaszkodhatnak; a kész munkát azután ki-ki úgy csempészi be a városba, ahogyan tudja
Adam Smith – A nemzetek gazdagsága, 1776 (fordította: Bilek Rudolf, 1959)
Via Gáspár Attila, közgazdász, közgondolkodó
