Felsőtárkány, 2012. augusztus 26.
Egy piszedenevér (Barbastella barbastellus), amelyet Gombkötő Péter zoológus mutat az érdeklődőknek a Bükki Nemzeti Park Denevérek éjszakája elnevezésű rendezvényén, Felsőtárkányban 2012. augusztus 25-én.
MTI Fotó: Komka Péter
Tudomány

Halálos denevércsapdákkal van tele a város

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 09. 16. 15:30

Magyar szakember is hozzájárult ahhoz a kutatáshoz, melyben azt bizonyították, hogy a denevérek sokszor szabad repülési irányként érzékelik a függőleges sík felületeket, és ezért  nekirepülnek. Mostanában ez különösen aktuális, a repülő emlősök ugyanis ősszel merő kíváncsiságból is tiszteletüket teszik a lakásban.
Korábban a témában:

A denevérek az ember számára legártatlanabb élőlények közé tartoznak, eszük ágában sincs a hajunkba gabalyodni, vérszívással foglalkozó néhány fajuk Közép-Amerikában honos. Messziről kerülnek minket még akkor is, ha sokan közülük városainkban keresnek boldogulást. Sőt, rettentően hasznos kis állatok, rovarevőként elképesztő mennyiségű szúnyogtól és egyéb nem kívánatos ízeltlábútól szabadítanak meg. Jó tudni azt is, minden hazai fajuk védett!

Mi a hála? A legtöbb ember frászt kap már a denevér látványától is, a top 5 biztos résztvevője a „paraállatok” listáján. Nem ő tehet róla, hanem mi, és hogy miért alakult ez így, arról itt írtunk bővebben.

Most az ELTE és a német Max Planck Intézet kutatóinak köszönhetően egy új, világszinten egyedi kutatás eredményei láttak napvilágot, ami nemcsak a denevérfajok egyre sürgetőbb védelmét segítheti, hanem állat és ember minél zökkenőmentesebb együttélését is.

Stroboszkópszerűen „látja” a világot

Közismert, hogy aktív hanglokátor segítségével tájékozódnak: magas frekvenciájú hangokat adnak ki adott irányba, amelyek tölcsérszerűen terjednek előttük. A visszaverődő hangokból képes az állat felmérni környezetét, képes érzékelni a rovarok és tárgyak elhelyezkedését és méretét is. Ezt nevezzük echolokációnak.

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a beérkező hangok hogyan állnak össze egységes képpé a fejében – egyrészt nem tudjuk tőle megkérdezni, másrészt emberként nehezen vonatkoztatunk el a látás mindenhatóságától.

A denevér bizonyos nézőpontból valahogy úgy érzékelheti környezetét, mintha mi egy vaksötét teremben bekapcsolnánk egy stroboszkópot

– magyarázza a 24.hu-nak Zsebők Sándor, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék  tudományos munkatársa, a rangos Science folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

Minél közelebb kerül az érdeklődését felkeltő tárgyhoz, annál gyakrabban ad ki tájékozódási hangot, mintha a stroboszkópunk mind gyakrabban villanna fel.

De ez a denevér érzékelésének csak egy aspektusa, azért emeltük ki, hogy némileg bele tudjuk magunkat képzelni a helyzetébe.

Felsőtárkány, 2016. augusztus 28.
Egy vízi denevér a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának Denevérek éjszakája című rendezvényén Felsőtárkányban 2016. augusztus 27-én.
MTI Fotó: Komka Péter
Fotó: MTI/Komka Péter

Hallhatjuk is őket

A repülés gyors mozgás, amihez az állatnak tökéletesen tisztában kell lennie saját helyzetével a térben, és ezért fontos szerephez jut a denevér kiváló memóriája is. Táplálkozóhelyeit többnyire jól ismeri, ezáltal sokkal kevésbé kell ügyelnie a tájékozódásra, figyelmét a vadászatra fordíthatja:

nagy biztonsággal a cikázó préda után vetheti magát anélkül, hogy közben folyamatosan arra kéne figyelnie, mikor repül neki valaminek.

Nem véletlenül ismételgetjük azt a bizonyos tájékozódási hangot. Ez emberi fogalmak szerint tényleg csak a látást helyettesíti, ezek a repülő emlősök teljesen más hangkészlettel kommunikálnak egymással.

Előbbi számunkra hallhatatlan, bár egyes fajok tájékozódásihang-skálája 17-18 kHz-től indul, néhány jó fülű fiatal ezt még érzékeli. A denevérek „beszélgetése” viszont szinte senki előtt nem titok, ezek a kis ciccenések, cirrentések nyári alkonyokon.

