Hét évvel a forradalom leverése után, 1963-ban amnesztiarendelet lépett életbe Magyarországon, ám ez közel sem jelentette azt, hogy minden politikai elítéltet szabadon engedtek.

Az 50-es években a fővárosban hódított a perzsavásár, ahol beazonosíthatatlan eredetű, nem túl jó minőségű, de minden igénytelen ötletet kielégítő termékeket beszerezhettek a városiak.

Az ötvenes-hatvanas évek alatt az embernek nem sok reménye lehetett megőrizni az méltóságát vagy nyíltan szembeszállni a rendőrséggel, melyet szervezett spicli-hálózat támogatott. Azt azonban nehéz volt megakadályozni, hogy a megfélemlített emberek a Rákosi- és a Kádár-korszak alatt, nevessenek elnyomóikon, az elvtársakon, még akkor is, ha ezt nagyon óvatosan, kizárólag szűk családi-és baráti körben tehették.

Azok, akik felnőtt fejjel élték át az 1956-os történéseket, általában történelmi és politikai vonatkozásban elevenítik fel az eseményeket. Azok viszont, akik abban az időben még csak gyerekek voltak, ma már, a hatvanas éveikben járva, egészen másképp és másra emlékeznek. Leginkább a félelemre.

Édesapám sokat mesélt a csomagokról, amiket az 50-es években kaptak az Amerikában élő nagynénitől. Volt benne farmernadrág és olyan kifestők, melyekben itthon nehezen értelmezhető idilli képek voltak: görkorizó gyerekek, vagy apukák elektromos fűnyíróval.

Szüleim és nagyszüleim egy Debrecenhez közeli községben, Monostorpályiban éltek. Édesanyám - pályakezdő tanítónő - mindössze 18 éves volt az 1956-os forradalom idején. Két meghatározó élményét nekünk is gyakran elmesélte arról, hogy milyen hatása volt a fővárosi és a debreceni sorsfordító eseményeknek a falvak népére.

Seibriger Erzsébet azon kevés gyerekek egyike, akiknek a lelkébe beépült 1956. Édesapja, Dr. Seibriger András soha nem titkolta, hogy a forradalom időszaka alatt sebesülteket látott el. A Sziklakórház, ahol ez történt, nem volt tabu a családban – de a következményeket lánya is megérezte, húsz évvel később hiába jelentkezett négyszer az orvosi egyetemre, megbélyegzett gyerekként nem vették fel.

Hősök nem csak fegyverrel a kezükben, az utcai barikádokon születtek 1956. október 23-án, hanem akár egy józsefvárosi péküzemben is, lisztes péklapáttal.

November végéig, négy különböző helyszínen, három ősbemutatóval, musicallel, hangversenyekkel és képzőművészeti kiállításokkal készül az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának megünneplésére a Magyar Állami Operaház.

Budapest házainak falain ma is rengeteg golyónyomot találhatunk. Az 1956-os forradalom alatt a legfőbb harcok a Corvin-közben, a Práter utcában, a Kiliánnál, a Vajdahunyad utcában, a körúton később pedig Csepelen voltak. Sorozatunk második részében egy civil is megszólal, aki gyerek volt még a forradalom idején.

Budapest házainak falain ma is rengeteg golyónyomot találhatunk. Az 1956-os forradalom alatt a legfőbb harcok a Corvin-közben, a Práter utcában, a Kiliánnál, a Vajdahunyad utcában, a körúton később pedig Csepelen voltak.

A kivágott közepű zászló már az első napon a forradalom legfontosabb jelképévé vált. 1949 és 1956 között a következő, Rákosi-címerként emlegetett kép volt a hivatalos magyar zászló közepén.

A tehetség utat tör magának, ahogy mondják, a legkeményebb diktatúra éveiben is készítettek magyar filmeket emblematikus művészek. Persze, nem mindegyik tetszett a pártnak.

K.R. monogrammal írt a Magyar Nemzet október 30-i számába egy édesanya a forradalom mindennapjait átható gyakorlati, gyermekekkel kapcsolatos problémákról.

1956. október 29-re virradóan két Malév repülőgép is érkezett Bécsből a ferihegyi repülőtérre, és magukkal hozták a Nemzetközi Vöröskereszt, osztrák fővárosig eljuttatott adományait.

Az 50-es és 60-as években már Csepel motoron érkeztek az udvarlók, és az sem kizárt, hogy Tisza cipőt viseltek, miközben Bambira hívták meg a szerelmüket.

Az 56-os forradalom előtt egy hónappal, egy NDK-s újításról olvashattak a magyarok az újságban.

Nálunk cenzorok és tűrt-tiltott-támogatott szerzők voltak. Zenei áttekintő 1956-ból, 1. rész.

A Magyar Ifjúság szerkesztősége, az 1956-os forradalom idején a hírek tudósításán túl, egy másik nemes feladatot is ellátott: üzeneteket közvetített az egymást szem elől tévesztő családtagok között.

A korabeli kultúrpolitika elvárása az volt, hogy a színpadra kerülő darabok politikai-eszmei szempontok szerint is megfelelőek legyenek.

Engedélyek sokasága kellett ahhoz, hogy valaki az 50-es években elutazzon. A rokonlátogatással egybekötött nyaralás kézenfekvő volt, de az ország vezetése inkább a dolgozók szervezett üdültetését preferálta.

Az ‘56-os forradalom után a magyar rádióhallgatók nagy kedvence lett a Honvágy című dal, melyet először Boros Ida előadásában vettek fel. A dal keletkezése és útja legalább olyan kanyargós, mint előadójáé.

Gyermekélet az ötvenes években I. Amikor Ratkó Anna belépett a hálószobákba A II. világháború után a keleti blokk országai a Szovjetuniót