Repülés közben isznak

Visszatérve az echolokációhoz:

Tökéletes rendszer adott életmódra, ám annyira a természeti körülményekre specializálódott, hogy épp kifinomultsága jelent veszélyt városi terepen. Hiába, az evolúció nem tud lépést tartani az emberi civilizáció és technika fejlődésével

– fogalmaz a biológus.

A természetben ugye nem létezik tökéletesen sík felület, kivéve a víz felszínét. A denevérek többnyire repülés közben, a fecskékhez hasonlóan isznak, a vizet pedig a laikus megfogalmazása szerint úgy találják meg, hogy alig hallanak valamit. Logikus módon az állat általában lassan közelíti meg a felszínt, lehetőleg minél hegyesebb szögben – már ha nem akar a vízbe pottyanni.

A denevér előre néz, tájékozódási hangokat ad ki, amelyek túlnyomó többsége a sima felületről tőle távolabb verődik vissza, csak egy nagyon minimális rész – az amelyik merőlegesen éri a felszínt – jut el az állathoz. Ezért a vízfelszínt akusztikus tükörnek is tekinthetjük.

A szomjas denevér tehát a hang meglehetős hiányából következtet rá, hogy víz van alatta, és ebből a kevésből még azt is meg kell állapítani, hogy pontosan hol.

Tudnak úszni, de nagyon nem szeretnek, inkább precíziós manőverekkel csökkentik minimálisra a fürdés esélyét.

Megtévesztjük őket az üveggel

A nagyon nagy baj viszont az – valójában most jutottunk el az új tanulmány témájához –, hogy az ablaküvegek a vízhez hasonló, de a természetben ismeretlen, függőleges akusztikus tükörként viselkednek.

A felülethez kis szögben érkező állatokhoz a visszaverődő hang csupán töredéke jut el, így azok hajlamosak nyílt térként értelmezni, és nekirepülni. Eközben természetesen könnyen végtajgát törheti, leesve autó gázolhat át rajta. De még a macskák, nyestek is komoly veszélyt jelentenek: mérettől és egyéni fizikumtól függ, mennyire gyorsan tud egy denevér a földről a levegőbe emelkedni.

Megint csak laikusként mondhatjuk: a madarak nem látják az üveget, a denevérek nem hallják, mindkettejük soraiba komoly rendet vágnak az egyszerű ablakok.

Márpedig a repülő emlősök (is) az ökoszisztéma fontos láncszemeit alkotják, sok faj egyedszáma rohamosan csökken. A kísérlet eredménye természetvédelmi szempontból, a denevérek túléléséért folytatott harc tekintetében is fontos előrelépés: a tanulmány a számos emberi környezetátalakító tevékenység mellett egy újabb veszélyforrásra hívja fel a figyelmet, a denevérek tájékozódását becsapó felületek használatára.

Berepülnek a lakásba, mentsük meg őket

Főleg mostanában lesz ez nagyobb probléma, amikor nagyobb számban kezdenek alkalmas téli búvóhely után nézni. Minden résnyire nyitott vagy sarkig kitárt ajtó, ablak felkelti érdeklődésüket, szívesen mennek be körülnézni. Csakhogy sok esetben nehezen jönnek ki: a szűk hely, az a sok nehezen érzékelhető sík felület és a sikítozó emberek…

Nem csoda, ha némi faltól-falig való verdesés után a legtöbben felkapaszkodnak a függönyre, elbújnak egy sarokba, a szekrény mögé, vaksi szemeikkel riadtan pislogva gyűjtik az erőt és bátorságot, várják mi fog történni. Semmiképp ne bántsuk őket!

Ha betévedt egy denevér a lakásba, csak kíméletesen tessékeljük ki:

  • Soha ne nyúljunk hozzá puszta kézzel, mert megharaphat, és betegséget adhat át.
  • Finoman fogjuk meg törülközővel vagy borítsunk rá óvatosan egy dobozt és vigyük ki.
  • Ne tegyük a földre, inkább egy fa magasabb ágára, magasabb falkiugrásra, ahonnan könnyedén elrugaszkodhat és a macska sem éri el.
  • Ha van rá mód, akkor viszont a legjobb, ha szélesre tárjuk az ablakot és megvárjuk, amíg magától is kitalál.

Zsebők Sándor azt kéri, ha azt tapasztalják, hogy ablaknak ütközik az állat, írják meg neki (hangtukor@gmail.com) Ha betévedt a lakásba és van rá lehetőség, fényképezzék le – lehetőleg vaku nélkül–, és küldjék el a fotót az előbbi címre. Sérült denevéreket a Fővárosi Állat- és Növénykertbe juttassuk el, amennyiben pedig egy kolónia telepedik meg nem kívánatos helyen, akkor az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság felé jelentsék. Itt pedig szinte mindent megtudhat a hazai denevérekről.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.